Eredeti cím: Beneath Nightmare Castle
Eredeti/magyar megjelenés: 1987/2010
Illusztrálta: Dave Carson
Fordította: FireFoX
Design
Heheheh… és nagyjából ennél többet kár is vesztegetni
a borítóra, amit elsőre leginkább egy paródiának néznék. Van ez a furcsán
kifestett, lyukas fogú (?) lány (?) a normálisnál hatszor nagyobb Hold előtt,
ahogy karmos kezeivel ránk veti magát. A könyvből amúgy kiderül, ki is ő, és az
is, hogy a borítón helyidegen, ugyanis a kastély egy termében van leláncolva. A
feliratok meg fehérek. Hűha.
Illusztráció
Már az első oldalon nagyot lehet röhögni az
izzadós goblin láttán (ami persze egy savelementál, elnézést), de később sem
lesz jobb a helyzet. Szögezzük le, hogy ez a mű nem vizuális téren szándékozott
hódítani. A képek nagyon viccesek, a teljesség igénye nélkül nézzük meg a
szimatkopót (5.), a szomorú gnóm inast (87.), Griltiget (96.), vagy a sűrű
hónaljszőrrel rendelkező Bakk-Rumant. Ennek ellenére nem lehet mondani, hogy
hiányzik a hangulat, például elég jól sikerült a fejekkel teli hordó (366.),
vagy az amulettjével pofánkba világító férfi képe (226.).
Háttértörténet
Neuburg (valami német vidéken járunk..?)
környékén elkapnak a Déli harcosok, és börtönbe vetnek. Később kiderül, hogy
ezek a leginkább araboknak kinéző figurák megszállták a várost, ráadásul velük
együtt különféle szörnyetegek is kószálnak minden éjjel az utcákon, így a
lakosok lassan már ki se merik tenni a lábukat. Barátunkat, Tholdur bárót már
rég nem látták, így kérdés, ki menthetné meg őket. Na ki? NA KI?
Eredetiség
A könyv számtalan kisebb-nagyobb ötletet
sorakoztat fel a kaland során, melyek igen üdítően hatnak. Az alap egy
klasszikus kastélyban kószálós sztori (jó, az elején van egy városos rész is),
de ezt több új dologgal is megfejelték. Meglepődtem például a kombinált
próbadobásokon, például „dobj nyolcszor, majd add össze az Életerő és Ügyesség
pontjaid számát. Ha ez az összeg nagyobb vagy egyenlő, mint a dobott számok
összege, akkor…”. De vannak még kreatív fegyverek, mint például a Jégkard, ami
2-vel növeli az Ügyességünket a csatában, viszont minden alkalommal elvesz
tőlünk 1 Életerő pontot.
A horror stílus figurái is kellően
visszataszítóak. A Vérszopó csápból alakuló Halál csókja protoplazma előtt le
kalappal, de a Protoplazmikus nyálka sem kispályázik, ahogy az ábrázolásuk
alapján (46.) ideggyengének tűnő Charabatok sem.
Kihívás
Elég keménynek tűnik a 8. oldal jóslata,
miszerint „elsőre szinte biztosan nem fogod tudni megoldani a Lidérckastély
rejtélyét”. Nos, ez úgy ahogy van, nettó hülyeség, mert a könyv talán az egyik
legkönnyebb kalandot rejti magában. Jó, az Akaraterő próbák bekavarhatnak, meg
elég sok „ha jobbra mész és nem balra, akkor meghalsz” típusú halál van, de
ezen túl semmi extra durvulás. Nincs sok kemény ellenfél (a legtöbb
kifejezetten gyengus), és ami a legfontosabb: egyetlen nélkülözhetetlen tárgy
vagy információ sincs a játékban! Hogy legutóbb mikor akadt a kezembe ilyen
játék, arra már nem is emlékszem. Ja és ha ügyesek vagyunk, akkor még olyan
giga tápos fegyvert is szerezhetünk, mint Skarlos szigonya, ami 2-vel növeli az
Ügyességet, emberek ellen 2-vel, élőholtak ellen pedig 4-el többet sebez (!!!).
Főgonosz
A fő-főgonosz az Xakhaz, de van előtte egy
Senyakhaz nevezetű boszorkány is, aki megidézte őt erre a világra. Senyakhaz
egy igazi jó kis rohadék, aki ötletes módokon próbál megszabadulni tőlünk,
például illúzióval (ártatlan szobalánynak álcázza magát), de a hipnózistól sem
riad vissza. Xakhaz már egy fokkal szürkébb lett, de igazán eredeti külsővel
(konkrétan egy többtonnás mutáns rémálom), és iszonyat brutál harcértékekkel
rendelkezik (alapból Ügyesség 14, Életerő 32 !!!).
Rendszer
Egy új értéket kapunk a szokásosok mellé,
mégpedig az Akaraterőt. Ez nagyjából nehezítésnek fogható fel, hisz ha értéke 6
alá csökken, és úgy elrontunk egy Akaraterő próbát, akkor vége a kalandnak,
mert menthetetlenül megőrülünk a félelemtől. A próba úgy zajlik, mint a
Szerencse esetében, tehát mindegyiknél 1-el csökken a pontjaink száma.
Hangulat
A
Lidérckastély mélyén az alapvetően egyszerű története és a
mókás vizuális megjelenítése ellenére kifejezetten tetszett, még írni is jó
volt róla. Tele van olyan elemekkel, melyek megfűszerezik a kalandot, mint
amikor festményekbe léphetünk át, vagy Senyakhaz tükrén keresztül időutazást
teszünk, vagy egy másik világba kerülünk („a szél ismeretlen virágok illatát
hozza feléd; a fák alakja is teljesen rossz. A Hold nagy és túlságosan sárga…
Soha nem jutsz vissza Khulra.”), de az is jó rész, amikor börtönből kell
kiszabadulnunk. A másik ismert horror-kaland, Az Elátkozott ház, realitása és kitűnő rajzai révén messze
félelmetesebb, de itt meg jóval betegebb lények vannak. Ez persze nem verseny,
két mű közege és atmoszférája teljesen más. Végszóként tehát érdemes nekivágni,
akár többször is, hisz jó sok különféle útvonalon érhetünk el a Lidérckastély
mélyére…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése