2015. május 22., péntek

Casshern Sins

Történet

Luna meghalt. Lunát megölte Casshern.
Miért tette? Vagy talán mégsem tette meg?
Annyi bizonyos, hogy Luna távoztával megkezdődött a pusztulás. A robotok, kik egykoron halhatatlanok voltak, most elrozsdállnak, szétmállnak, egymás után hullanak porba. Miért van ez? Megállítható a folyamat? Vagy tényleg vége a világnak? Ki a felelős? Ki segíthet? Talán Luna? De ha meghalt, akkor mégis miért beszélnek egyesek róla úgy, mintha még mindig élne? És ha él, akkor merre van? És miért nem segít?
A Casshern Sins története nem is igazi történet. Ez az anime az életről és a halálról, a pusztulásról, a világ végéről, a reményről és a beletörődésről szól. És mint ilyen, erősen rétegmű. Akinek az első rész nem tetszik, az abba is hagyhatja, mert a többi se fog. És aki katarzist vagy világmegváltást vár, az csalódni fog. A Casshern Sins filozofikus, de jobb szó talán, hogy hangulati alkotás. Ebben erősen emlékeztet az Ergo Proxy című animére, még a cselekménye is nagyon hasonló. A szereplők vándorolnak a pusztaságban a semmi közepén, körülöttük a kihalt világ. Persze vannak találkozások, jó és gonosz robotok, de mintha mindenkinek meg lenne írva a végzete.


Szereplők

Casshern egy robot. Azt hiszem, legalábbis, mert ebben a műben ezt nagyon nehéz megállapítani a főbb szereplőkről. Azok közé a kiválasztottak közé tartozik, aki valamiért nem pusztul. Sőt. Ha megsebzik, akkor sebe begyógyul. Mondhatnám, hogy egyedi figura ezzel a képességgel, de nem, mert Luna is hasonló lény, mint ahogy Friender-en, a gépkutyán sem látszódnak a rothadás jelei.
Luna tehát valamiféle istennő, aki az életet és egyben a halált is jelképezi. Egyáltalán nem pozitív figura, de ez csak később derül ki, amikor megismerjük őt. Valójában eléggé semmilyen, mintha emberi ésszel nem nagyon lehetne felfogni gondolkodásmódját, és hogy mit miért tesz.
Aztán itt van Dio és Léda. Ők olyan teremtények, mint Casshern, legalábbis külsőre. A főhőshöz hasonlóan nagy harcosok, és a világ uralására szövetkeznek. Bár úgy tűnik, mintha egy pár lennének, valójában nincs igazi szerelem köztük, inkább csak a közös cél köti össze őket.
Breaking Boss lenne a főgonosz, és lehet sejteni, hogy ő minden rossznak az okozója, de a sorozatban teljesen háttérben marad, és csendesen megfigyel. Az anime készítői nem tudtak ellenállni a csábításnak, hogy az utolsó részben legyen egy összecsapás a főgonosz és a főszereplő között, de abszolút nem ezen van a hangsúly. Breaking Boss ugyanúgy a haldokló világ foglya, attól függetlenül, hogy ez őt csöppet sem érdekli, és csak az áskálódás jár a fejében.
Lyuze Casshern mellett „a lány”. Eleinte meg akarja ölni a férfit, hisz Casshern megölte a nővérét, aki Luna testőre volt. Aztán rájön, hogy Casshernt csak felhasználták, és a halhatatlan harcos semmire sem emlékszik abból, ami történt (ez így is marad a sorozat végéig).
Oji és Ringo végigkísérik hősünket az útján, de én a kislánytól (Ringo) egy idő után kiütést kaptam. Olyan szintű cukifaktor lett általa az animébe ültetve, hogy az durván megfeküdheti az ember gyomrát. A hangjától a vége felé már totál kész voltam.


Stílus, hangulat

A rajz nagyon szép, és teljesen egyedi. Még csak hasonlót sem láttam az eddigi animék során, szóval már csak emiatt is érdemes egy pillantást vetni rá. A színek persze nem tombolnak, minden és mindenki szürkés, és a kép néha kicsit homályos, elmosódott. A világ szeles, poros, sötét és lehangoló. Az arcok persze kifejezőek, vannak hatalmas szemek, és mindenki ultra vékony (Breaking Boss-t és Oji-t leszámítva).


Benyomások, konklúzió

A Casshern Sins egy sajátos hangulatú alkotás, sokkal inkább hasonlítanám egy festményhez, mint egy filmhez. Nagyon erős atmoszférája van, de az statikus, semmint dinamikus. Eszembe jutott A kis herceg is, mint analógia. Casshern találkozik különféle alakokkal, akiknek megismeri a történetét, céljait, vágyait. Aztán beszélget és/vagy harcol velük, aztán továbbmegy. Megoldás nincs, mint ahogy cél sem. Életek és sorsok vannak. A tempó lassú, kevés az esemény, sokaknak emiatt mérhetetlenül unalmas lehet. A Casshern Sins sokkal közelebb áll a művészfilmekhez, mint a szórakoztató animékhez. Ami személy szerint nekem zavaró volt, az az örökös kérdés, hogy itt most mindenki robot-e vagy vannak emberek is. A filmben elhangzottak alapján ugyanis vannak, mi mégsem látunk egyet sem. Ringo például gyerek, de egy részben lehet látni, hogy rozsdásodik, aztán a film végén felnő. Most akkor ez hogy van? Vagy Luna testőre, aki egy férfi képében védte úrnőjét, de amikor elbukott, akkor már egy teljesen más külsejű bádogemberként járja a pusztát. És Luna micsoda? És Casshern? Szóval egy csomó kérdés marad megválaszolatlan, ami azért furcsa volt. És most csak egyetlen homályos témakört vetettem fel, ilyenből van még pár. Mivel a sorozat 24 részének lényegét nagyjából a felében el lehetne intézni, így lett volna idő, hogy valami ezekből kiderüljön. De persze ez szándékosan van így, hisz másképp a Casshern Sins már nem lenne az, ami.
Minden fentitől függetlenül egyáltalán nem bántam meg, hogy végignéztem, de a forró vérmérsékletűek kerüljék. Nyugodt lelki állapotban, vagy félálomban azonban tökéletesen fogyasztható.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése