Opening/Ending
Nagyon vicces az opening, igazi vérpezsdítő
ritmusokkal (már ha valaki képes elviselni, hogy japán rapelést hallunk). A
történet karakterei ugrabugrálnak, de csak a jelenben fő szerepeket betöltők
(hogy ez mit jelent, majd a történetből világos lesz). Nekem bejön, tényleg
aranyos, bár nem nagyon van szinkronban a sztori komolyságával. A vége főcím
viszont hátborzongatóan rossz, és semmi köze egy harcos sorozathoz: Aya
szerelemtől bódult fejét figyelhetjük valami romantik-popos nóta közepette. Az
uccsó két résznél ezt szerencsére lecserélték egy másik dalra, és más képekre.
Annál jobb lett, ami volt, de nagyon nem javított rajta.
Történet
Két szál váltakozik: a jelen, és a múlt
történései. A múlt két évvel ezelőtti eseményeket mutat be, amit karakterek
elbeszéléseiből ismerünk meg. Sokak szerint a Tenjho Tenge azzal lett elrontva, hogy a múlt történéseivel
foglalkozik többségében, pedig a jelen sokkal érdekesebb lenne. Ezzel
félig-meddig én is egyetértek, de azt mondom, a múltat is fontos megismerni,
bár valóban több hangsúlyt fektettek rá a kelleténél.
A jelenben Nagi Souichiro és Bob új iskolába
kerülnek. A páros már minden korábbi sulijukban végigvert mindenkit, és itt is
ezt tervezik. Kezdetben sikerül is nekik, de később belebotlanak olyan
alakokba, akik különböző harcművészeti klub tagjai. Rádöbbennek, hogy ezek
ellen nincs esélyük, mert nemes egyszerűséggel feltörlik velük a padlót. Ezt
pedig nem hagyhatják, tehát beállnak a legszimpatikusabba (Jyuken klub), hogy
megtanulják, hogyan lehetnek még erősebbek, és hogy móresre tanítsák a legnagyobb,
de egyben jóval sötétebb Végrehajtók nevezetű társaságot. Ezt legkésőbb az
iskola által a klubok között rendezett tornán meg is tehetik. Nagiról menet
közben kiderül, hogy egy olyan valaki, akiben ősi erők bújnak meg, így
felveheti a versenyt akár a Végrehajtók vezérével, Mitsoumi-val is.
A múlt ennél sokkal kacifántosabb. Mitsoumi,
Bunsichi és Shin voltak a suli legerősebb diákjai. Shin titokban saját régi
klubjának, a Katana klubnak tagjait támadta meg álarcban az utcákon, és verte
őket félholtra. Hogy miért teszi ezt, azt sokáig nem tudni, de később kiderül,
hogy nem volt éppen felhőtlen gyerekkora a srácnak (szüleit is ő ölte meg!),
szóval egyfajta skizofrén állapotként mutatkozik meg nála a belső erő. Eközben
Mitsoumi és Shin testvére, Maya között szerelem szövődik, de Shin nem hajlandó
elengedni húgát, mert ő az egyetlen, aki képes kordában tartani őrületét. Szó
van még egy kardról (reiki), mely Shinnek hihetetlen erőt ad, illetve a
háttérben meghúzódik a harcművész szervezeteket ellenőrző társaság, aminek
Mitsoumi apja a feje, és aki csak azt nézik a fiatalokban, hogy melyikükből lehet
isteni erőkkel rendelkező harcost képezni. Miután Shin őrülete egyre komolyabb
szintekre hág, inkább Mitsoumi lesz az optimális jelölt a legjobb harcos címre.
Szereplők
Nagi egy beképzelt és vad gyerek, akit semmi
más nem érdekel, csak a verekedés, és hogy hogyan lehetne erősebb. A benne
lakozó energiákat épp emiatt a sorozatban még nem nagyon képes sem uralni, sem
normálisan használni.
Mivel Nagit a csajok sem érdeklik, ezért
megőrül Aya-tól, Maya húgától, aki kizárólag úgy beszél róla, mint jövendőbelijéről
(mivel egy véletlennek köszönhetően először a srác látja meztelenül, és egy
régi babona szerint ennek az illetőnek kell lennie a lány férjének). Aya-ban
amúgy szintén ott az ősi erő, de talán ő a leggyengébb karakter, és annyira nem
is érdekli a harcművészet, mint a többieket.
Maya, Mitsoumi örök szerelme. Ez amolyan se
veled, se nélküled kapcsolat, sosem képesek igazán összejönni, ez jelenti a
film egyik nagy drámáját. Ő egy nagyon képzett harcművész, még arra is figyel,
hogy ideje nagy részében chibi (gyermeki) alakzatban létezzen, ezzel is
spórolva az energiáin (???).
Mitsoumi egy idő után erőszakkal átveszi
apjától a szervezet vezetését, és biztos kézzel irányítja a Végrehajtók
csapatát. A történések őt viselik meg a legjobban. Shin egy harc során egy
ütéssel földöntúli erőt ad át neki, de ez egyben azzal jár, hogy szép lassan bele
fog halni (elmondás szerint csak pár hónapja van hátra, de az eset után még két
évvel is él). Emiatt a jelenben Mitsoumi szinte mindig búskomor, de ő az egyik
legerősebb harcos a világon.
Shin a legdrámaibb figura, végzete
elkerülhetetlen. Nem elég erős sem testileg, sem lelkileg hogy úrrá legyen a
belsejében dúló önpusztító vágyakon. Érdekes az is, hogy mikor egy vereségéből
visszatér, szemfedőjén horogkereszt van – a filmből nem derül ki, hogy ez végül
is mit akar jelenteni.
Bunsichi a nagy trió harmadik tagja. Ő
borzalmasan erős (a filmben egyszer sem tudja legyőzni senki sem), de inkább az
utcai bunyó, semmint a harcművészet felé vonzódik. Ő az egyetlen, aki nem
annyira bonyolódik bele a drámákba, inkább laza kívülálló marad, és így talán ő
jár a legjobban.
Aztán itt van még Mitsoumi kisöccse, Masataka,
aki egy kicsit szerelmes Aya-ba (de legalábbis szívesen megdugná), Kozonuha
san, akit voltaképp a harcművész szervezet bérel fel, hogy tartsa szemmel a
fiúkat (ez jól megy neki, Mitsoumival például le is fekszik), illetve szót
érdemel még Isuzu, aki a Végrehajtók leglojálisabb embere. Sok szereplő van még,
de az említettek a legfontosabbak.
Stílus, hangulat
Mint már említettem, az uralkodó atmoszféra
drámai, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének vicces, és persze erotikusabb
jelentek is. Elmaradhatatlanok a bugyi és mellmutogatós részek, és a hülyülés,
amit itt elsősorban Masataka (meg néha Bunsichi) hoz. A fő mondanivaló azonban egyértelműen
a harc, az erő, a hatalom, és az ezekkel együtt járó felelősség. Ebben a
világban mindenki tiszteli az erőt, mindenki arra vágyik, hogy erős legyen, és
ez sokszor a lelkiek rovására megy.
Az összecsapások taglalása nem üti meg a
Dragon ball mélységeit (ahol ugye gyakran 1 rúgás = másfél rész), de vannak
nagyobb harcok. Amúgy meg kellően brutális, ha arról van szó, törnek a végtagok
rendesen, csordul a vér.
Rajz
Erről csak jót lehet mondani: szép, színes,
plasztikus. A lányok egytől-egyig gyönyörűek, a fiúk meg olyan menők, és olyan izmosak,
mint a ház.
Benyomások, konklúzió
Bár én nem mondom, hogy az egész Tenjho Tenge sorozat el lenne rontva, de
a vége mindenképp furcsa lett. Az utolsó részek teljesen feleslegesen lettek elnyújtva,
a történéseknek nincs semmi konklúziójuk, nem futnak ki sehová a szálak, nincs
katarzis. A szereplők élik tovább életüket, nincsenek nagy leszámolások,
Mitsoumi sem hal meg (nem mintha mindenáron erre vágytam volna), a bajnokság
sem ér véget, Nagi sem ér igazán révbe, a szerelmi szálakkal sem lesz semmi. Ez
eléggé frusztráló, mert ha ezek szépen el lettek volna rendezve, nagyon jó
szájízzel írnék most, de így csalódás. Az utolsó harcok a jelenben is inkább
hülyéskedősek (Maya vs Aya, Nagi vs Mitsoumi), illetve az sem túlzottan
példamutató, hogy Nagi nem a tanulástól, nem az edzéstől lesz jó (bár ezek
fejlesztenek rajta), hanem mert egyszerűen őserővel született. Kicsit
igazságtalan a képlet, hogy bárki bármennyi erőt fektet egy dologba, úgysem
lesz jobb annál, mint aki eleve tehetséggel születik (hozzátéve hogy persze ez
valóban így van, csak így nem túl motiváló az egész).
Mindezzel együtt tényleg jó a Tenjho Tenge, egész egyszerűen azért, mert
hat az emberre. Nekem például abszolút átjött, hogy milyen jó érzés erősnek
lenni, valakit legyőzni, és mindezzel a hatalommal felelősen bánni (hasonló
stílus mozifilmben pl. a Harcosok klubja).
Szóval ilyen is, olyan is, de egyszeri megnézésre mindenképp ajánlom
szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése