2013. január 21., hétfő

A varázsló kriptája

Írta: Ian Livingstone
Eredeti cím: Crypt of the sorcerer
Eredeti/magyar megjelenés: 1987/1993
Illusztrálta: John Sibbick
Fordította: Varsányi Mária


Design

Jaj, nagyon szeretem ennek a könyvnek a borítóját, tinédzser koromban bizony meglehetősen vérfagyasztónak találtam az oszlásban lévő Razaakot (talán még rémálmom is volt miatta?), és tetszett a szarkofágjából kiáramló arcok, koponyák sokasága is. Jó, azt hagyjuk hogy Razaak bácsi miért lefelé, a lábai elé lövi azt a tűzlabdát…


Illusztráció

Talán inkább közepesnek mondanám a rajzokat, de nagyon tetszik Symm barátunk portréja (103.), a patkányos hulla (202.) és Kull kéjutazása (339.). Arról már nem is beszélek, milyen szerelmes voltam a fél lábbal fára akasztott lányba (127.), aki leginkább elfnek néz ki, bár erről a részletről nem tesz említést a könyv. Ellenpárja a barbár lány a griffinen (178.), akiről viszont nekem nem jött át, hogy valóban lány lenne…


Háttértörténet

Hát igen, ez a tipikus, klasszikus Livingstone-os, Yaztromós történet a gonosz varázslóval. Szóval Razaak szellemidéző feltámadt, és persze csak mi küldhetjük vissza az árnyak birodalmába. Őszintén szólva, én nem értettem, nekünk mi a személyes motivációnk az ügyben, azon kívül hogy megmentsük a világot (persze ez nem elég?), illetve az a mondat is fura volt a háttértörténetben hogy Razaak kriptáját 110 évre pecsételték le. És mit gondoltak, mi lesz 110 év után? Utána már jöhet, nem a mi problémánk? Szóval itt azért röhögtem egy kicsit.


Eredetiség

Ahogy fentebb írtam, a történet minden, csak nem eredeti, de ettől függetlenül jó lett. A lény-felhozatal például kifejezetten változatos és különleges. Vannak itt fényre érzékeny Rad-hulkok, csintalan fekete tündérek, lávadémonok, undorító szigonylegyek, és egy Vasevő.
Jóféle tárgyakat is lelni a kaland során, például a bénító ezüstpálcát, amit két részből kell összeraknunk. Ennél külön érdekesség, hogy egy negatív cselekedet következtében találhatunk a második felére: ha a sírkertben a csontvázak ránk támadnak, amit pedig azért tesznek, mert korábban kinyírtuk a Csontok őrzőjét.


Kihívás

A kihívás komoly, csalás nélkül elég nehézkes a végigvitel. Rengeteg tárgy és információ szükségeltetik, én komolyan nem tudom, mennyire lehet ezeket egyszerre, egy kaland során összeszedni, ugyanis az összes válaszúton a jó irányba menni nem kicsit necces… Na de nézzük: kell a kristály a nyakunkban a Gargantisnál, különben begolyózunk (kérdés, hogy miért nem csak ránk hat, hanem a két társunkra is, de ne akadjunk fenn ilyesmin), kell bronzkulcs, kell aranygyűrű szivárvány kővel, kell egy halom információ Ungoth kérdéseire válaszul, és kell a gránitajtóhoz a kombináció. Nos, ezzel meg is van a must have cuccok FELE, ami pedig Razaak kolléga legyőzéséhez szükségeltetik, azt a Főgonosz fejezetnél írom le külön. Ez az Ungoth-os rész elég erőltetett lett (holott bírtam a karakter stílusát), a csontváz fejedelem ugyanis egy csomó olyan dolgot kérdez tőlünk, aminek nincs köze semmihez, és nem is bizonyít semmit. Mi a francért kéne nekünk tudnunk a hobbit fülevés rekordjáról, pláne kérdés, hogy ő miért tud ilyen hülye dolgokat. Itt amúgy van egy hiba a szövegben, mert amikor továbbmehetünk, akkor Ungoth többes számban szól hozzánk, pedig egyedül vagyunk (108.).
Ezen felül állandóan Szerencse és Ügyesség próba van, illetve egyéb kockadobálások is dögivel.  Rengeteg továbbá a felvehető tárgy is, de ezek között számos negatív hatású. Az is mekkora lehúzás már, hogy ha a Gargantisnál egy nem igazán használható tárgyat veszünk elő, akkor csak úgy simán veszítünk 2 Szerencse pontot (98.). Razaak labirintusában is bármikor elpusztulhatunk, elég rossz irányba menni. Ha pedig a labirintusba a két társunkkal hatolunk be, akkor mindenképp kampec, de ezt csak jóval később realizálhatjuk, erre egy csomó rész van kidolgozva, hogy mindent rendben lévőnek érezzünk, pedig úgyis megdöglünk…
Egy szó mint száz: ez a könyv is szadista, minden elismerésem Livingstone-nak.


Főgonosz

Tudom-tudom, sablon, de mégis: Razaak igazi jó kis főellenfél. Azt sajnálom, hogy nem nagyon lehet vele eljátszogatni, mint Balthus-szal, de azt se értem, hogy a nyomorék, egyetlen használható karral rendelkező, és félszemű görcsnek mitől ilyen frenetikusan jók a harcértékei. Na és amik nélkül nem jutunk el a harcig sem: füst belélegzés a tűzgolyói ellen, Hamakei varázs a bogarai ellen, és végül a Védelmező pajzs a villámai ellen. Ez utóbbit a griffines barbár csajtól vehetjük el, ha kinyírtuk.


Rendszer

A hagyományos rendszer. Nincs extra.               


Hangulat

Ez egy meglehetősen lineáris kaland. Szerencsére azért el lehet bóklászni, de megvannak a fix pontok, mint Symm, a vándor és Borri, a törpe csatlakozása (lásd még hasonló társakat a Hóboszorkány barlangjaiban). Ezek a fix pontok eléggé fordulatosak, elrabolják például Yaztromót, de a hőlégballonos utazás is üdítően hat (ha esetleg eddig nem tudtuk volna, Borri találta fel a hőlégballont!). Tehát a történet tele van élettel, sőt, vicces elemekkel is, melyek leginkább útitársaink ugratásaiban nyilvánulnak meg.
Az is érdekes, hogy elmehetünk a Pókok erdejéhez a ballonnal. Így mondjuk tuti meg fogunk halni, de a lehetőség megvan rá. Aztán úgy is meg lehet halni, hogy Borri megeszik valami megőrjítő bogyót, és mire visszatérünk hozzá Symmel, fejbelő minket nyíllal, majd a vándorra támad. De az is tök jó leírás, amikor jégszellemmé válunk, vagy ha rosszul használjuk az időzár kulcsot, akkor életünk végéig ugyanabban a szobában járhatunk ki és be.
A lényeg, hogy ez egy igen jól kidolgozott kis könyv lett. Rettenetesen nehéz, de ettől függetlenül mindenképp ajánlatos végignyomni legalább egyszer.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése