2013. november 29., péntek

K

Történet

Nehéz erről írni… a sorozat lényege valami olyasmi, hogy vannak különböző csoportok, akiket egy-egy ún. „Király” vezet. Azért van nehéz dolgom, mert nekem se vált teljesen tisztává, hogy mi ezen csoportoknak a célja, és miért is harcolnak egymással. Merthogy harcolnak, bizony. Összesen hét Király van, akiknek fontos a színűk. Van Vörös, Kék, Arany, Ezüst… és a Jolly Joker a Színtelen Király, akiről végül is a történet szól. Ő egy nagyon gonosz, és nagyon trükkös valaki. A legtöbben gyengének tartják, de valójában a legveszedelmesebb ellenfél, aki a háttérből kavarja a dolgokat. Érdekes még, hogy a város (ahol a sztori játszódik) felett lebegő hatalmas kardok jelzik a Királyok helyzetét, illetve erejük mértékét. Ha az egyik kard roncsolódik, és elkezd széthullni, akkor tudni lehet, hogy az általa szimbolizált Király ereje kimerülőben van. Ja, mert hogy ők (és a csapatok néhány tagja) rendelkeznek egyfajta természetfeletti erővel, amit persze be is vetnek a harcokban.


Szereplők

Van tehát a fentebb körvonalazott közeg, ami természetesen – animéről lévén szó – egy iskolához is kötődik. Itt ismerjük meg a fehér hajú Shirót, aki egy kissé elvarázsolt figura, a légynek se tudna ártani. Egyik nap megtámadják az utcán, és egy szamurájra emlékeztető fiatalember menti meg. A fiú viszont cseberből vederbe esik, mert a szamuráj srác (Yatogami) szintén meg akarja ölni. Ő az egyik Királyt szolgálta, akinek utolsó kívánsága volt, hogy végezze ki a fiút. Shiro nem érti, miért akarják őt ennyire kinyírni, és csak arra tud gondolni, hogy összetévesztik egy igencsak gonosz illetővel. Végül sikerül meggyőznie Yatogamit, hogy ne belezze ki, csak legyen mellette, és akkor látni fogja, hogy ő egy átlagos srác, akinek semmi köze a Királyok ügyeihez.
Feltűnik még egy szintén fehér hajú és felemás szemű kiscsaj (Neko), aki tulajdonképpen Shiro macskája. A lány képes mindkét alakban létezni, és nagyon aranyos, de semmi lényegi szerepe nincs a sorozatban (látványelemnek jó).
Sok érdekes szereplő van még, de kiemelkedik közülük a Kék Király, a Vörös Király és a Színtelen Király. Talán őket látjuk a legtöbbet a színen.


Stílus, hangulat

Nincs túl sok viccelődés, a hangvétel meglehetősen komoly. A harcok jól megkoreografáltak, a rajz gyönyörű, és nagyon egyedi a kékes, illetve a néha zöldes árnyalás (ezek Neko szemének színei is). Feltűnően erős a szimbolika, a Kék Király csapatának tagjai kék egyenruhát viselnek, a vörös banda törzshelyén mindig a piros dominál, és így tovább. Tényleg nagyon szép, érdemes megtekinteni már csak emiatt is. Az ending zenéje pedig mint valami gyerek-altatódal, kifejezetten bejött.


Benyomások, konklúzió

Érezhetően drámai alkotásnak készült, és valóban van drámaiság a K-ban, de sajnos mégsem lett olyan jó. Én nagyon-nagyon közel voltam ahhoz, hogy a felénél abbahagyjam, mert egész egyszerűen untam. De rettentően. Olyannyira lassan folynak az események, főleg az elején, hogy szinte a hajamat téptem. Bár épp ellenkező hatást váltott ki a mű, ugyanis többször elaludtam rajta. Valahogy azért mégis sikerült folytatni (összesen 13 rész, gondoltam, ennyit csak kibírok), és az utolsó epizódokra már egész jól összeszedte magát a film. Ahogy a fókusz Shiroról átkerül a Királyok konfliktusaira, máris minden pörgősebb lett. A Vörös Király szökési jelenete például zseniális volt. De sajnos itt sem alakult ki a kötődés, vagy a szimpátia a szereplőkkel, hogy szeretni, vagy sajnálni tudjam őket, ugyanis továbbra se értettem, miért folyik a harc. A hétből két Királyt nem is látunk egyszer sem, és az se jött át, hogy a Vörös Király mi a fenéért olyan önpusztító. Nincs cél, nincsenek indokok. Vagy csak épp aludtam, amikor valamelyik részben elmondták ezeket..? No mindegy, a K érdekes alkotás, és egyszerre érdektelen is. Aki ódzkodik a lassú folyású animéktől, az ne közelítse meg, bár a végén van egy-két érdekesebb csavar. A verdikt: inkább nem ajánlanám, mintsem igen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése