2013. augusztus 24., szombat

Deadman Wonderland

Történet

Egy iskolás srác épp a barátaival beszélget arról az osztályteremben, hogy a sulival nemsokára meglátogatják a Deadman Wonderland nevezetű látványosságot, mely tulajdonképpen egy magánbörtönben megalapított „szórakoztató” műsor. A show a családok és gyerekek kedvelt műsora is, annak ellenére, hogy a halálra ítélt rabok különböző veszélyes versenyszámokban az életükért küzdenek benne. Ekkor hirtelen egy vörös ruhás, lebegő alak bukkan fel az ablak előtt. A figura láthatatlan erejével betöri az üvegeket, és pár perc alatt mindenkit lemészárol a teremben. Egyedül a srác marad életben, de pechére őt gyanúsítják a többiek megölésével. A tárgyalás hamar lezajlik, és annak rendje és módja szerint el is ítélik. Végül pont a Deadman Wonderland börtönbe kerül, csak épp nem nézőként, hanem játékosként…
Ezek után megismerhetjük a börtön életét, és lassan az is kiderül, hogy Ganta (ez a srác neve) tulajdonképpen miért van itt.


Szereplők

Ganta tehát a főhősünk, akiről egy idő után kiderül, hogy ugyanolyan különleges képességgel rendelkezik, mint az az alak, aki kiirtotta az osztályát. Ezt az erőt a vérből lehet megidézni, és minden erre képes egyén más formában tudja alkalmazni. A fiú például lövedékeket tud teremteni, amiket mások felé lőhet.
Shiro a második főszereplő, aki egy fehér hajú (és szemöldökű) lány. Vele Ganta a börtönben ismerkedik meg, bár később kiderül, hogy gyerekkorukban barátok voltak. Shiro egy rejtélyes valaki, aki borzasztó infantilis (csak a játékon, a kajáláson, meg ilyesmiken jár az esze), és nagyon keveset tudunk meg róla. Nem jöttem rá például, miért flangál a börtönben úgy, mintha csak valami turista lenne (egyszer észreveszik, hogy még azonosítószáma sincs), miért van abban a nagyon furcsa ruhában, miért vannak boxkesztyűk a kezein, mitől van irtózatos fizikai ereje, stb. Ezekről lehet hogy szó lesz a későbbi részekben, de az eddig bemutatott 12-ben homályban maradnak.
A Porondmester az ügyeletes gonosz, aki szintén nagyon gyermeki lélekkel van megáldva (irodájában hemzsegnek a játékok), de ettől függetlenül egy számító alak. Vicces, hogy ő jelentkezik be, mint Ganta védőügyvédje, aztán a srác nagyot néz, amikor látja, hogy tulajdonképpen ez a pasas irányítja a börtönt (az igazgató személye teljes titokba burkolózik, és hirtelen meg is hal az egyik részben, utána a Porondmester veszi át a posztját).
Makina a rendfenntartó erők parancsnoka, aki egy csinos, de kemény nő. Sok vizet nem zavar a történetben.
Nagi az ellenállók vezére (nem tudom, minek állnak ellen, végül is mégiscsak halálra ítélt bűnözőkről beszélünk…), akinek célja, hogy a külvilág tudomást szerezzen a véres dolgokról, amik a börtön falai között történnek. Ez a csoport elég vicces lett, mert még saját klubhelyiségük is van az intézményen belül, ahol ha jól emlékszem, még biliárdasztal is található (!). A csapathoz tartozik Karako, egy rövidhajú csajszi, aki láthatóan szerelmes Nagiba.
Aztán ott van még Senji is, egy nagy erejű „vérharcos”, aki magányos farkas, de a szíve a helyén van. Takami pedig egy átlagos fiú, akit a Porondmester azzal bíz meg, hogy jelentsen neki Gantáról különféle kedvezményekért cserébe. A srác belemegy a dologba, így ő lesz a „patkány” a sorozatban.
Gonosz rajta kívül is van elég, akik mind érdekes személyiséggel rendelkeznek – ez nagy pozitívum. Ennek ellenére sokukat sajnos nem ismerjük meg túl részletesen, Toto például, aki elvileg a „legerősebb vérharcos”, alig szerepel. Aztán Daida, a nagyjából 6 éves kislány is elég gyorsan elhalálozik (őt épp Toto öli meg, szóval gyilkolják egymást is rendesen), de a misztikus vörös ruhás fickóról sem tudunk meg sokat, csak annyit hogy a neve „Kárhozott Tojás” (jó, ezt inkább hagyjuk).
Láthatjuk viszont a gitárral mászkáló (és harcoló) Szerzetes (Genkaku) múltját, amiből kiderül, hogy a csávó teljesen őrült, nem csoda hogy a rabok levadászásával tölti a szabadidejét (a végén úgy bezsong, hogy már az őröket is halomra öli).


Stílus, hangulat

Az első részben némi Fortress-hangulat (Cristopher Lambert sci-fi a 90-es évekből, valaki?) tört rám, de van jó néhány eltérés a Deadman Wonderland börtöne és az egyéb büntető intézetek között. Elég furcsán hatott, hogy a rabok úgy mozognak, ahogy akarnak, összevissza csámborognak a folyosókon, fagyit esznek (!) és amúgy is mindenki szeret mindenkit. Ez kissé illúzióromboló volt. Kezdetben még durvának tűnik a börtönélet, van egy-két konfliktusa Gantának, de ezek később teljesen eltűnnek, és a belső villongásokat a börtönőrök elleni harc váltja fel. Értem én, hogy mindenki utálja a smasszereket és összefognak, de azért hogy nincs egy verekedés se, vagy hogy Shiro úgy flangál a hatalmas izomagyak között, hogy egyik sem próbálja meg megerőszakolni, na azért az erősen vicces.
Nagyon jól kitalált viszont a börtön szabályrendszere. A különböző életre-halálra menő viadalokban való részvételért a rabok ún. Szereppontokat kapnak, amiket költhetnek például kajára (pont nélkül tehát nem esznek), vagy le is vásárolhatnak éveket a büntetésükből, de a legfontosabb, hogy „Cukorkát” vegyenek belőle. Ehhez tudni kell, hogy a fegyencek nyakán lévő pántból folyamatosan adagolódik egy lassan ható méreg, és ha valaki három napon keresztül egyetlen „Cukorkát” sem kap be, akkor bizony meghal. A „Cukorka” semlegesíti tehát az anyagot, de ironikus hogy az íze borzasztó.
A sorozat amúgy kellően véres és brutális, tehát széplelkűeknek semmiképp nem ajánlanám. A rajz szép, és végre nincs karaoke az opening/ending alatt. Az opening klasszikus rockja engem amúgy az Ergo Proxy zseniális nyitányára emlékeztetett, és a klip is hasonló (ahogy menetelnek a macifejű rabok, az frenetikus). Az ending is megható, ahogy láthatjuk a három osztálytársat a vidámparkban, ahová soha nem juthattak el.


Benyomások, konklúzió

Nekem nagyon tetszett a Deadman Wonderland, mert remek az alapkoncepció és rengeteg jó ötlet van benne. A „vérmágia” (tisztességes neve „a Bűn Ágai”) nagyon látványos, a harcok izgalmasak. Egyedül az zavart, hogy az anime mintha olykor megrémült volna saját magától, és nem mert volna továbbmenni a brutalitásban. Persze hullanak a szereplők rendesen, és ez a későbbiek során még biztos folytatódik, de hogy csak egyet mondjak, a megrendezett viadalok például nem mennek életre-halálra. Miért?? Amikor Senji Gantával harcol, mondtam magamban: „na itt most valaki meghal”. Erre a fiú elájul a vérveszteségtől (túl sűrűn használja a képességét), és ennyi – a küzdelem véget ér. A másik problémám egyben előnye is a sorozatnak, nevezetesen hogy nagyon pörgős lett. Ez jó, mert sosem válik unalmassá, de néha tényleg nagyon sűrűn váltakoznak a történések, és nincs időnk megismerni a részleteket vagy egyes szereplőket (Daida, a 6 éves kislány is nagyon érdekes és kellően beteg figurának tűnt, de több nem derült ki, mert a következő részben már meg is halt). Ezektől eltekintve (vagy tán ezek miatt is), a Deadman Wonderland nagyon jó lett, én néztem volna még legalább háromszor ennyi részt belőle. Remélem, lesz is.



1 megjegyzés: