Soul Eater

Történet

Nos, elérkezett az az idő, amikor a számomra legkedvesebb anime alkotásról írhatok. A Soul Eater a kedvenc sorozatom lett, bár ezt nehéz egyértelműen kijelenteni, hiszen ezzel csúnyán „megbántok” más kategóriájú animéket, de ha döntenem kéne, hogy melyik a leg-leg-leg, akkor bizony rá esne a választásom. Durván hangozhat, de számomra a Soul Eater hibátlan alkotás, egyetlen részén sem voltam képes unatkozni, és csak úgy faltam. Időt állóságát jól mutatja, hogy amikor pár év elteltével újra végignéztem az 51 epizódot, pontosan ugyanúgy, sőt, még jobban szórakoztam.
No de az ömlengés helyett írjunk valamit a sztoriról is. Vannak számomra homályos részek az alapfelállásban, de a lényeg, hogy létezik egy túlvilági hely, a Halál városa, ami a nevével ellentétben nem is annyira félelmetes. Itt élnek a különböző fegyver technikusok, és az ő fegyvereik. Mindkét típusban teljes értékű emberekről van szó, csak az előbbiek a harcosok, míg az utóbbiak olyan lények, akik képesek fegyver formába alakulni, és a technikusok tulajdonképpen őket forgatják. Ezek a fiúk és lányok iskolába járnak, melyet Shinigami, ennek a féltekének legerősebb figurája vezet. Shinigami régebben egy gonosz lélek volt, aki Asurával, a kishin-nel (démoni lélekkel) együtt irtotta a jónépet, de mára már megjavult (arról nem szól a fáma, hogy miért állt be ez a hirtelen pálfordulás). Amikor jó útra tért, fogta a kishint, és bebörtönözte a Halál városa alatti kazamatákba, hogy soha ne szabaduljon ki. Asura ugyanis maga az őrület és káosz, és ha szabadon garázdálkodhatna, akkor jaj lenne a világnak. Mondani se kell, hogy a történet során a hatalomra vágyók kiszabadítják őt, és a sorozatban ez a legfőbb konfliktusforrás. A fő vonal mellett amúgy még rengeteg kisebb szál van, illetve a diákok hétköznapjait is végigkövethetjük.

Szereplők

A Soul Eater 51 része alatt nagyon sok karaktert ismerhetünk meg, és az a vicces, hogy a legjelentéktelenebb szereplő is olyan mértékben ki van dolgozva, és annyira szerethető, hogy nagyon. Azt is érdemes megfigyelni, hogy tulajdonképpen egyetlen teljesen normális figura sincs a sorozatban, mindenkinek van valami kattantsága. Nem fogom mindegyiküket felsorolni, mert az nagyjából kitenne egy regényt, de azért nézzük a fő alakokat.
Egyértelműen főszereplő Maka Albarn, és a fegyvere Soul (ő egy halálkasza). Ők a „legnormálisabb” karakterek, bár a lány erősen maximalista, és keményen stréber. Soul épp az ellentéte, legfőbb célja hogy minél lazább legyen, és emellett eléggé lusta. Sokszor veszekednek, de olykor érezhetően vibrál közöttük a levegő, és az ember alig várja, hogy mikor csókolják már meg egymást először.
Black Star és Tsubaki párosa is érdekes. A fiú hiperaktív, és a végletekig önhitt (jelmondata: „túl fogom szárnyalni istent”), míg fegyvere, a lány egy befelé forduló, önmarcangoló típus. Ők elég jól megvannak, de szerelemről szó sincs, viszont Tsubaki elég rendesen alárendeli magát a fiúnak.
Death the Kid, és két „pisztolya”, Liz és Patty talán a legmókásabb figurák, általában ők hozzák a humort. Kid Shinigami fia, ami elég erős hátszelet jelent, és megszállottan rajong a szimmetriáért. Ez olyan szinten burjánzik el nála, hogy ha valami nem szimmetrikus, akkor képes teljesen lebénulni a látványtól. Liz szinte mindentől parázik, és minden veszélyesebbnek tűnő kaland ellen kifogása van, míg Patty egy nagyra nőtt gyerek, aki dolgozatíráskor zsiráfot hajtogat a tesztlapokból.
Shinigami, a régen rettegett halálhozó mára egy totálisan infantilis figura lett, hihetetlen béna beszédhanggal, és idióta hozzáállással. Az ő jelenetei is viccesek, de persze ha élet-halálról van szó, akkor megmutatja igazi hatalmát.
Ott van még Stein professzor is (Franken Stein, szóval értitek, honnan kapta az ihletettséget a karakter), aki egy nagy erejű technikus-tanár, és fegyvere, aki nem más, mint Maka apja (na, ő se normális).
De a gonoszakról se feledkezzünk meg. Asura ugye maga a borzalom, de ő is nagyon stílusos (bár sokat nem szerepel). Fontos még Medusa, a boszorkány, aki elképesztő varázserejével a legnagyobb keverőgép a sorozatban. Az ő lánya Crona, aki egy lelki sérült (ilyen anya mellett mondjuk nem csoda), és akinek fegyvere, a testéből kinövő Ragnarok, egy rengeteget pofázó, és folyton a lányt sértegető kard.
Egy harmadik frakcióhoz tartozik Arachné, a pók-boszorkány, és kegyeltje, Mosquito, a törpe. És még folytathatnám a sort napestig, mert annyi érdekes figura van, de nagyjából ők voltak a jelentősebbek.

Stílus, hangulat

Nagyon blőd, nagyon vicces, nagyon hatásvadász. Vannak véres harcok, háborúk, komoly témák, és drámai jelenetek, de talán többségben vannak a baromkodások. Ezt én azonban egyetlen percig sem bántam, mert néha a könnyem potyogott a nevetéstől. Persze nem biztos, hogy mindenkinek bejön ez a stílus, de én kész voltam például akkor, amikor Kid hazarohan egy életveszélyes küldetés kellős közepén, mert eszébe jut, hogy talán nem jól tekerte vissza a WC-papírt, és akkor nem lesz szimmetrikus a klotyó. Van amúgy egy olyan szint a hülyéskedések sorában, ami már tényleg idegesítő lehet, ilyen például Excalibur figurája, aki két teljes részt is kap. Ő egy elmondhatatlanul idegesítő, ősrégi fegyver (Artúr király kőbe zárt kardja ugyebár), akit ha valaki forgatni akar, annak az az ára, hogy elviselje az ezer pontját, amiket ő talál ki menet közben. Természetesen senki nem képes erre, előbb-utóbb mindenki bedobja a törülközőt.
Irtó jók amúgy a harcok, és a varázslatok. Borzasztó stílusos módokon csapnak össze a szereplők, és a Lélekrezgéstől kezdve Medusa varázsnyilaiig bezárólag mindegyik mágia nagyon ötletes, és állati jól néz ki.

Benyomások, konklúzió

Egyetlen rossz szót sem tudok mondani a Soul Eater-ről, és egyetlen hibát sem találtam benne (pedig alapvető személyiségemből adódóan kerestem, elhihetitek). Még az opening és ending zenék, és animációk is nagyon eltaláltak. Sokféle van amúgy belőlük, de szinte mindegyiket dudorásztam már magamban a nap többi részében, annyira belemásznak a fülbe. Állati jól van kitalálva az egész koncepció, pedig ha az ember, belegondol, ez egy nagyon nagy katyvasz, tele mindenféle legendákból összeeresztett alakokkal (boszorkányok, múmiák, kelta hősök, de még Al Capone is feltűnik). Teljesen indokolatlan egy csomó dolog (pl. a szabdalni szerető Stein háza is össze-vissza van „varrva”, ami persze a mindenfelé mutató nyilakkal élesített fák erdejének közepén található), de ezek fel se tűnnek, annyira menő módon vannak összerakva. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, rám nagyon nagy hatással volt. Legjobb. 10-ből 10-es.