2013. augusztus 2., péntek

Zero no Tsukaima

Történet

Egy másik világban, egy középkori fantasy-környezetben játszódik a sztori. Van itt egy iskola, ahol a fiatal növendékek varázsolni tanulnak. Az egészet úgy kell elképzelni, mint a Harry Potter féle sulit. Főszereplőnk, Louise egy rózsaszín hajú csajszi, aki elég bénácska a különböző mágiák létrehozásában, ezért a többiek gyakran ugratják (ráragasztják például a „Nulla Louise” gúnynevet). Egy kissé félresiklik annak a feladatnak a végrehajtása is, minek során a gyerekeknek meg kell idézniük saját szolgájukat. A lány valahogy egy földi (természetesen egy japán) fiút idéz meg, akinek persze fogalma sincs, hova került hirtelen. De hát nincs mit tenni, Saito innentől kezdve Louise csicskása lesz, és együtt keverednek mindenféle kalandokba.



Szereplők

Louise egy mogorva, folyamatosan idegeskedő, kisebbrendűségi komplexusban szenvedő csaj, aki nagyon erősen emlékeztet Shanára a Shakugan no Shana-ból. Úgy tapasztaltam, ez a „picurka méregzsák” karakter visszatérő típus az animékben.
Ahogy Saito is a megszokott figura, aki meglehetősen könnyedén veszi a történteket, a csicskáztatást, és azt, hogy nem tud visszajutni a Földre. Teljesen behódol a lánynak, bár vannak vitáik, és persze folyamatosan alakul a szerelem köztük.
A többiek leginkább a diákok soraiból kerülnek ki. Ott van Kirché, aki egy nagymellű vörös, és úgy néz ki, mintha kb. 5 évvel idősebb lenne a többi lánynál (legalábbis ha testi fejlettségét nézzük). Ő állandóan megpróbálja elcsábítani Saitót, pont az tetszik neki benne, hogy egyedül ő képes ellenállni neki.
Van még Guiche, aki egy vörös rózsás, szőke, full homokosnak kinéző, ennek ellenére szoknyavadász srác, továbbá Tabitha, aki az egész sorozatban nem mond többet 10 szónál (pedig elég sokat van a színen, csak „kissé” magának való), és végül Siesta, a szolgáló lány.
A gonosz csapat egy bizonyos „rekonkvisztádorok” társasága, akik meggyilkolják az uralkodójukat, és ezután hadat üzennek Tristein királyságának is (itt élnek a szereplőink). A királylány mellett persze kiáll a varázslóiskola is, és a háború elkerülhetetlen, de előtte még sok minden más történik. A sötét oldalon áll Cromwell és Wardes, aki a rekonkvisztádorok vezetői, és Fouquet a boszorkány, aki a történet elején még az iskolában dolgozik (mint az igazgató titkárnője), de később lelepleződik.




Stílus, hangulat

Lightos, aranyos, vicces és pörgős. A szereplők cuki kinézete miatt eleve nem lehet túl komolyan venni, és a növendékek megidézett szolgái is olyanok, mintha egy Pokemon-bemutatót látnánk (Guiche lénye egy megtermett vakond, Kirchéé egy tűzokádó varánusz, Tabitháé pedig egy gigantikus sárkány). Érdekes a közeg is, mert bár elvileg semmi köze a Földhöz, mégis lépten-nyomon belebotlunk a különböző utalásokba, akár a neveket nézzük (a főszereplő teljes neve elég franciás: Louise Françoise Le Blanc de La Vallière), akár a birodalmakat (Albion, Germania, Tudorok…), de a spanyol rekonkvisztádorok is érdekes párhuzam. Mindez nem nagyon tűnik fel Saito-nak, aki azonban néha találkozik a Földről származó dolgokkal. Van, hogy egy 1975-ös szexmagazinra bukkan, vagy kiderül, hogy a Pusztítás Pálcájaként ismert varázseszköz tulajdonképpen egy a második világháborúból megidézett rakétavető. Ezek az ötletek nagyon tetszettek.



Benyomások, konklúzió

A Zero no Tsukaima tulajdonképpen teljesen rendben van, bár továbbra sem értem a japánok mit esznek ezen a „pöttöm, elmebeteg csajszi” figurán, akinek ordibálásától nekem pár rész után már kiütéseim voltak. A sorozat abszolút ajánlható a fiatal korosztálynak, tényleg inkább aranyos, mintsem hogy komolyan lehessen venni. Összesen amúgy 13 rész készült belőle, és ez nekem teljesen elég is volt, de nem bántam meg hogy végignéztem. Harry Potter rajongók előnyben!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése