2013. január 21., hétfő

Burst Angels

Opening/Ending

Én azt hittem nem nagyon lehet már meglepni a különböző Anime opening zenékkel, de hogy groove stílust hallok majd, azt nem gondoltam volna. A Loosey szám viccesen oldschool, de pár meghallgatás után simán belemászik a fejedbe. A gyorsan pörgő képeken persze a főszereplő lányokat és a mechákat láthatjuk - nekem a kedvenc másodpercem, amikor Sei arca előbújik egy karneváli maszk mögül.
Az ending szokványosnak mondható „fotók felragasztva egymás mellé” megoldású. Kicsit érdekesen néznek ki a tökéletes állapotú képek a koszos kőfalon, de lehet, hogy ez csak nekem szúrta a szemem. Az itteni zenéről inkább ne beszéljünk.


Történet

Jo, Meg, Amy és Sei – ők négyen a Burst Angels csapata (mint látható, ez nem a hosszú nevű egyének filmje). Sei kivételével egyikük sem mondható túlzottan érett személyiségnek, ami nem csoda, hiszen fiatal lánykákról van szó, Amy például még kifejezetten kicsi. Nekem nem igazán derült ki, hogy valójában kik is ők, miért csinálják azt, amit csinálnak (a RAPT-hoz, tehát a tokiói hatósághoz van közük, de a RAPT elég durva dolgokat tud művelni, így olykor szembe is kerülnek velük), a lényeg, hogy sorozatban mentik meg a világot a különböző fenyegetésektől. Egy lakórészleggel is ellátott szuperkamionban élnek és van egy hatalmas robotjuk is, Jango, amit Jo tud kezelni.
Nagyon sok más dolgot nem lehet elmondani a történetről, mert nem egy egybefüggő valamiről van szó, hanem önálló kerek és lezárt események követik egymást, tehát bármikor be lehet kapcsolódni (egy-két olyan sztori van, ami két epizódon is átível).


Szereplők

Jo, mint azt egy későbbi epizódból megtudhatjuk, egy kifejlesztett lény, aki elmenekülvén a laborból, Meghez és annak utcakölykökből álló bandájához csapódik. Nagyjából ő az egyetlen harcos karakter, minden izommunkát ő végez, ő tudja irányítani a mechát is. Emellett azt kell róla tudni, hogy úgy néz ki mint egy fiú (melle legalábbis nincs neki), és rettentő érzelemmentes, leginkább csak annyit akar hogy hagyják békén. De ha harcra kerül a sor, akkor bevadul, és amolyan westernes stílusban kezd el lődözni két pisztolyával.
Meg igazából egy hétköznapi lány, aki olykor elég idegesítően tud sipítozni és bénázni. Nem csoda hogy legtöbbször őt kell megmenteni. Az számomra nem derült ki, hogy miért van mindig cowboynak öltözve.
Amy egy kislány, aki zseniális technikai tudással rendelkezik, és bármilyen számítógépes rendszert meg tud hackelni. Emellett imád zabálni és természetesen sosem megy terepre, mindig a kamionból segíti a többieket.
Sei a csapat vezetője, aki szintén a háttérből irányítja az akciókat. Ő a leginkább reális szereplő, kapcsolatai vannak a hatóságokkal, illetve egy ősi kínai maffiacsaládból származik, mely révén számottevő befolyással rendelkezik. Mindig céltudatosan gondolkodik, emiatt van, hogy szembekerül Jo-val, aki a durrbele akciók híve. Ja, és hatalmas mellei vannak.
Van még továbbá Kyohei, az iskolás fiú, akit a lányok szakácsnak vesznek fel maguk mellé. Én azt gondoltam, neki nagyobb szerepe lesz, de a sorozat végére már teljesen eltűnik. Természetesen ő az ügyeletes balek figura.
Rajta kívül még ketten érdemelnek szót: Takane, egy szamurájkardos tinilány, aki az Osakai rendőrőrsöt vezeti (!!!), valamint Mario, aki Jo nemezise, és egy hihetetlenül jó harcos (éppúgy kifejlesztett egyed, mint Jo).


Stílus, hangulat

Valahogy hiányzik belőle az a valami, ami megfogja az embert. A sztorik elég buták, sablonosak, és minden túl gyorsan, túl egyszerűen zárul le. Csak a teljesség igénye nélkül a következő történeteket „izgulhatjuk végig”: 1. Két testvér története, egyiküket egy kísérleti szer változtat szörnnyé, a másik próbálja megmenteni. 2. Lánykollégiumban a lányok akaratát befolyásoló szörny elintézése. 3. Egy gép-varjú kapja el az embereket a parkban. 4. Amy a cyber-világba kerül Kyiohei-vel. 5. A lányok strandolnak, amikor kigyullad az olajtorony. 6. Magányos szamuráj harcos, aki egy robottal harcol, aki az egész faluját kiirtotta.
Nem folytatom… Persze a fenti történetek akár lehetnének izgalmasan is megrendezve, de sajnos nincs így. Talán a vége felé indulnak be az események, amikor Jo története kerül előtérbe, és Marioval megy a küzdelem egy Battle Royale szerű megmérettetésen. No, az már nagyjából izgalmas volt.


Rajz

A rajz teljesen okés, talán a legplasztikusabban a mocskos, apokaliptikus várost sikerült megjeleníteni. Ezzel mondjuk később szemben áll Osaka képe, ami már egy elég szép környezetet mutat (persze az valószínűleg a belvárosban játszódik). Van bugyi mutogatás is, de azért nem olyan mértékben mint a High School of the Dead-ben. Mario leszbikus megnyilvánulásai Meg felé is érdekesek voltak.


Benyomások, konklúzió

A sorozat vége legalább olyan céltalan lett, mint az egész mű. Nincs igazán lezárás, Meg pedig mint „következő Jo” igazán jó vicc.
Sajnos senkinek sem tudom jó szívvel ajánlani a Burst Angels-t. Leginkább arra jó, hogy egy-egy részt megnézzen valaki, de mivel nincs összefüggő sztori, az sem motiváló tényező, hogy várjuk, hogyan alakulnak az események. A szereplők sem vonzzák az embert, mert vagy unalmasak (Jo, Sei), vagy idegesítőek (Meg, Amy), és ilyenkor mindegy, hogy mekkora mellük van. Van egy-két jobb rész, de nagyon közepes, nagyon lapos az egész. Persze lehet hogy valaki rákattan, de nekem nem sikerült, pedig tényleg próbáltam szeretni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése