2013. január 21., hétfő

A végzet erdeje

Írta: Ian Livingstone
Eredeti cím: Forest of Doom
Eredeti/magyar megjelenés: 1983/1991
Illusztrálta: Malcolm Barter
Fordította: Varsányi Mária


Design

Tetszetős külső. A betűtípus is rendben van, és a hangulatot is megadja a sűrű erdő, és ahogy átszűrődnek a napsugarak a lombokon. A gyíkember is éppen elég zordan bámul ránk, bár meg kell jegyeznem, hogy én nem találkoztam egyetlen gyíkemberrel sem a könyvben...


Illusztráció

Felemás érzéseim voltak, mert vannak rajzok, amelyek egész hangulatosak, de vannak szörnyen gyengék is, és sajnos ezek vannak többségben (pl.: 97., 105., 128., és még sorolhatnám), vagy egyszerűen csak nekem nagyon nem jönnek be ennek a Barternek a munkái. Itt is sokszor az oldalnak csupán a háromnegyedét-felét foglalják el az illusztrációk. Engem leginkább a Tűzhegy varázslójára emlékeztetett e megjelenítés.


Háttértörténet

A kőhídfalvi törpéktől elrabolták varázslatos harci pörölyüket, és enélkül királyuk Gillibran nem képes csatarendbe állítani népét az őket fenyegető Troll veszéllyel szemben. A pöröly két hülye (elnézést) goblinhoz került a Fekete erdőbe, akik nem tudtak megegyezni, melyiküké legyen a fegyver, ezért szétcsavarozták a két részét, és most ki tudja már, hol lehet ez a két rész. Na, ezeket kéne nekünk megtalálni. Különösebb indíttatásunk nincs, csak unalom ellen vállaljuk a küldetést. Persze Yaztromo kolléga is segít nekünk, ha már a Fekete erdőről van szó.


Eredetiség

Szerintem semmi. Sima bóklászás az erdőben.


Kihívás

Na erre mondja az angol hogy "walk in a park". A könyv a KJK-s társadalom szinte teljes egyetértésében (és ez nagy szó, mert nem sok mindenben szoktak egyetérteni) az egyik legkönnyebben végigvihető kaland. Az ellenfelek harmatgyengék, nélkülözhetetlen cuccok, lehetetlen feladatok egyáltalán nincsenek benne. Az egyetlen gondot (szokás szerint) az elveszett pöröly két részének megtalálása okozhatja, de még az se nagy probléma, ha nem lelnénk meg őket, mert emiatt nem végződik a kaland tragikusan. Simán mehetünk vissza az erdő elejére az 1-es pontra, és hajrá előröl.            


Főgonosz

Hát itt olyan nincs.               


Rendszer

A hagyományos rendszer. Nincs extra.               


Hangulat

Átlagos. Talán a legjobban az csapja agyon a hangulatot, hogy szinte minden második fejezetnél dönteni kell, melyik irányba tovább. A másik, amin már tényleg röhögtem a vége felé, az az volt, hogy szinte kivétel nélkül minden lény az erdőben az aranyainkat akarja! Ezt az anyagias erdő-társadalmat... Persze itt sem maradhatnak el a megmosolyogtató félrefordítások (pl. ugyanazon a fejezeten belül ugyanazt a tárgyat először pajzsnak, majd páncélnak nevezi Varsányi Mária... azért nem mindegy, miről van szó). Én semmi extrát nem tudtam felfedezni a játékban, komolyan se nagyon lehet venni, de könnyűsége miatt kezdőknek mindenképp ajánlott.



3 megjegyzés:

  1. Hello! A borítón az egy Alakváltó, amivel találkozhatunk is a könyvben. A ruhája árulkodik, mert szét van szakadva tüskés testén... alakváltás előtt valami egyszerűbb felépítésű fickó lehetett :P

    VálaszTörlés
  2. A könyvbeli alakváltó goblin-álcában jelenik meg. A valódi goblinnal pedig pont a másik útvonalon találkozhatunk.

    Az egyetlen aprócska nehézséget a fej megszerzése jelenti. Ami nagyobb "kihívás", az az, hogy halálpontra bukkanjunk. Csak hogy egy példát mondjak: itt még arra sincs lehetőségünk, hogy vérfarkassá változzunk, hiába "haraptatjuk meg magunkat". Azért nekem egyet sikerült találni: Napóleon módjára megkoronáztam magamat :D

    VálaszTörlés