Eredeti cím: The Town of Fear
Eredeti/magyar megjelenés: 1991/1991
Illusztrálta: Henry J. Phoenix
Fordította: Dörnyei Kálmán
Design
Sírjunk? Nevessünk? Inkább utóbbi, már csak az
erősen túlzó ajánlások olvastán is. Muszáj idéznem, annyira jók: „Jack O’Brian
újrateremtette az ifjúságnak a Vadnyugatot, a Nagy Amerikai Mítoszt.”,
„Fantasztikus, lebilincselő, izgalmas”, „Két gyerekem van, az egyik 28-szor, a
másik 31-szer olvasta el” (!!!). Írásomból kiderül, mennyire lehetnek hitelesek
eme szösszenetek, mindenesetre én ezeken sírni tudtam. A borítót amúgy
letisztultnak, ezáltal akár ízlésesnek is lehetne mondani - bár betűtípus
választásra már nem szenteltek energiát, hagyták default-on, és az az egy
pisztoly sem sok vizet zavar.
Illusztráció
Haladjunk tovább a humoros vonalon, jöjjenek a
benti rajzok (vázlatok?), melyekből – írd és mondd – összesen 5, azaz öt darab
van. Nem igazán pocsékolnám a virtuális tintát rájuk, bár igaz, hogy jó pár
vicces oldalt lehetne írni róluk, mert hálás a téma. Maradjunk annyiban, hogy
ilyet én is tudtam rajzolni… olyan 12 éves koromban, szerencsére azóta
továbbfejlődtem.
Háttértörténet
Seriffként helyezkedünk el egy városkában, nem
is akárhogy, hanem egy álláshirdetés útján (de komolyan). A helyszín River
City, az évszámot homály fedi (engem érdekelt volna). A kiválasztásunk
automatikus, nem kell lejátszani (szerintem jó ötlet lett volna), és
megbízásunk arra szól, hogy egy hónapon belül valahogy bűntelenítsük a várost,
mielőtt a Vasút és Postatársaság értékelni fogja azt.
Eredetiség
A téma persze nagyon jó lenne, de a
lehetőségek parlagon maradnak. Ahogy azt majd bővebben a Hangulat fejezetnél is
kifejtem, nem igazán izgalmas a sztori, egyszerűen nem vonz be minket, teljesen
kívülállóként, unott arccal játszottam végig a kalandot. Az ötlettelenség
netovábbja a játékban a célbalövő verseny, melynek során számtalanszor kell
ugyanazt a nyomorult Célzás-próbát megejteni. Legalább valami nehezítés lenne
körönként (mindig egyel nő a célszám) vagy akármi, de ne végeztessük már el
szerencsétlen játékossal ugyanazt a próbát zsinórban ötször… Vannak amúgy
vicces dolgok, például hogy van bankbetétünk, vagy hogy felfogadhatunk pénzért
katonákat egy nagyobb összecsapás előtt (amit most elárulok hogy érdemes, mert
bár sokba kerülnek, de dupla annyi jön vissza az ellenféltől zsákmányolt
cuccokból).
Kihívás
A játék a nagyon könnyű kategóriába tartozik,
szerintem kifejezetten nehéz meghalni (nem számoltam meg, mennyi halál-fejezet
van, de nagyon kevés lehet). Karakterünkről olykor superman jutott eszembe,
olyanokat művel mindenféle Szerencse- vagy Ügyességdobások nélkül. Simán
lelövünk 3 embert, és már csak a maradék 2-vel kell harcolnunk, vagy egy
ütéssel átrepítjük a kocsmán azt, aki csúnyán néz ránk, stb. Itt jegyezném meg,
hogy nem értettem, hogy ha a bankrablást nem a bank előtt akadályozzuk meg,
hanem utána üldözéses módon, akkor miért nem kapunk sikerpontot.
Főgonosz
Na az nincs.
Rendszer
Lássuk: Ügyesség, Célzás és Kondíció. Az
értéküket kockával kell kidobni, ugyanúgy, mint egy KJK-ban, és a Kondíció
végeredményben az Életerőnek felel meg. Aztán van közelharc és tűzharc, mely
kettőt ugyanúgy kell lefolytatni, annyi különbséggel, hogy a Tűzharcnál nagyobb
a sebzés. A megközelítés legalább egy kicsit más, mint a klasszikus módszer, és
már ez is üdítően hat. Van menekülési opció és van élelem használat is.
Szerencsepróbák helyett van páros/páratlan, vagy 1-2-3/4-5-6 játékok. Érdekes,
hogy ezeknél teljesen más dolgok történhetnek az eredménytől függően, például a
hátunk mögött vagy egy barátságos indián jelenik meg, vagy egy haragos bika.
Van pisztolyunk, puskánk és lovunk is (az tök
jó, hogy például egy üldözésnél számít, hogy melyik ló van alattunk!), és azt
is megtudhatjuk, hogy a whiskey közömbösítheti a mérget. Amit nem értek, miért
hiányzik a „Harc több ellenféllel” szabályának leírása, amikor a kaland során ebből
kifejezetten sok van. Emellett én tök hangulatosnak éreztem volna egy
Face-to-face pisztolypárbaj megvalósítását a játékban, de hát ez már csak
amolyan ábránd.
Hangulat
A mű eleje roppant lineáris, és ez igazán
később sem változik, csak kis mértékben. Emiatt elég hosszúnak is hat kalandunk,
hisz kevés az elágazás. A fő gond azonban nem is ez, hanem hogy nincs az
egészben „szív”. Mindenféle „cowboyos” meg „indiános” történés megesik, ami
csak megeshet, de teljesen sablonos, klisés módon, tömör, rövid leírásokkal.
Igazából fantáziátlannak éreztem az egészet, de lehet hogy nem is ez a jó szó,
hanem hiányzott az az igazi mocskos, durva atmoszféra. Ehelyett teljesen steril
epizódok láncolatát kapjuk, melyek csak nagyon lazán vannak összekötve, nincs
egy sztorivonal, ami mentén haladna a dolog, nincs főellenség, de emlékezetes
karakterek se. A végén sem történik semmi izgalmas, csak lejár a határidő és
kész (megjegyzem lehet hogy hülye vagyok, de nem értettem hogy kell kiszámolni,
mennyire voltunk eredményesek). De hogy jókedvűen zárjam írásomat, javaslom
megnézni a könyv 348-ik pontját, melynél kifelejtődött, hogy merre is kell
tovább lapozni…
Ezt a könyvet hol lehet beszerezni? nem találom szkennelve pdf-ben meg sehol. Olvastam az ismertetődet és kíváncsi lettem :)
VálaszTörlésFene a gusztusodat :D Én a helyedben antikváriumokban próbálkoznék, én is ott szereztem be. Illetve most hogy beírtam google-ba, máris látok egy csomó helyen.
VálaszTörlés