Én azt hittem nem nagyon lehet már meglepni a
különböző Anime opening zenékkel, de hogy groove stílust hallok majd, azt nem
gondoltam volna. A Loosey szám viccesen oldschool, de pár meghallgatás után
simán belemászik a fejedbe. A gyorsan pörgő képeken persze a főszereplő
lányokat és a mechákat láthatjuk - nekem a kedvenc másodpercem, amikor Sei arca
előbújik egy karneváli maszk mögül.
Az ending szokványosnak mondható „fotók felragasztva
egymás mellé” megoldású. Kicsit érdekesen néznek ki a tökéletes állapotú képek
a koszos kőfalon, de lehet, hogy ez csak nekem szúrta a szemem. Az itteni
zenéről inkább ne beszéljünk.
Történet
Jo, Meg, Amy és Sei – ők négyen a Burst Angels
csapata (mint látható, ez nem a hosszú nevű egyének filmje). Sei kivételével
egyikük sem mondható túlzottan érett személyiségnek, ami nem csoda, hiszen
fiatal lánykákról van szó, Amy például még kifejezetten kicsi. Nekem nem igazán
derült ki, hogy valójában kik is ők, miért csinálják azt, amit csinálnak (a
RAPT-hoz, tehát a tokiói hatósághoz van közük, de a RAPT elég durva dolgokat
tud művelni, így olykor szembe is kerülnek velük), a lényeg, hogy sorozatban
mentik meg a világot a különböző fenyegetésektől. Egy lakórészleggel is
ellátott szuperkamionban élnek és van egy hatalmas robotjuk is, Jango, amit Jo tud
kezelni.
Nagyon sok más dolgot nem lehet elmondani a
történetről, mert nem egy egybefüggő valamiről van szó, hanem önálló kerek és
lezárt események követik egymást, tehát bármikor be lehet kapcsolódni (egy-két
olyan sztori van, ami két epizódon is átível).
Szereplők
Jo, mint azt egy későbbi epizódból
megtudhatjuk, egy kifejlesztett lény, aki elmenekülvén a laborból, Meghez és
annak utcakölykökből álló bandájához csapódik. Nagyjából ő az egyetlen harcos
karakter, minden izommunkát ő végez, ő tudja irányítani a mechát is. Emellett
azt kell róla tudni, hogy úgy néz ki mint egy fiú (melle legalábbis nincs
neki), és rettentő érzelemmentes, leginkább csak annyit akar hogy hagyják
békén. De ha harcra kerül a sor, akkor bevadul, és amolyan westernes stílusban
kezd el lődözni két pisztolyával.
Meg igazából egy hétköznapi lány, aki olykor elég
idegesítően tud sipítozni és bénázni. Nem csoda hogy legtöbbször őt kell
megmenteni. Az számomra nem derült ki, hogy miért van mindig cowboynak öltözve.
Amy egy kislány, aki zseniális technikai
tudással rendelkezik, és bármilyen számítógépes rendszert meg tud hackelni.
Emellett imád zabálni és természetesen sosem megy terepre, mindig a kamionból
segíti a többieket.
Sei a csapat vezetője, aki szintén a háttérből
irányítja az akciókat. Ő a leginkább reális szereplő, kapcsolatai vannak a
hatóságokkal, illetve egy ősi kínai maffiacsaládból származik, mely révén számottevő
befolyással rendelkezik. Mindig céltudatosan gondolkodik, emiatt van, hogy
szembekerül Jo-val, aki a durrbele akciók híve. Ja, és hatalmas mellei vannak.
Van még továbbá Kyohei, az iskolás fiú, akit a
lányok szakácsnak vesznek fel maguk mellé. Én azt gondoltam, neki nagyobb
szerepe lesz, de a sorozat végére már teljesen eltűnik. Természetesen ő az
ügyeletes balek figura.
Rajta kívül még ketten érdemelnek szót:
Takane, egy szamurájkardos tinilány, aki az Osakai rendőrőrsöt vezeti (!!!),
valamint Mario, aki Jo nemezise, és egy hihetetlenül jó harcos (éppúgy
kifejlesztett egyed, mint Jo).
Stílus, hangulat
Valahogy hiányzik belőle az a valami, ami
megfogja az embert. A sztorik elég buták, sablonosak, és minden túl gyorsan,
túl egyszerűen zárul le. Csak a teljesség igénye nélkül a következő
történeteket „izgulhatjuk végig”: 1. Két testvér története, egyiküket egy
kísérleti szer változtat szörnnyé, a másik próbálja megmenteni. 2. Lánykollégiumban
a lányok akaratát befolyásoló szörny elintézése. 3. Egy gép-varjú kapja el az
embereket a parkban. 4. Amy a cyber-világba kerül Kyiohei-vel. 5. A lányok
strandolnak, amikor kigyullad az olajtorony. 6. Magányos szamuráj harcos, aki
egy robottal harcol, aki az egész faluját kiirtotta.
Nem folytatom… Persze a fenti történetek akár lehetnének
izgalmasan is megrendezve, de sajnos nincs így. Talán a vége felé indulnak be
az események, amikor Jo története kerül előtérbe, és Marioval megy a küzdelem
egy Battle Royale szerű megmérettetésen. No, az már nagyjából izgalmas volt.
Rajz
A rajz teljesen okés, talán a
legplasztikusabban a mocskos, apokaliptikus várost sikerült megjeleníteni.
Ezzel mondjuk később szemben áll Osaka képe, ami már egy elég szép környezetet
mutat (persze az valószínűleg a belvárosban játszódik). Van bugyi mutogatás is,
de azért nem olyan mértékben mint a High School of the Dead-ben. Mario leszbikus megnyilvánulásai Meg felé is érdekesek
voltak.
Benyomások, konklúzió
A sorozat vége legalább olyan céltalan lett,
mint az egész mű. Nincs igazán lezárás, Meg pedig mint „következő Jo” igazán jó
vicc.
Sajnos senkinek sem tudom jó szívvel ajánlani
a Burst Angels-t. Leginkább arra jó,
hogy egy-egy részt megnézzen valaki, de mivel nincs összefüggő sztori, az sem
motiváló tényező, hogy várjuk, hogyan alakulnak az események. A szereplők sem
vonzzák az embert, mert vagy unalmasak (Jo, Sei), vagy idegesítőek (Meg, Amy),
és ilyenkor mindegy, hogy mekkora mellük van. Van egy-két jobb rész, de nagyon
közepes, nagyon lapos az egész. Persze lehet hogy valaki rákattan, de nekem nem
sikerült, pedig tényleg próbáltam szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése