2013. január 21., hétfő

A skorpiók mocsara

Írta: Steve Jackson, Ian Livingstone
Eredeti cím: Scorpion Swamp
Eredeti/magyar megjelenés: 1984/1989
Illusztrálta: Duncan Smith
Fordította: Varsányi Mária


Design

Nekem valahogy a víziszörny inkább vicces mint félelmetes, ettől eltekintve nincs bajom a borítóval, a pasztellszínek megadják a mocsár hangulatát, de jobbat is ki tudtam volna találni.         


Illusztráció

Úgy átlagban rendben vannak, bár a rákfüvek rajza (388.) ritka béna.             


Háttértörténet

Nincs túlbonyolítva: kalandra éhes kalandorok vagyunk és egy jótettünk jutalmaként egy mágikus rézgyűrűt kapunk, melynek segítségével végre nekivághatunk a hírhedt Skorpiók mocsarának. A gyűrű segítségével mindig tudni fogjuk merre van észak - ez a mocsárban előttünk elhullottak egyik fő problémája volt, nevezetesen hogy a helyen nem működik az iránytű, és a csillagokat sem látni az állandó ködtől. Továbbá a gyűrű a veszélyre és a gonosz emberekre is figyelmeztet minket úgy, hogy forrósodni kezd. Konkrét célunk voltaképpen már a kaland közben kezd el körvonalazódni, mikor is választanunk kell hogy mely nagyhatalmú mágus szolgálatába szegődünk, hogy azért mégiscsak legyen valami értelme a túrának.


Eredetiség

Nincs a sztoriban semmi extra, de mégis érdekes tud maradni végig. Köszönhető ez a három választható patrónusnak, akik alapvetően meghatározzák célunkat, és hozzáállásunkat a mocsárvilág népéhez. Selator a jó varázsló - akit az őt ábrázoló képről inkább egy tanyasi parasztembernek mondanék - egy mágikus növényt kerestet meg velünk. Bakó a fekete mágus (róla érdekes módon nincs kép a könyvben) a mocsári Mesterek amulettjeit akarja. A titokzatos Vasöklűről később kiderül hogy egy kereskedő, bár hatalmát butaság lenne lebecsülni. Ő a mocsár térképét szeretné, pontosabban a Fűzfaligetbe vezető út leírását, melyen végre útra indíthatná kereskedő karavánjait. Szóval tetszetős ez a megvalósítás, mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikus úriembert.


Kihívás

A játék könnyű. Szerencse-és Ügyesség-próbákat például alig kell tennünk. A szörnyek és egyéb ellenfelek harcértékei átlagosak vagy alacsonyak. Mindemellett még el is menekülhetünk majdnem minden harc elől, szóval tényleg nem fogunk megizzadni.            


Főgonosz

Hát itt olyan nincs, maximum Bakóval végezhetünk, és ha ezt a játék elején tesszük, akkor még egy +2 Ügyességű kard is miénk lesz, tehát érdemes. Ha már csak a végén, akkor már nem várhat ránk teljes happy end. Bakó mellesleg a játék legerősebb ellenfele.           


Rendszer

A varázslatok rendszere szerencsére ebben a könyvben normálisan van megoldva és nem kell Életerő pontokat vagy mást költeni használatukkor (kivéve az egyetlen Átok varázslatot). Tulajdonképpen a kalandban mi nem vagyunk igazi varázslók, csak ún. varázsgömbökkel tudjuk elsütni a varázslatokat. Egy varázsgömb három típusú lehet: jó, gonosz vagy semleges. Pártfogónktól függ hogy mennyivel és milyenekkel lát el minket, például Selatortól ugyebár nem fogunk gonosz varázsgömböket kapni. A mágia nagyon jól használható a játékban, néha tényleg látványos dolgokat produkálhatunk (pl. az Átok varázslattal, mely minden ellenfelünknek személyre szabott átkot biztosít). Én úgy tapasztaltam hogy a Félelem és a Növekedés bűbájok a legkevésbé hasznosak.
A másik lényeges alapja a könyvnek a térképezés, mely ennél a kalandnál elengedhetetlen, úgyhogy biztosra veszem hogy jópár korabeli megsárgult Skorpiók mocsara térkép lapul sok azóta már felnőtt szekrénye mélyén.


Hangulat

A pártfogók és a varázsolgatás mellett a mocsárban élő Mesterek adják még meg a mű egyedi hangulatát. Kicsit sajnáltam hogy részletesebben nincs kifejtve hogy kik ők, miért vannak ennyien, miért költöztek tömegesen a mocsárba, hogyhogy ők nem tévednek el, stb., de lehet hogy pont a titokzatosságuk izgalmas. Ha Bakót szolgáljuk mindig érdekes a Mesterekkel való találka hiszen elvileg meg kell szereznünk az amulettjüket (legalább hármat, hogy a fekete mágus elégedett legyen).
Az is jó hogy Jacksonék figyeltek arra hogy ha visszatérünk egy olyan tisztásra ahol már jártunk, ott kerülhetünk új szituációba is (sajnos azonban ez nincs részletesen kidolgozva - persze a 400 pont kevés is ehhez). Ami viszont annyira nem jó, hogy túlságosan epizodikus minden helyzet, nem nagyon van összefüggő eseménysor: 1 tisztás - 1 megoldandó feladat, és aztán mehetünk a következőre. Ezt ebben a könyvben jobban érezni lehet, mint más művekben.
Természetesen ebből a játékból sem hiányoznak az apróbb hibák, elírások. A Békák Mesterénél például a könyv automatikusan feltételezi hogy van Illúzió varázslatunk, ha el akarjuk lopni az amulettjét. A 257-es pontnál pedig ha sikerül az Ügyesség-próbánk akkor kapunk 2 szerencse pontot - na ilyet se láttam még más könyvben. Az se nagyon világos hogy ha olyan halálos hely a mocsár, akkor miért flangálnak benne annyian (tolvaj, csavargó, stb.), de hát ilyenek felett persze szemet lehet hunyni. A három féle út és befejezés, a Mesterek és a jól megoldott és kihasznált mágia javít erősen az összképen: a Skorpiók mocsara nem egy rossz alkotás.


4 megjegyzés:

  1. A 375-ös pontnál van egy kép Bakóról/Grimslade-ről - legalábbis szerintem ő az...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az árny, aki "átlibben Bakó teteme fölött", nem..?

      Törlés
    2. Én azt az árnyat mindig is Bakó szellemének tartottam - aztán persze lehet hogy nem az. Bakóról igazából csak annyi információnk van, hogy "magas és vékony, akár egy csontváz". Hogy a képen lévő lényre ráillik-e ez a leírás... hát... mondhatjuk...

      Törlés
  2. A rákfüves résznél (388.) nemcsak a rajz a béna, de van egy elírás is, miszerint ha jártál már itt, lapozz a 63-ra. Ez 263 akart lenni, csak elírták.

    VálaszTörlés