Eredeti cím: Armies of Death
Eredeti/magyar megjelenés: 1988/1993
Illusztrálta: Nik Williams
Fordította: Serflek Szabolcs
Design
A borítóval (Gál László munkája) nincs semmi
gond, csak azt nem tudom hogy ez a harci csapat éppen milyen tevékenység közben
van ábrázolva. A távolban menetsor, elől harci pózokban, középen meg biztos
valamilyen emelvényen áll diadalmasan a központi figura - nem lehet eldönteni
hogy ezek menetelnek, támadnak, vagy már győztek, vagy mi van...
Illusztráció
Hát olyan közepes-gyengébb képekből áll. A
legfurcsább bennük nekem az volt hogy Nik Williamsnek valahogy nem megy a
dinamikus jelenetek ábrázolása, az ilyen képeken olyanok a karakterek mintha
valamilyen pózba merevednének. Például a 338-ason, melyen az alakváltó úgy
fojtogatja a törpöt, hogy a vállára teszi a kezét, mintha valami feladattal
bízná meg éppen. Vicces még a farkasember versus őr jelenet is (278.), amelyen
úgy tűnik mintha a farkas az ember testőrét alakítaná. A ninja (39.) és a
kőember (134.) pedig azonnal bedobja magát a legcoolabb pózba, mintha épp arra
várnának hogy elkattintsuk a fényképezőgépünket... Ja és a legjobb a dagadt
blog a 265-ik pontnál, akiről azt írja a könyv a 171-nél hogy "vékonyka".
Háttértörténet
Miután kikecmeregtünk a halállabirintusból,
egy kis idő elteltével elegünk lesz az állandó sztárolásból - épp ezért nem jön
rosszul a démoni síkról származó új főgonosz, Agglax feltűnése. Vagyonunkat
hadsereg létrehozásába öljük, és elindulunk ellene. Nincs ennél jobb módszer az
unaloműzésre.
Eredetiség
Ez a katonásdi elég eredeti ötlet, bár én
belevettem volna az elején hogy mi saját kezűleg választhassunk vezéreket
(mondjuk sorban mind tartottak volna valami bemutatót különleges képességeikből
és aztán dönthettünk volna hogy kik tartsanak velünk). Az már még nagyobb álom
lenne ha még ezeknek a parancsnokoknak még személyiségük is lett volna,
tanácsokat is kérhettünk volna tőlük, esetleg árulás, stb... na jó, majd
legközelebb.
Kihívás
Közepes, de inkább nehezebb. A stratégiai rész
korrektül van megoldva, olykor tényleg szükség van a taktikai érzékünkre,
logikusan van levezetve minden, bár sajnos túl sok minden függ a szerencsétől.
A csatákban véleményem szerint sokkal jobban vissza kellett volna szorítani a
kockadobálást, vagy akár a nullára redukálni. Úgy érezhettük volna magunkat
igazán egy vezér bőrében, ha tényleg a döntéseink határozzák meg az akciók
kimenetelét.
Amikor szólóban nyomulunk, akkor sem egyszerű
az élet, rengetegszer veszíthetünk pontjainkból (van amikor simán 6 ügyesség
pontot is levonhatunk!), az orákulum barlangja meg már egyenesen szadizmus.
Bármikor rossz folyosóra fordulunk, azonnal meghalunk (bár ha beszélünk az út
előtt Thog-gal, lényegesen könnyítünk a dolgon), és rengeteg cucc és infó kell
hozzá hogy segítsen. Én nem tudom ezt a részt miért kellet ilyen durvára
csinálni, a végén már teljes szívemből gyűlöltem az orákulumot.
Főgonosz
Agglaxról nem lehet sok mindent írni: kép
nincs róla (vagy hülye vagyok, és nem ismertem fel), nagyon gyengus, és azonnal
menekülőre fogja, amint megpillantja kezünkben a fénykristályt.
Rendszer
A sereggel való ütközetek az új elem a
rendszerben, ami borzalmasan egyszerű lett. Egyetlen kockadobás és aztán nézzük
a táblázatot, ami súlyozva van a túlerő tényével (ami persze teljesen logikus).
Nem tudom hogy ez az egyszerűség jó-e vagy rossz, mindenki döntse el magának.
Mindenestre már itt a szabályrendszer ismertetésében is hagytak egy hibát, nem
javították ki a táblázatban az A-t S-re (gondolom az angol "ally" -
szövetséges, maradt benne).
Hangulat
Ha már itt tartunk, ebben a zöldgerincű
könyvben is elképesztő mennyiségű elírás és hiba van, az tuti hogy a Word
helyesírás-ellenőrzője lefagyna tőle, annyit találna. Elég vicces dolgok is
kerekednek ebből, mint a 185. fejezetnél ahol a "sereged" helyett a
"seeged egyik részén váratlanul óriási nyüzsgés támad". Mondom, mi
van a hátsómmal..? De az is érdekes ahogy a 168. pontnál a felénk tartó
"nyilacska" később "tőrré" változik. Nem sorolom tovább,
rengeteg ilyen van, hihetetlenül igénytelen az egész. A kalandunk amúgy elég
lineáris, nincsenek túlbonyolítva az események, de vannak jópofa dolgok mint
például a sütievő verseny. Ami nekem nagyon furcsa volt, az Obigee fogadós
nosztalgiázása. Annyira nem illik bele a könyvbe, de lehet hogy csak nekem volt
idegen. Ja és még egy furcsaság: miért veszítünk két szerencsepontot, ha nem
segítünk a tündének álcázott boszorkánynak..? (na jó, persze nem tudhatjuk hogy
egy csapdáról van szó, de hát azért mégiscsak...). Ami kicsit még megtöri az
életszerűséget hogy katonát mindig csak 5-öt vagy annak többszörösét
veszíthetünk egy-egy szerencsétlen esemény során, poénos... A központi momentum
ugyebár maga a két sereg megütközése, a történet lényegében az odáig elvezető
útról és az arra való felkészülésről szól. Tetszetős a csata, Livingstone
kedvelheti ezt a fajta tömeges megoldást (lásd még ugye a Gyíkkirály szigetét),
és nekem is nagyon bejön, üdítően hat a folytonos egyszemélyes kalandozások
mellett. Sajnos azonban elég rövidke lett, kicsit grandiózusabb, több taktikai
részt tartalmazó is lehetett volna.
Tessék, így néz ki Agglax:
VálaszTörléshttp://fightingfantasy.wikia.com/wiki/Agglax
Obigee pedig maga Livingstone, a képen is ő van, ezért beszél azt, amit. Érdekes egyébként, hogy rengeteg cameo (képi vagy szöveges) van a KJK könyvekben, csak nekünk, távoli magyaroknak ez ugye nem sokat mond.
Áh köszi, jó tudni ;)
TörlésA fordításhoz még annyit, hogy a fordító igencsak keveri a Bajnokok Próbáját a Halálabirintussal. Meg hogy azt írja hogy "Agglax a gonosz Zombi-király" mikor az eredetiben "Agglax the Shadow Demon" azaz "Agglax az Árnyékdémon" van.
VálaszTörlésAz Orákulum szerintem elég nagy genyó. Hoztál nekem baglyot? Remek. Akkor már csak egy váza kell. Ja, hogy az nincs? Szívás haver, viszlát.
A seregharc: Nekem "A Vértengerek"-ben lévő jobban bejön. Itt szinte egyedül a létszám határozza meg a csata kimenetelét, pedig hát valójában más tényezők is közrejátszanak - a katonák kondíciója, morálja, mennyire tudnak a különböző csapatok összedolgozni stb. És hát pl egy ember jó eséllyel legyűr két goblint, viszont egy troll ellen két ember is kevés lehet. Egyébként van két olyan helyzet, ahol nem ötösével veszítjük az embereinket: az egyik a fúvócsöves támadás, a másik a goblin dárdavetők elleni roham.