Mind az elejét, mind a végét imádtam az Elfen Lied-nek. Szép, stílusos, eredeti
bevezető- és záró track-kel rendelkezik a sorozat. Ötletesen keverték össze
Klimt festményeit az anime alakokkal és a zeneművel, ami az alkotás meghatározó
vezérmotívuma. Így kell ezt csinálni.
Történet
Egy meztelen kislány szabadul ki a katonák
által szigorúan őrzött tudományos laborból. Bár egy kisebb hadsereg próbálja,
de nem képesek megállítani őt, mivel különleges képességgel rendelkezik. Ez nem
más, minthogy négy láthatatlan karja van (ún. vektorok), melyekkel két méteres
távolságba is elér, és hihetetlen erejükkel bármit képes összezúzni. A kislány
Lucy névre hallgat, de tudathasadásos állapotának másik énje egy ártalmatlan,
tudatlan gyermek, akit az őt befogadók Nyu-nak neveznek el, mivel ez az
egyetlen szó, amit ismételgetni tud. Kouta és Yuka, akiknél menedékre lel. A
két tinédzser később a hajléktalan kislány Mayu-t, még később pedig Nana-t is
befogadja, pedig utóbbit szintén a laborból küldték, hogy erőszakkal hozza
vissza Lucyt (Nanának már 5 méterre is elérnek a vektorai, de gyengébb mint
Lucy). A kutató cég utolsó próbálkozása a félelmetes erejű Mariko, akinek 11
méterre érnek el láthatatlan „kezei”, és a lágyszívű Nanával ellentétben valódi
gyilkos természettel megáldott kislány. Az események hátterében áll a céget
birtokló Főigazgató, és Kurama igazgató, akit személyes tragédiája vezetett a
diclonius faj (ők a vektorokkal és szarvacskás koponyával rendelkező lánykák)
vizsgálatához. A történetből kiderül, hogy Kouta múltjában is felbukkant eme
faj egyik képviselője, egészen pontosan Lucy…
Szereplők
Nem nagyon kell megizzadnunk, ha a szereplőket
akarjuk bemutatni, mert bár sokat foglalkozik velük a sorozat, még sincsenek
túlbonyolítva a jellemek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy még gyerekekről
van szó.
Lucy tehát egy meghasadt személyiség. Az
esetek többségében ártalmatlan, tudatlan lény, aki még beszélni sem tud, és
mindenre rácsodálkozik. Ha viszont átvált normál üzemmódra, akkor könyörtelen,
és érzelemmentes. Ez leginkább a múltbéli események hatása.
Koutával fonódik össze a története, akivel
nagyon összebarátkoztak a suliban (a fiú megvédte őt a szarvacskái miatt
kiközösítő gyerekektől), sőt szerelem szövődik közöttük. Egy alkalommal a lány
féltékenységből megöli Kouta húgát és apját is. Csak a legvégén derül ki, hogy
Kouta a sokk hatására nem emlékszik Lucyra, így addig én folyamatosan azon
bosszankodtam, hogy mi a fenéért nem tudja, hogy ki ez a csaj, amikor
találkoznak évek múlva.
Yuka Kouta barátja, de nagyon szeretne a
barátnője lenni, ami nagyjából sikerül is neki, de mindig ott van Lucy, akire állati
féltékeny. A film végén nem teljesen derül ki, hogy Kouta melyiküket fogja
választani.
Nana egy naiv kislány, aki úgy tudja, Kurama
igazgató az apja. Emiatt mindent megtenne a professzornak, de neki sincs
fogalma a világról, ami a laboron kívül várja, ráadásul abszolút nem egy vérmes
jószág, így elég rossz választásnak bizonyul, hogy hozza vissza Lucyt
erőszakkal.
Annál durvább a még csak 10 éves Mariko, aki viszont
a férfi valódi lánya. Mikor megszületett, Kurama el akarta pusztítani, ebbe a
felesége bele is halt. Testileg bár nagyon gyenge, de vektorainak senki se
állhat útjába. Végül kiderül, hogy ő sem annyira gonosz, csak nála is a szülői
szeretett hiányzik, amire Kurama igazgató rádöbben, és végül együtt robbantja
fel magát a kislánnyal.
Mayu, az erőszakoskodó apja elől az utcára
menekülő, hajléktalan kislány nem sokat tesz hozzá a sztorihoz. Ahogy Bando, a
megszállott katona sem, pedig a történet kezdetén ígéretesnek tűnt (Lucy
darabokra szedi szét, de sikerül megmenteni, robot végtagokkal összerakni, és
bosszút esküszik).
Stílus, hangulat
Nem tudom, hogy létezik-e brutálisabb kezdésű
anime, mint az Elfen Lied,
mindenestre aki vérre, meztelenkedésre, csonkolásra és hasonló finomságokra
vágyik, az ne keressen tovább. Érdemes tudni, hogy a vérengzés később sem
csillapodik, egészen a legutolsó részig folyamatosan visszatérnek a halálos
kimenetelű összecsapások. Sőt, lesz itt gyerekgyilkosság és pedofília is. A
sorozat konkrétan dugig van meztelen tizenéves kislányokkal. A mű felénél amúgy
az ember már teljesen immunissá válik az egészre, legalábbis én már unott
pofával bámultam a soron következő fejleszakítást.
A humor viszont nem igazán az Elfen Lied
sajátja, én konkrétan egyetlen alkalommal nevettem, de akkor nagyon: Kouta épp
átöltözteti Lucyt, amikor Yuka rájuk nyit. Vicces jelenetek helyett sajnos
inkább jellemző a nyávogás, a rengeteg cukiság, és a „túl jó” szereplők,
melyektől könnyű megcsömörleni. Yuka és Kouta olyan mint egy öreg házaspár,
minden rossz hiányzik belőlük, de ugyanilyen nyálas Mayu, Nana vagy Nyu is.
Mindezt ellensúlyozzák a tabu jelenetek,
például amikor Lucy iskolás társait tépi szét, miután ők halálra rugdosnak egy
kiskutyát, vagy amikor Yukát megerőszakolja az apja.
Rajz
A rajz inkább cuki, semmint részletes, és a
tartalommal éles ellentétben áll. A véres, kegyetlen események mindig a nagyon
aranyos karakterekkel történnek, ez érdekes ízt ad a hangulatnak. Semmi
probléma nincs az összképpel, de a képi világ inkább gyerekes,
valószínűsíthetően a többségében gyerekek ábrázolása miatt.
A címek németül vannak írva, és ember legyen a
talpán, aki el tudja olvasni őket, olyan szinten vannak megnyújtva (és csak 2
másodpercig mutatják őket).
Benyomások, konklúzió
Azért volt egy-két logikátlan dolog, ami miatt
képes voltam bosszankodni. Ilyen a kutató cég stratégiája, akik egymás után
engedik szabadon a veszélyesebbnél-veszélyesebb dicloniusokat, vagy az, hogy
minden létező lány a filmben Koutába szerelmes, vagy hogy hogyan lehetséges
hogy Lucy képe teljesen kitörlődött a fiú fejéből, mikor konkrétan az
egészcsaládját kiirtotta (arról már ne is beszéljünk hogy Kouta a legvégén
csókolózik a lánnyal, annak tudatában, hogy mit tett). A dicloniusok közötti
harcjelentek alatt is a fogamat csikorgattam, mert az egyszerű katonák
tucatjait pillanatok alatt ledarálják, de egymást persze nem tépik szét, csak
nekivagdossák a falnak. De visszagondolva a leginkább azt nem érthetjük, hogyan
szabadul ki az első részben Lucy, amikor mindenki pontosan tudja, hogy mit tud,
és hogy két méter a hatótávolsága. Ennek ellenére simán kisétál a laborból,
kivégezve kb. félszáz katonát.
A befejezés tetszett. Nyitva marad a kérdés,
hogy életben marad-e Lucy (egyik verzió, hogy a szarvacskák elvesztésével csak
az erejét veszti el, így hétköznapi emberként élhet tovább), de igazából a
főigazgató is tovább folytathatja az embertelen kísérleteket.
Azt hiszem nagyjából már minden kiveséztem, végszóként
azt mondom, hogy az Elfen Lied egy
anime alapmű, de nagyon nem való mindenkinek. Akik eleve fenntartásokkal
kezelik a műfajt, azok kezében igazi fegyver lehet a „hogy lehet az ilyen fokú
perverziót szeretni” típusú mondatokkal, de aki képes a hatásvadász jelenetek
mögé látni, az kedvelni fogja, ezt az egyszerű, de épp emiatt szép történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése