2018. április 23., hétfő

A veszedelmek kikötője

Írta: Ian Livingsone
Eredeti cím: The Port of Peril
Eredeti/magyar megjelenés: 2017/2018
Illusztrálta: Báti László Gábor
Fordította: FireFox


Design

No nézzük, mit alkotott a jó öreg Livingstone mester 2017-ben, A zombik vére után 5 évvel. Megmondom őszintén, engem valahogy ez nem hozott úgy lázba, mint a korábbi könyv híre, és valahol be is igazolódtak a félelmeim, de nem akarom már az elején elvenni a kedvet. A borító jól néz ki, szép a rajz (naná, Ian McCaig), de egyszerűen túl sűrű lett. Már a címet is nehéz kisilabizálni, a többi szöveg is teljesen elvész a háttérben, a szokott elhelyezésük felborult. Az alkotó neve új betűtípust kapott, a „kaland játék kockázat” plecsni szintén máshová került. Szóval kissé kaotikus az összkép, de ez legyen a legnagyobb probléma.


Illusztráció

A benti rajzoknak kevésbé örültem. Báti László Gábor munkásságát már „magasztaltam” a Kígyóemberek birodalma kapcsán, és nagyjából itt is hasonló a helyzet. Tényleg nem akarok szemét lenni, de ha már a Zagor.hu ilyen színvonalas kiadványokkal kápráztat el minket, akkor jó lett volna keresni valami profibb grafikust, de persze tudom: annak igen borsos ára lehet. Sajnos többször is eszembe jutottak a legendás Sárkányvár titka illusztrációi, de mondjuk azért annyira nem vészes a helyzet. Nálam valahol ott a határvonal, amikor elgondolkodom, hogy „vajon én magam tudnék-e ennél jobbat rajzolni”, és ha a válasz igen, az már kicsit ciki. Szóval amatőr a feeling, és ezen felül gyakran vázlatos, befejezetlen, kidolgozatlan hatást keltenek a munkák. De komolyan: ha látni lehet, ahogy a cégér gerendájának hátsó vonala nem lett eltűntetve a térben előtte lévő másik fadarabról (kép a 24. oldalon), az gáz. Mert ez nem bénaság, hanem igénytelenség. Apróság, de szemet szúr. Ettől függetlenül a koncepciók jók, bár olykor lehetett volna fantáziadúsabban megoldani egy-egy alkotást. Az arányok is rendben vannak, de ez a mindenhol vonalkázással megoldott kontúrozás meglehetősen „iskolás” érzetet kelt. Az a pestisboszorkány (265.) hogy néz már ki? Vagy szegény Mungo? (317.) Vagy maga Csontos Zanbar? (279.) Bocsánat, de ezeken én kuncogtam. Ha a könyv képeit összehasonlítjuk a Bizonytalanság börtönében, vagy akár a Végzet prófétái, szintén magyar művekével, akkor magasan az utóbbiak nyernek. Azért persze vannak olyan grafikák, amik bejöttek, például a Quag-Shugguth (11.), vagy a Feketehomok kikötői látkép is hangulatos (395.).


Háttértörténet

Kelyhesd városában bóklászunk, és igencsak csórók vagyunk. Hirtelen meghalljuk két részeg beszélgetését, és abból megtudjuk, hogy egyikük vett egy kincses térképet. Miután megállapítják, hogy biztosan nem ér semmit, el is hajítják. Mi megkaparintjuk, és kiderül, hogy a jelzett út egy barlangba vezet a Holdkő-dombok területén, a kincs pedig nem más, mint a Nikodémusz Lángoló Kígyók Gyűrűje. Nincs túl sok veszítenivalónk, így elindulunk a papír alapján.


Rendszer

A hagyományos rendszer. Nincs extra.


Kihívás

Nem túlzottan nehéz a játék, illetve eltévedni sem fogunk, olyannyira nyílegyenesen halad a történet. Néhol látszólag vannak elágazások, de a könyv nagyon durván terel az előre elgondolt irányba. Ha a barlangba nem azon a bejáraton megyünk be, és nem azon az utakon járunk, ahogy a térképünk írja, akkor azonnal kampec. Visszafelé ugyanerre kell figyelni. Ha Hakasan-nal a ninja lánykával nem társulunk, akkor is végünk, hiába folytatódik látszólag zavartalanul a kaland. A harci héját sem lehet megkerülni, mert akkor… lekakil minket. Igen, a fejünkre pottyant egyet, így visszafordulunk, mert emiatt ugyebár máris érdekesebb lesz számunkra, mit is ejtett le a földre. Ezek után is létezik pár ál-útvonal, ha nem érdekelne minket az újonnan adódott küldetés, de ezekről is vissza leszünk terelve Hakasan mellé. Szóval lineáris a dolog, még ott is, ahol a tolvajok városába mennénk be. Ha a főkapun át próbálkozunk, vagy épp nem szerzünk kereskedelmi engedélyt, nekünk annyi. No meg mindezeken túl akad egy-két veszélyesebb esemény is, egy közönséges vízidisznó például könnyedén kinyírhat minket (Ügyessége 9, míg mi ebben a csatában -3 Ügyességgel számolunk!).


Főgonosz

Nincs új a nap alatt, újramelegített főgonoszt kapunk Csontos Zanbar személyében. Hát egyrészt az újrahasznosításról eleve megvan a véleményem, másrészt pedig Zanbar egy jó béna ellenfél volt már a Tolvajok városában is, szóval húztam a szám rendesen. DE: itt sokkal jobban sikerült szerepeltetni a csontit, egész rendes kis epizódot kapott a végén. Mikor Yaztromó tornyához érünk, Zanbar is odaviteti magát embereivel. Elégé upgrade-elt formája lett, ugyanis már denevérszárnyakkal és patákkal is rendelkezik a szentem. Elsőként rovarfelhőt zúdít ránk, aztán jön egy óriási csápos bestia, akit nem igazán fogunk legyőzni a harcban, amennyiben nincs Méregkardunk (Ügyessége 12, és nekünk -4 Támadóerő, ha nincs kardocska). Ha korábban nem adtuk Nikodémusznak a gyűrűjét, akkor elsodornak minket a csonti katonái, a gyűrű azonban tűzcsapdába zárja őt. Sima pengénk hasztalan lesz ellene, de a Démontőr megölheti, bár kicsi az esély, hogy eltaláljuk (nem Ügyességpróba). Kovás pisztollyal viszont Ügyességpróbával is kinyírhatjuk, sőt, másodszor is próbálkozhatunk, ha elsőre elvétjük (nehezített dobással). Ide egy kis megjegyzés: nem vágom, a Démontőr miért nincs az első körben az opciók között, miért csak akkor vethetjük be, ha íjjal/pisztollyal nem sikerült a dolog. Mindenestre ahogy Zanbar koponyája széttörik, a serege abban a minutumban szétporlad. Megküzdeni külön nem kell tehát vele, de azért egész jó kis végjáték lett ez.


Hangulat

Az egész Veszedelmek kikötője annyira pofátlanul épít a nosztalgiára, hogy én kérek elnézést. Ugyebár minden egyes helyszín ismerős valahonnan, de ha még csak erről lenne szó… A történet közepén, a térkép alapján a barlangban találunk egy kis dobozkát (amit ha kinyitunk, megdöglünk), és már fordulunk is vissza – remekül megérte a kis túra. Ezután kerül képbe Csontos Zanbar második eljövetele, aztán pedig Yaztromó, Nikodémusz, Azzur nagyúr, szóval mindenki ide van keverve ebbe a mixbe. Hallunk még Gilibran király elveszett harci pörölyéről, Mungó is feltűnik a Gyíkkirály szigetéből (az ő epizódjának kábé semmi értelme), de még a 400. pontba is feltétlenül bele kellett ám szőni a Bajnokok próbáját. Itt már konkrétan sírtam, milyen öntömjénezést vitt végbe Livingstone ezzel a könyvvel. Értem én, csalogassuk elő a szép emlékeket, meg minden, de azért ez nekem több mint sok volt. Maga a sztori amúgy nem rossz. Kellően változatos, még úgy is, ha sokszor úgy tűnik, mintha az író épp menet közben találta volna ki, merre kanyarodik az utunk. Megvan a hangulat a kikötőben, elmerülhetünk annak mocskában, felszedhetünk egy csomó tárgyat, Hakasant többféleképp is meggyógyíthatjuk, amikor kimegy a bokája, megszöktethetjük Nikodémuszt Azzur palotájából, és így tovább… ezek mind tetszettek. Továbbá van több emlékezetes karakter, ami szintén megdobja a végeredményt. Nagyjából ennyi, érdemes tehát nekiülni a legújabb Livingstone kalandnak, de van ennél sokkal jobb játék is a polcon.



4 megjegyzés:

  1. Ahány ház annyi szokás tartja a bölcsesség, és nekem leginkább ez ugrott be elsőre a kritikád elolvasván. Runnernek különös világlátása van a borítók terén, ezt én is tapasztaltam már, de amiről nem írtál, hogy a borító eredetije és a hozzátartozó grafikák, hát majdnem az én elég gyatra rajzolási szintemet ütötték meg, így a kiadványba mégis csak vállalható rajzok kerültek. Persze a képek némelyike nekem sem nyerte el mindenben a tetszésem, de grafika nélkül a kaland sem lett volna az igazi. Ha már itt tartunk akadnak azért olyan kalandok, ahol ennél jóval gyengébb grafikával jöttek ki könyvek, és ha meglátod Vlado Krizan rajzait, belátod, hogy hol is tart most a KJK könyvek kiadása. A kalandelemzésed teljesen korrekt, bár én elfogult vagyok az íróval szemben, több mindent elnézek neki. A Zombik vérét talán kevésbé... (Jut is eszembe, csak így zárójelesen, ha meg van még neked a végzet prófétái kalandom, küld el légyszi nekem az emperor77@citromail.hu címre! Köszi! )

    VálaszTörlés
  2. Szia Killmaster! Most a javaslatodra rákerestem Krizan grafikáira, és öö... szerintem tehetséges :) Az egy dolog, hogy milyen a stílusa, de azt ne keverjük össze azzal, hogy tud rajzolni. Ahogy látom elég meseszerű, már-már "diznis", de más szinten van, mint Báti László Gábor. Amúgy utóbbit sem írnám le teljesen, de még van hova fejlődnie, és tényleg sokszor inkább az az érzésem volt, hogy nem foglalkozott eleget a képekkel. Tehát alapvetően nem a tehetségtelenség, hanem az idő/energiaráfordítás hiánya jött le. Ez persze lehet hogy nem így van, de bennem, mint egyszeri könyvfogyasztóban ez fogalmazódott meg.

    Sajnos nem találtam a gépemen a Végzet prófétái-t, amit nem is értek, mert meg szoktam őrizni minden ilyet, nem tudom, hova kavartam :( Az email postafiókomban is megnéztem, ahova küldted, de nincs hozzácsatolva, mert óriáslevélként külön linken lehetett letölteni.

    VálaszTörlés
  3. Engem közel sem zavart ennyire a nosztalgia faktor, sőt. Nekem nagyon tetzett, hogy Nikodémusz és Yaztromo hirtelen aktív szereplővé váltak egy künyvben, nem csak ültek és tanácsokat adtak, a többi karakter meg megmaradt Easter Eggnek (ha már Húsvét van :) ), ami csak jóleső nosztalgiával töltött el (egyébként a Sárkány szemére és a Tűzhegy varázslójára is van utalás), nem vette el a figyelmemet az alaptörténetből. Egyetlen kivétel Mungó, az engem is zavart, meg eleve szerintem teljesen logikátlan eleme a történethez, hogy kihajózunk ki tudja mennyi időre, amikor Yaztromo tornya már félig fekete, de nem baj, mi jól elvagyunk a tengeren...ide simán betettem volna egy azonnali halált, ha már ekkora hülyék vagyunk. Abban meg egyetértek, hogy Csontos Zanbar itt jobban kidolgozott lett, mint a Tolvajok városában, kapott némi komolyságot a karakter. Nekem ez a könyv így jött be, a nosztalgia-faktorral együtt.

    Ami viszont érdekesség: 11-es ügyességgel kezdtem és CSATÁBAN 1 ÉLETERŐPONTOT SEM VESZTETTEM! Egyszer sem. Ez talán nem volt kioptimalizálva, ahogy az sem, hogy a végén már 18-as (!!) ügyességem volt, úgy, hogy csak a varázsfegyverek és harceszközök révén mentem a max. fölé (lehet azokkal se kellett volna :D), varázsitalokkal, varázsszerekkel nem. Komolyan mondom, a végén kedvem lett volna levezetésként legyakni az Éjsárkányt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello, elvileg nem mehetsz a kezdeti ügyesség értéked fölé. Tehát azt rosszul jatszottad, 11es az ügyességed.
      Erre 1 kivétel van, mikor Yaztromo 12esre allítja be, ha azt választod.
      A kaland soran (már a legelejétől) nagyon sok tárgy ad plusz ü-t, de csak akkor, ha előtte el is vesztettél ü-t, és ha nem az ideális úton mész sokat veszíthetsz. Persze, ha az ideálison akkor kb sosem.

      Viszont ha nem 11es ügyességgel kezdtél volna akkor nagyon nehéz a könyv, a barlangban a teremtmény és a dombi trollok is 10es ü-vel rendelkeznek, ami kb instant halál. 7-9el kb lehetetlen végig vinni.

      Törlés