2014. október 27., hétfő

Gatchaman Crowds

Történet

Hajime, a szeleburdi diáklány egy origamikat hajtogató, lebegő öregemberbe botlik, aki kétértelmű mondatokkal meginvitálja őt egy titkos, misztikus társaság, a gatchamanok tagjai közé (még olvasod a cikket?). A lányka persze minden különösebb megdöbbenés nélkül veszi ezt tudomásul, és örömmel csatlakozik a legendás csapathoz. Mindeközben a világban (de legalábbis Tokióban) tombol a virtuális őrület, a Galax nevezetű közösségi játszótér, ahol az emberek avatarjukat irányítván beszélgetnek egymással és sokan az életük legnagyobb részét ezen a hálón lógva élik le. Hogy mi köze ennek a gatchamanokhoz? Nos, a csapat az emberek védelmére esküdött fel, és lassan kiderül, hogy a Galaxot kitaláló entitás a világ elpusztítására tör.


Szereplők

A gatchaman soraiban megoszlik az emberek és a földönkívüliek aránya. Számomra nem annyira lett világos, hogy tulajdonképpen miért is küzdenek egy másik bolygó lakosai titokban a földi emberekért, de hát biztos ilyen önzetlenek.
JJ, a lebegő, verselő, papírfigurákat vagdosó öreg egyfajta istenség. Azt gondoltam, hogy ő egy fontos karakter lesz, de legalább a sorozat végén fellebben róla valami, de nem. Az égvilágon semmi lényegeset nem tudunk meg szándékairól, és összesen nem látjuk 10 percnél többet a 12 részben.
Sugane, a szőke, szamurájkardos fiú szintén teljesen elsikkad az anime második felében. Az elején ő pátyolgatja Hajimét (vagyis inkább próbálja visszafogni, hogy az minél levesebb hülyeséget csináljon), meg harcol egyet-kettőt, de aztán szintén nem lesz nagy szerepe. Joe, a halálosan laza, folyton cigiző csávó ugyancsak nem kap sok terepet. A sorozat közepén el is tűnik, és csak a fináléban tér vissza a játékba.
A csapat vezetője (ha nem számítjuk JJ-t, de ő úgyse csinál semmit) egy Paiman nevű pandamaci. Igen, egy pandamaci, vagy legalábbis egy pandamaci külsejű idegen lény, akinek legfőbb tulajdonsága, hogy mindennek jó, csak vezetőnek nem. Konkrétan mindent elszúr, bármit is csinál, nincsenek ötletei, gyáva, béna, folyamatosan kiabál mindenkivel és idegbeteg. Ennek ellenére nem nagyon lehet rá haragudni, inkább szánni való, illetve talán őt szánták humorforrásnak, de ez valahogy felemásan sikerült.
Aztán ott van még Utsutsu, aki szintén nem egy nagy akcióhős, de legalább jó nézni, ugyanis a zöld hajú kiscsaj folyton egy ujjnyi vastag fehérneműt visel ruhaként. A „kiscsaj” meghatározás mondjuk félrevezető, mert Utsutsu (imádom a nevét) szintén idegen lény, egyfajta növényi életforma. Ez meg is mutatkozik abban, hogy képes gyógyítani, illetve hogy részenként tizenhétszer mondja el, hogy „álomszuszék vagyok”. És tényleg, mintha mindig kómában lenne.
O.D. leginkább egy homokos transzvesztitának tűnt, mind kinézet, mind viselkedés alapján, de az utolsó részeknél kiderült, hogy ő is űrlény. Rui szintén egy transzvesztita (kissé fura a készítők vonzódása ehhez a vonalhoz…), aki kezdetben a Galaxot irányítja, de végül a Berg-Katze nevű gonosz idegen visszaveszi tőle a rendszer feletti uralmat (ugyanis ő adta neki oda, hogy tereljen bele minél több felhasználót), hogy aztán csak pusztításra használja azt. Berg-Katze (hegyi macska?) egy nőnek kinéző valami, fűrészfogas szájjal és teljesen őrült elmével. Egy idő után valahogy szimpatikussá vált, hogy tulajdonképpen nem akar semmit, csak jól szórakozni, és ez nála a totál káoszt jelenti. Vicces, hogy gyermeki énje egész jól kijön a főszereplő Hajime szintén infantilis énjével. Olykor tök jól eltársalognak, miközben elvileg halálos ellenfelek.


Stílus, hangulat

A rajzzal kezdeném, ami nekem elég furcsa volt, elsősorban a hajon lévő kör alakú fénylések és az ellipszis alakú szemöldökök miatt. Ez utóbbitól például a szőke Sugane rettentő idétlenül néz ki. Az ábrázolás inkább a komolytalanabb irányba mutat (a Galax is elnagyolt, babaszerű felhasználókat jelenít meg). Ennek ellenére a Gatchaman Crowds nem lett igazán aranyos, és nem lett vicces sem. És mivel komolynak sem komoly, és nem is véres, így leginkább semmilyen lett. Harcok csak elvétve akadnak, azok sem eredetiek. Nem szenvedtem, miközben néztem, de semmit sem mozgatott meg bennem.


Benyomások, konklúzió

De persze értjük mi, hogy vannak itt fontos mondanivalók, hiszen láthatjuk, ahogy a közösségi alkalmazásnak egyre nagyobb a befolyása, és egy idő után már életek függnek tőle. Rui jóra akarja alkalmazni, megmenteni a bajba jutottakat, kiváltani a rendőrséget, tűzoltókat, mentőket („nem kellenek hősök, mindenki legyen hős”), de Berg-Katze ugyanolyan könnyedén fordítja az egészet rosszra. Talán tényleg a mondanivaló, a technika veszélyeire való figyelemfelhívás a Gatchaman Crowds legfőbb erősége. Sajnos a többi része kicsit közepesre sikerült.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése