2013. január 21., hétfő

Elfen Lied

Opening/Ending

Mind az elejét, mind a végét imádtam az Elfen Lied-nek. Szép, stílusos, eredeti bevezető- és záró track-kel rendelkezik a sorozat. Ötletesen keverték össze Klimt festményeit az anime alakokkal és a zeneművel, ami az alkotás meghatározó vezérmotívuma. Így kell ezt csinálni.


Történet

Egy meztelen kislány szabadul ki a katonák által szigorúan őrzött tudományos laborból. Bár egy kisebb hadsereg próbálja, de nem képesek megállítani őt, mivel különleges képességgel rendelkezik. Ez nem más, minthogy négy láthatatlan karja van (ún. vektorok), melyekkel két méteres távolságba is elér, és hihetetlen erejükkel bármit képes összezúzni. A kislány Lucy névre hallgat, de tudathasadásos állapotának másik énje egy ártalmatlan, tudatlan gyermek, akit az őt befogadók Nyu-nak neveznek el, mivel ez az egyetlen szó, amit ismételgetni tud. Kouta és Yuka, akiknél menedékre lel. A két tinédzser később a hajléktalan kislány Mayu-t, még később pedig Nana-t is befogadja, pedig utóbbit szintén a laborból küldték, hogy erőszakkal hozza vissza Lucyt (Nanának már 5 méterre is elérnek a vektorai, de gyengébb mint Lucy). A kutató cég utolsó próbálkozása a félelmetes erejű Mariko, akinek 11 méterre érnek el láthatatlan „kezei”, és a lágyszívű Nanával ellentétben valódi gyilkos természettel megáldott kislány. Az események hátterében áll a céget birtokló Főigazgató, és Kurama igazgató, akit személyes tragédiája vezetett a diclonius faj (ők a vektorokkal és szarvacskás koponyával rendelkező lánykák) vizsgálatához. A történetből kiderül, hogy Kouta múltjában is felbukkant eme faj egyik képviselője, egészen pontosan Lucy…


Szereplők

Nem nagyon kell megizzadnunk, ha a szereplőket akarjuk bemutatni, mert bár sokat foglalkozik velük a sorozat, még sincsenek túlbonyolítva a jellemek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy még gyerekekről van szó.
Lucy tehát egy meghasadt személyiség. Az esetek többségében ártalmatlan, tudatlan lény, aki még beszélni sem tud, és mindenre rácsodálkozik. Ha viszont átvált normál üzemmódra, akkor könyörtelen, és érzelemmentes. Ez leginkább a múltbéli események hatása.
Koutával fonódik össze a története, akivel nagyon összebarátkoztak a suliban (a fiú megvédte őt a szarvacskái miatt kiközösítő gyerekektől), sőt szerelem szövődik közöttük. Egy alkalommal a lány féltékenységből megöli Kouta húgát és apját is. Csak a legvégén derül ki, hogy Kouta a sokk hatására nem emlékszik Lucyra, így addig én folyamatosan azon bosszankodtam, hogy mi a fenéért nem tudja, hogy ki ez a csaj, amikor találkoznak évek múlva.
Yuka Kouta barátja, de nagyon szeretne a barátnője lenni, ami nagyjából sikerül is neki, de mindig ott van Lucy, akire állati féltékeny. A film végén nem teljesen derül ki, hogy Kouta melyiküket fogja választani.
Nana egy naiv kislány, aki úgy tudja, Kurama igazgató az apja. Emiatt mindent megtenne a professzornak, de neki sincs fogalma a világról, ami a laboron kívül várja, ráadásul abszolút nem egy vérmes jószág, így elég rossz választásnak bizonyul, hogy hozza vissza Lucyt erőszakkal.
Annál durvább a még csak 10 éves Mariko, aki viszont a férfi valódi lánya. Mikor megszületett, Kurama el akarta pusztítani, ebbe a felesége bele is halt. Testileg bár nagyon gyenge, de vektorainak senki se állhat útjába. Végül kiderül, hogy ő sem annyira gonosz, csak nála is a szülői szeretett hiányzik, amire Kurama igazgató rádöbben, és végül együtt robbantja fel magát a kislánnyal.
Mayu, az erőszakoskodó apja elől az utcára menekülő, hajléktalan kislány nem sokat tesz hozzá a sztorihoz. Ahogy Bando, a megszállott katona sem, pedig a történet kezdetén ígéretesnek tűnt (Lucy darabokra szedi szét, de sikerül megmenteni, robot végtagokkal összerakni, és bosszút esküszik).


Stílus, hangulat

Nem tudom, hogy létezik-e brutálisabb kezdésű anime, mint az Elfen Lied, mindenestre aki vérre, meztelenkedésre, csonkolásra és hasonló finomságokra vágyik, az ne keressen tovább. Érdemes tudni, hogy a vérengzés később sem csillapodik, egészen a legutolsó részig folyamatosan visszatérnek a halálos kimenetelű összecsapások. Sőt, lesz itt gyerekgyilkosság és pedofília is. A sorozat konkrétan dugig van meztelen tizenéves kislányokkal. A mű felénél amúgy az ember már teljesen immunissá válik az egészre, legalábbis én már unott pofával bámultam a soron következő fejleszakítást.
A humor viszont nem igazán az Elfen Lied sajátja, én konkrétan egyetlen alkalommal nevettem, de akkor nagyon: Kouta épp átöltözteti Lucyt, amikor Yuka rájuk nyit. Vicces jelenetek helyett sajnos inkább jellemző a nyávogás, a rengeteg cukiság, és a „túl jó” szereplők, melyektől könnyű megcsömörleni. Yuka és Kouta olyan mint egy öreg házaspár, minden rossz hiányzik belőlük, de ugyanilyen nyálas Mayu, Nana vagy Nyu is.
Mindezt ellensúlyozzák a tabu jelenetek, például amikor Lucy iskolás társait tépi szét, miután ők halálra rugdosnak egy kiskutyát, vagy amikor Yukát megerőszakolja az apja.


Rajz

A rajz inkább cuki, semmint részletes, és a tartalommal éles ellentétben áll. A véres, kegyetlen események mindig a nagyon aranyos karakterekkel történnek, ez érdekes ízt ad a hangulatnak. Semmi probléma nincs az összképpel, de a képi világ inkább gyerekes, valószínűsíthetően a többségében gyerekek ábrázolása miatt.
A címek németül vannak írva, és ember legyen a talpán, aki el tudja olvasni őket, olyan szinten vannak megnyújtva (és csak 2 másodpercig mutatják őket).


Benyomások, konklúzió

Azért volt egy-két logikátlan dolog, ami miatt képes voltam bosszankodni. Ilyen a kutató cég stratégiája, akik egymás után engedik szabadon a veszélyesebbnél-veszélyesebb dicloniusokat, vagy az, hogy minden létező lány a filmben Koutába szerelmes, vagy hogy hogyan lehetséges hogy Lucy képe teljesen kitörlődött a fiú fejéből, mikor konkrétan az egészcsaládját kiirtotta (arról már ne is beszéljünk hogy Kouta a legvégén csókolózik a lánnyal, annak tudatában, hogy mit tett). A dicloniusok közötti harcjelentek alatt is a fogamat csikorgattam, mert az egyszerű katonák tucatjait pillanatok alatt ledarálják, de egymást persze nem tépik szét, csak nekivagdossák a falnak. De visszagondolva a leginkább azt nem érthetjük, hogyan szabadul ki az első részben Lucy, amikor mindenki pontosan tudja, hogy mit tud, és hogy két méter a hatótávolsága. Ennek ellenére simán kisétál a laborból, kivégezve kb. félszáz katonát.
A befejezés tetszett. Nyitva marad a kérdés, hogy életben marad-e Lucy (egyik verzió, hogy a szarvacskák elvesztésével csak az erejét veszti el, így hétköznapi emberként élhet tovább), de igazából a főigazgató is tovább folytathatja az embertelen kísérleteket.
Azt hiszem nagyjából már minden kiveséztem, végszóként azt mondom, hogy az Elfen Lied egy anime alapmű, de nagyon nem való mindenkinek. Akik eleve fenntartásokkal kezelik a műfajt, azok kezében igazi fegyver lehet a „hogy lehet az ilyen fokú perverziót szeretni” típusú mondatokkal, de aki képes a hatásvadász jelenetek mögé látni, az kedvelni fogja, ezt az egyszerű, de épp emiatt szép történetet.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése