Eredeti cím: Appointment with F.E.A.R.
Eredeti/magyar megjelenés: 1982/1993
Illusztrálta: Declan Considine
Fordította: Kollárik Péter
Design
Boros Attila-munka: aprólékos, mutatós.
Szerintem jól elkapta a figura lényegét, szóval nekem tetszett.
Illusztráció
Tipikus régivágású amerikai comic (képregény)
style, ami vagy bejön az embernek, vagy nem. Kérdéses hogy mennyire veszi be
egy mai fiatal gyomra ezeket az 50-es (60-as, 70-es) éveket idéző rajzokat.
Nekem inkább vicces volt látni a feszülő szuperruhákat, csizmákat, "kívül
hordott alsónadrágokat", idétlen maszkokat, köpenyeket, stb. Most nem
igazán tudnék kiemelni egyetlen képet sem, teljesen egységes az egész. Én
valahogy nem tudtam elkapni a képregénykockás hangulatot sem, pedig nem lehet
mondani hogy ellenszenvet táplálok a műfajjal szemben, sőt. Mindenesetre egyedi
megoldás, csak lehet hogy éppen nem annyira passzol össze a KJK-stílussal.
Amire viszont nem jöttem rá: ki az a hatalmas cowboykalapos arc a 327-es
fejezethez tartozó képen..?
Háttértörténet
Lombikban született ifjoncok lennénk, tudós
szüleink kísérletének eredményeként jöttünk a világra. Egy idő után felhagytak
megfigyelésünkkel, ugyanis semmiféle extra rendellenességet nem tapasztaltak
nálunk évtizedekig. Természetesen a megfigyelés végleges abbahagyása után
jelentkezett szuperképességünk, mégpedig hogy TITÁN Harcossá (hajajj...) tudunk
változni, és így védhetjük meg TITÁNváros (ejj...) lakóit a szuperbűnözőktől.
Nos, ők nincsenek éppen kevesen, és most különösképp veszélyessé válhatnak,
ugyanis összefogásra szólította fel őket a TITÁNium kiborg, alias Vladimir
Utoshski (uhh...). Az ő összejövetelüknek helyszínét kell kalandunk során
kinyomoznunk, mert ha egyszer ők összefognak, akkor itt fű többé nem terem...
Eredetiség
Az eléggé látszik, hogy a mű nagy falat volt a
fordító számára, tömve van tudniillik utalásokkal, amerikai jelenségekre való
célzásokkal, és hát a nevekkel, melyek olykor meghagyattak eredeti formájukban
(Gerry the Grass), olykor pedig magyar elnevezést kaptak (pl. Agyas Öcsi és
bandája). Annyiban viszont kiegyezhetünk hogy a szuperhős-világ egyedi téma,
kiaknázatlan terület.
Kihívás
Nem túl nehéz, viszont a fő cél elérése - az
információmorzsák összeszedése a találkahelyről - eléggé kaotikus lett.
Összevissza kapjuk a töredékeket papírfecnikről, ellenfeleinktől, stb. A
lényeg, hogy a találkozóra több úton is el lehet jutni, a gond csak az, hogy az
ezekre utaló nyomok összekeverednek, és ha az egyik vonalból származó
infócsomagból nincs meg az egyik elem, vagy egy másik van helyette, akkor
lőttek a dolognak. Én lehet hogy ismét nagyon hülye voltam, de például nem
tudtam hányadika van a találkozó napján, mely adat kellett volna ahhoz hogy
célhoz érjek.
Főgonosz
Vladimir Utoshski, a kopasz bajkeverő (425-ik
pontnál a szöveg szerint "félresimítja haját"...), aki extravagáns
külsejétől eltekintve nagyjából ugyanolyan jellegtelen mint a többi gazember.
Egy ún. "áramkörtörő" azért szükségeltetik a kiiktatásához (kétféle
módon is hozzájuthatunk), de azért azon nagyot néztem hogy alapból mekkora
ereje van a pacáknak (18-as Ügyesség). Ezt kissé túlzásnak éreztem...
Rendszer
Ez a könyv 440 fejezetpontos. Pont. A másik
újítás ugyebár a szuperhős képességünk. Nos, négygyféle "csomag"
közül választhatunk: vagy szupererősek leszünk (13-as Ügyesség, repülés), vagy
pszi-erőnk lesz (gondolatolvasás, akaratátvitel, telekinézis, stb.,
használatonként -2 Életerő pont), vagy a pusztító energiát birtokoljuk (sikeres
ügyesség-próba kell a találathoz, ez is 2 Életerő pontba kerül), esetleg
FTK-val rendelkezünk (ez szerintem a legkevésbé "szuperhősi", kb.
mint Batman, akinek mindenféle kütyüvel van tele az öve, minden helyzetre van
egy szerkentyűnk). Nekem meglepő volt hogy az FTK mennyire hasznosnak bizonyul
sok esetben, míg a pszi-t úgy vettem észre, kevésbé lehet kihasználni. De úgy
összességében ki vannak egyensúlyozva az erők.
Aztán itt vannak még az ún. Hős-pontok,
melyeknek voltaképpen semmiféle funkciójuk nincs, csak magunknak egy jelzés
hogy mennyire voltunk menők. Ezt az értéket mondjuk sokkal jobban ki lehetett
volna játszani, beiktatni a kalandba, de lehet hogy ez már megint az én
szokásos akadékoskodásom. Gyilkossággal automatikusan egyet veszítünk a
hőspontjainkból, nyerni pedig akkor tudunk minél többet, ha minél nagyobb
szabású tettet viszünk véghez és minél többen látják ezt (ha például senki nem
látja, pontot se kapunk). Mondjuk azért találkoztam furcsa szituációkkal:
érdekes hogy ha visszaadjuk a kisfiú biciklilakatjának kulcsát, megkapjuk a
Hőspontunkat - ellenben ha egy kislány életét mentjük meg azzal hogy
visszarántjuk a hullámvasútnál a kocsiba, akkor nem kapunk semmit... Ja igen,
majd elfelejtettem hogy szuperhőshöz méltón persze automatikusan gyógyulunk, amint
otthon lepihenünk (+6 Életerő).
Hangulat
Nekem teljesen retro-érzésem volt a könyvet
olvasgatva. Amellett hogy elvileg komoly dolgok történnek a háttérben, és hogy
van jópár haláleset is, valahogy mégis lightos az atmoszféra, de ez szerintem
tudatos. Ott van például a bolti eset, amikor a kirabolt áldozat drámai szövege
után kiderül hogy egy kisfiú volt a tettes; vagy amikor megmentünk egy életet
úgy hogy egy cápát cafatokra robbantunk energiasugarunkkal, de az emberek mégis
fújjolnak ránk, mert mocskosak lettek az akció után; de az is vicces amikor
mikrolézer szerkentyűnkkel akarnánk felnyitni a karambolozott autót, de az
csütörtököt mond és felsülünk a rendőrök előtt. Szóval nagyon helyes módon nem
csak a fényes oldala lett bemutatva a szuperhős-életnek, hanem a hétköznapi
kudarcok is. Ami viszont számomra a legnagyobb hibája a műnek, az az, hogy
ellenfeleink nem többek kivágott papírfiguráknál. Egyetlen karakter sincs
normálisan kidolgozva. Legtöbbjük nem is beszél, vagy maximum odaröffent
egy-két sablon mondatot. Nekem azok a játékok maradtak meg legjobban a fejemben,
amelyekben stílusos karakterek vannak, jó dumákkal, kicsit részletesebben
ábrázolva. Természetesen részletes karakterfestésre egy kaland-játék könyv nem
a legalkalmasabb, de ott a Haláltalizmán, vagy a Hét sárkánykígyó, vagy a
zöldek közül mondjuk az Égi fejdelem, tele élő szereplőkkel. Innen szinte egyre
se tudok visszaemlékezni. Inkább kevesebb, de karizmatikusabb ellenfelek
kellettek volna, és nem egy csomó kisstílű bűnöző. A Jégkirálynő egy uszoda
medencéjét fagyasztja le (hogy ennek mi értelme van..?), a tűzharcosok egy
boltban randalíroznak, és még folytathatnám.
A kalandnak azonban érdemes lehet többször
nekivágni, mert sok-sok féle lehetőség van, még ötödik alkalommal is
beleütközhetünk teljesen új helyszínekbe, új ellenfelekbe. Ez a rekord mennyiségű
nyom/füles miatt is van, amiből ha az összeset fel akarjuk jegyezni, akkor
nagyjából két kalandlapra lesz szükség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése