2014. augusztus 24., vasárnap

Holdjáró

Írta: Stephen Hand
Eredeti cím: Moonrunner
Eredeti/magyar megjelenés: 1992/2013
Illusztrálta: Martin McKeena
Fordította: Loriana


Design

Egyik oldalon égő malom, másik oldalon villámlás, szakadt, szélfútta köpeny, medvetalpas csizma, csillogó (!) rozsomák karmok, véres arc, feltartott koponya, gorgó-fej… szóval van itt minden. Klisésebb már kevésbé lehetne a borító. Ő amúgy egy a háttértörténetben leírt háborúkban pusztító harcos, akiről a végkifejlet során megtudjuk, hogy tulajdonképpen kicsoda.


Illusztráció

Szerencsére a belső rajzokkal más a helyzet. Már a legelső kép is szuperül megadja a hangulatot, ha pedig megnézzük a következőt (16.), az is „hidegrázóan” jó. Bár van egy-két elnagyoltabbnak tűnő (74. Radu, a mester mágusa, vagy 114. a Titkos Szövetség gyűlése), de amúgy félelmetesen pengék az alkotások. Az arcok kifejezőek, a horror jelenetek pedig telitalálatok. Tessék megnézni például a 369-et. Martin McKeena egy zseni.


Háttértörténet

Amolyan becsületbeli fejvadászok vagyunk, aki a jó ügyért, a gonoszok ellen harcol. Mostani ellenfelünk Karam Gruul lesz, aki igazából egy sima háborús bűnös, de személyes leszámolnivalónk is van vele. Annyira utáljuk, hogy nagy hévvel még a jutalomról is lemondunk, ami érte járna (hadd gratuláljak magunknak). A fickó Feketerév városában rejtőzködik a törvény elől, ott kell becserkésznünk.


Rendszer

Van kilenc speciális képességünk, amiből négy választható. Ezek mind alvilági hangulatúak (hasonló felhozatallal rendelkezett például az Éjféli Tolvaj is), de ez talán érthető egy fejvadásznál. A Bűvészkedés viccesnek tűnt, viszont a kaland közben meglehetősen jó szolgálatot tehet. A Ravaszság nekem kicsit elütött a többitől, hisz nem tudom, az mennyire tanulható dolog (mint a többi), de hát üsse kő.
Hogy mit válasszunk, arra receptet nem nagyon lehet adni, mert mindegyik képességet rengeteg alkalommal lehet használni, abszolút ki vannak súlyozva. A két legritkábban előforduló a Küzdelem és a Mászás. Az is előfordulhat a játék során, hogy elveszítünk egy képességet, illetve apró hiba, hogy az Álcázást a kalandban már mindenhol Rejtőzésnek hívják.
Aranyunk is van még, melynek mennyisége 2K6 + 12.


Eredetiség

Hát nem is tudom. Egy nyomozós sztoriról van szó, ahol megvannak a csomópontok, és tulajdonképpen minden helyre elmehetünk, ahová akarunk, maximum az időre kell figyelnünk néha. Több nyom is hamis, és simán besétálhatunk egy-egy halálcsapdába, ami nekem kifejezetten tetszett. Tetszetős volt a sorozatgyilkos Sokkoló figurája, akinek ügyét felgöngyölíthetjük, vagy a mindig újjáéledő őr, aki leginkább Jason-re emlékeztetett a Péntek 13-ból (talán nem véletlenül). A sátánista szertartás is jól van megcsinálva, de a két hullarabló pofa stílusa előtt is le a kalappal. Gratuláció mindenkinek, aki képes nem bedőlni az összes trükkjüknek.
A kalandot még tovább színesítik az olyan tárgyak, mint Tar Mao lélekzabáló koponyája, aki ha éhes, és nem adunk neki a saját Életerőnkből, akkor elkezd kiabálni, így buktatva le minket például egy lopakodásnál. Ja, és majdnem kihagytam a helyszínek közül az elmegyógyintézetet, ahol akár kiszabadíthatjuk az ápoltakat is, vagy szembeszállhatunk az őrült doktorral és az ő „anyjával”.


Kihívás

A Holdjáró kimondottan könnyű. A nyomozás mondhatni hangulati elem, mert nagyon nagy művészet kell ahhoz, hogy úgy elrontsunk valamit, és ne tudjunk továbbmenni. A könyv abszolút segítőkész, és gyakran alánk tolja a megoldást. Még kötelezően megszerzendő tárgy sincs egy darab sem, ami azért elég ritka a KJK-k között, lássuk be.


Főgonosz

Lehet, hogy én kihagytam valamit, de nem igazán értettem, hogy Karam Gruul miért ázsiai. Na jó, ezen lendüljünk túl, ettől még tetszett a mandragóra-hasonmás trükk, amit beszívhatunk Penkhull városában. Az összecsapás vele elég szárazan lett előadva, kicsit szakkönyv-ízű lett. Itt kiderül, hogy az esetlegesen nagy üggyel-bajjal összeszedett tárgyak mit érnek. Több esetben csak segítenek, de legalábbis nem feltétlenül pusztulunk el, ha nem rendelkezünk velük. Azonban ha a Hulla Mester szövetségét bírjuk, az nagyon hasznos, a Mester ugyanis rátámad Gruul-ra. Sajnos veszít, de a csata során Gruul minden varázserejét elhasználja, ami nekünk jó.
Amikor már nem tud többet varázsolni, simán kivonszoljuk a szövetség tagjaival telezsúfolt főhadiszállásról (ami egy vicc, ugye). Végre egy mágus, aki nem kapja elő a kardját, és nem rendelkezik harcosokat megszégyenítő harcértékekkel.


Hangulat

Egyfajta reál-fantasy érzetem volt végig, ami abból eredt, hogy mindenkinek megvolt a szép, valósnak hangzó neve, megvoltak a különböző intézmények a városban, volt városőrség, bíróság, stb. Szóval nem elfek és orkok dobálóznak tűzlabdákkal lépten-nyomon, de persze nem hiányoznak az érdekes kreatúrák és varázslatok. A világ erősen sötét tónusú, van jó pár horrorisztikus epizód. A kezdés a Sardath ostromára emlékeztetett, itt is egy menekülésbe torkollik a nyitás. A városban aztán flangálhatunk kedvünkre, de ha csak törtetünk előre, akkor a kaland borzasztóan rövid. Konkrétan, ha nem megyünk el Van Heldenghast (biztos holland) asszonyhoz, akkor a játék felét már ki is hagytuk. De persze hülyék vagyunk, ha nem megyünk el.
A történet vége kicsit fura lett, nem éreztem túl nagy eufóriát. Még egy kicsit gyanakodtam is, hogy valamit elrontottam, és csak egy amolyan „közepes-sikerű” befejezéshez lapoztam, de nem. Maga a cím pedig a mi Holdjáróságunkra utal, de mivel erre csak az utolsó pontok alatt derül fény, nekem nem volt akkora jelentőségű, hogy ezt adjam a könyv címének.
Végeredményben azonban a Holdjáró bejött, abszolút élveztem. Tele van kellemesen eredeti epizódokkal és megoldásokkal, és simán újra lehet játszani többször is. Ritkán írok ilyet, de talán egy kicsit nehezebb lehetett volna.




4 megjegyzés:

  1. Számomra a tavalyi év nagy csalódása volt ez a kaland! Tele van KJK könyvhöz cseppet sem illő dologgal Pl: Halálsugár, evezős zombik, az általad is említett elmegyógyintézet, stb. Pedig nem volt rossz az alapötlet, a képességeink is elkutyulódnak a sztoriban, én nem tudtam beleélni magam a kalandba. Ebből is látszik nincs két azonos típusú KJK rajongó.
    Az viszont érdekelne Sang, hogy írnál-e az én KJK írásomról is egy kritikát, illetve egyáltalán elolvasnád-e? Van egy 200 fejezetpontos, eddig még meg nem jelent kalandom, melyhez rajzok is készültek, melyekről elárulhatom, hogy egészek jók lettek. Túl sokan nem véleményezték még, talán te is tudnál valami újat hozzáfűzni az eddigiekhez. Itt fel is lelhető a kalandom: (http://szovetsegjtk.hu/?q=node/14)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ízlések és pofonok, nekem kifejezetten tetszett ez a valósághoz kicsit közelebb álló stílus. Az, hogy a KJK-hoz mi illik, érdekes kérdés, nézvén a felhozatalt a Robotkommandótól az Országút harcosáig. Az általad említett dolgok fel se tűntek nekem, persze ha a Halálsugarat mondjuk "Térdimenziós Plazmalövegként" aposztrofálják, azt már valószínűleg kiszúrtam volna. De amúgy nekem be szokott jönni a különböző stílusok mixelése is. A "képességek elkutyulását" nem értem :)

      Szívesen írnék a te kalandodról, megtisztelő a felkérés. Egyetlen problémám, hogy a halálom a képernyőről olvasás, így maximum kinyomtatva tenném ezt meg (elárulom, hogy kizárólag este, az ágyban fekve lapozgatom a KJK-kat). Szóval nem tudom, de most úgyis épp belekezdtem az Élőholtak szigetébe...

      Törlés
    2. Egy népszerű mondással élnék: "A krumplileves legyen krumplileves!" Persze, egy krumplilevesbe nem csak burgonyát tehetünk, ki-ki ízlése szerint készítheti. Ugyanez a helyzet a KJK fronton. Ugye a két irányvonal a fantazy és a sci-fi jól megfért a sorozatban, noha ezt utóbbiért én nem igazán rajongok, mégis az általad említett két kaland a Robotkommandó és az Országút harcosa jól jött ki belőle, talán mert érdekes volt a maguk világa. Amikor viszont kissé mosódnak a határok, hát olyankor vakargatom a fejemet. Nem ez az egyetlen olyan kaland, amely megpróbál kilépni a már klasszikus fantazy világból, de ezt a kalandot célszerű lett volna ott tartani. A háttértörténet és a képességeink is azt sugallták, hogy érdekes hajszának nézünk elébe. A történet indítása is teljesen rendben volt, de aztán olyan fordulatot vett, ami oda vezetett, hogy gyenge fércműnek tituláljam. A "képességek elkutyulását" a viszonylag alacsony kihasználtságra és időnkénti "csak a fejezetpont teljen vele" effektusra értettem. Ez a történet tálcán kínálta magát, de nem lett klasszikus. Vagy ha már ennyire valósághű akart lenni az író, tehette volna egy II. világháborús közegbe, ahol mondjuk egy náci bűnöst kell elfognunk, akinek valamiféle magánhadserege van. Oda jól elfér egy halálsugár is, bár a zombikat akkor katonákra kellett volna cserélni.
      A kalandomról: Ma már nem csak számítógépeken lehet pdf-t olvasni, de ezt te épp olyan jól tudod, mint én. Igen, a könyveknek van egy klasszikus varázsuk, megfoghatod, beleteheted az ujjad, igazi kjk-s feelinget biztosít. De mert a technika tovább lépett, érdemes olykor nekünk is ezt tenni. Én pl nem rendelek sosem úgy Zagoros kiadványt, hogy előtte nem olvastam bele egy sorába sem. Nem vásárolok zsákbamacskát! Sőt mindegyik kötetet véleményezem, no nem teljesen ilyen formában, ahogy te, de néhány sort megeresztek olykor én is. Van egyébként könyv alakú kalandom is, a Zagor füzetek 5. kiadványának első kalandja saját írás; a Fekete lovag címet viseli. Egy régi kalandom felújítva, mely aztán még több változtatáson is átesett, mert szigorú kritikusaim hihetetlen apróságokba is belementek. De nem akarlak felesleges költségekbe verni téged, ezért is jó a pdf. Ha majd kifogysz a jobb kalandokból, ajánlom neked saját kalandjaim. Egyébként az Élőholtak szigete kifejezetten érdekes és jó kaland, bár cseppet sem könnyű. De ezt nyilván megtapasztalod majd te is...

      Törlés
    3. Az ízlések különbözősége mindig érdekes, és ez így van jól. Én az a fajta vagyok, aki kifejezetten élvezi, amikor hall egy klasszikus zeneművet, amit valami mai stílussal kevertek össze. Kissé hülye példa, de annó a Nox együttes (népzene + dance) is ilyen volt, ami nekem tetszett. A regényeknél maradva pedig csípem mondjuk a steampunkot, ahol megfér egymás mellett a századfordulós technológia (gőzgépek, léghajók), és a varázslat meg a misztikum. Az persze mindig feltétel, hogy jól és igényesen legyenek megalkotva ezek a művek :)

      A képességekkel kapcsolatban nem tűnt fel annyira a "pontzabáló" funkciójuk, de mivel írom is, hogy rengetegszer lehet alkalmazni őket, nem igazán értem az alacsony kihasználtságot. De ha úgy lenne, akkor meg tipikusan az lenne a baj :)

      A könyvekkel kapcsolatban is más állásponton vagyunk. Nekem egyértelműen kell minden KJK könyv formában, mivel GYŰJTŐ vagyok, és sosem hagynám ki a rosszabbul sikerült műveket se (pláne hogy milyen élvezettel lehet azokat ekézni...).

      Természetesen én is tabletekre, reader-ekre gondoltam. Játékkönyvet ilyenen olvasni nálam már-már blaszfémia, ráadásul kifejezetten nehézkes, főként, ha az ember ismertetőt akar róla írni. Hisz ilyenkor nem csak úgy "szabadon" játszok, hanem kijárom az összes útvonalat, stb. (sima regényt amúgy már több tucatot elolvastam kizárólag a metrón/buszon/villamoson ülve) Szóval marad a nyomtatás, nem felejtem el ;)

      Törlés