2013. január 21., hétfő

A rettegés városa

Írta: Jack O’Brian
Eredeti cím: The Town of Fear
Eredeti/magyar megjelenés: 1991/1991
Illusztrálta: Henry J. Phoenix
Fordította: Dörnyei Kálmán


Design

Sírjunk? Nevessünk? Inkább utóbbi, már csak az erősen túlzó ajánlások olvastán is. Muszáj idéznem, annyira jók: „Jack O’Brian újrateremtette az ifjúságnak a Vadnyugatot, a Nagy Amerikai Mítoszt.”, „Fantasztikus, lebilincselő, izgalmas”, „Két gyerekem van, az egyik 28-szor, a másik 31-szer olvasta el” (!!!). Írásomból kiderül, mennyire lehetnek hitelesek eme szösszenetek, mindenesetre én ezeken sírni tudtam. A borítót amúgy letisztultnak, ezáltal akár ízlésesnek is lehetne mondani - bár betűtípus választásra már nem szenteltek energiát, hagyták default-on, és az az egy pisztoly sem sok vizet zavar.


Illusztráció

Haladjunk tovább a humoros vonalon, jöjjenek a benti rajzok (vázlatok?), melyekből – írd és mondd – összesen 5, azaz öt darab van. Nem igazán pocsékolnám a virtuális tintát rájuk, bár igaz, hogy jó pár vicces oldalt lehetne írni róluk, mert hálás a téma. Maradjunk annyiban, hogy ilyet én is tudtam rajzolni… olyan 12 éves koromban, szerencsére azóta továbbfejlődtem.


Háttértörténet

Seriffként helyezkedünk el egy városkában, nem is akárhogy, hanem egy álláshirdetés útján (de komolyan). A helyszín River City, az évszámot homály fedi (engem érdekelt volna). A kiválasztásunk automatikus, nem kell lejátszani (szerintem jó ötlet lett volna), és megbízásunk arra szól, hogy egy hónapon belül valahogy bűntelenítsük a várost, mielőtt a Vasút és Postatársaság értékelni fogja azt.


Eredetiség

A téma persze nagyon jó lenne, de a lehetőségek parlagon maradnak. Ahogy azt majd bővebben a Hangulat fejezetnél is kifejtem, nem igazán izgalmas a sztori, egyszerűen nem vonz be minket, teljesen kívülállóként, unott arccal játszottam végig a kalandot. Az ötlettelenség netovábbja a játékban a célbalövő verseny, melynek során számtalanszor kell ugyanazt a nyomorult Célzás-próbát megejteni. Legalább valami nehezítés lenne körönként (mindig egyel nő a célszám) vagy akármi, de ne végeztessük már el szerencsétlen játékossal ugyanazt a próbát zsinórban ötször… Vannak amúgy vicces dolgok, például hogy van bankbetétünk, vagy hogy felfogadhatunk pénzért katonákat egy nagyobb összecsapás előtt (amit most elárulok hogy érdemes, mert bár sokba kerülnek, de dupla annyi jön vissza az ellenféltől zsákmányolt cuccokból).


Kihívás

A játék a nagyon könnyű kategóriába tartozik, szerintem kifejezetten nehéz meghalni (nem számoltam meg, mennyi halál-fejezet van, de nagyon kevés lehet). Karakterünkről olykor superman jutott eszembe, olyanokat művel mindenféle Szerencse- vagy Ügyességdobások nélkül. Simán lelövünk 3 embert, és már csak a maradék 2-vel kell harcolnunk, vagy egy ütéssel átrepítjük a kocsmán azt, aki csúnyán néz ránk, stb. Itt jegyezném meg, hogy nem értettem, hogy ha a bankrablást nem a bank előtt akadályozzuk meg, hanem utána üldözéses módon, akkor miért nem kapunk sikerpontot.


Főgonosz

Na az nincs.


Rendszer

Lássuk: Ügyesség, Célzás és Kondíció. Az értéküket kockával kell kidobni, ugyanúgy, mint egy KJK-ban, és a Kondíció végeredményben az Életerőnek felel meg. Aztán van közelharc és tűzharc, mely kettőt ugyanúgy kell lefolytatni, annyi különbséggel, hogy a Tűzharcnál nagyobb a sebzés. A megközelítés legalább egy kicsit más, mint a klasszikus módszer, és már ez is üdítően hat. Van menekülési opció és van élelem használat is. Szerencsepróbák helyett van páros/páratlan, vagy 1-2-3/4-5-6 játékok. Érdekes, hogy ezeknél teljesen más dolgok történhetnek az eredménytől függően, például a hátunk mögött vagy egy barátságos indián jelenik meg, vagy egy haragos bika.
Van pisztolyunk, puskánk és lovunk is (az tök jó, hogy például egy üldözésnél számít, hogy melyik ló van alattunk!), és azt is megtudhatjuk, hogy a whiskey közömbösítheti a mérget. Amit nem értek, miért hiányzik a „Harc több ellenféllel” szabályának leírása, amikor a kaland során ebből kifejezetten sok van. Emellett én tök hangulatosnak éreztem volna egy Face-to-face pisztolypárbaj megvalósítását a játékban, de hát ez már csak amolyan ábránd.


Hangulat

A mű eleje roppant lineáris, és ez igazán később sem változik, csak kis mértékben. Emiatt elég hosszúnak is hat kalandunk, hisz kevés az elágazás. A fő gond azonban nem is ez, hanem hogy nincs az egészben „szív”. Mindenféle „cowboyos” meg „indiános” történés megesik, ami csak megeshet, de teljesen sablonos, klisés módon, tömör, rövid leírásokkal. Igazából fantáziátlannak éreztem az egészet, de lehet hogy nem is ez a jó szó, hanem hiányzott az az igazi mocskos, durva atmoszféra. Ehelyett teljesen steril epizódok láncolatát kapjuk, melyek csak nagyon lazán vannak összekötve, nincs egy sztorivonal, ami mentén haladna a dolog, nincs főellenség, de emlékezetes karakterek se. A végén sem történik semmi izgalmas, csak lejár a határidő és kész (megjegyzem lehet hogy hülye vagyok, de nem értettem hogy kell kiszámolni, mennyire voltunk eredményesek). De hogy jókedvűen zárjam írásomat, javaslom megnézni a könyv 348-ik pontját, melynél kifelejtődött, hogy merre is kell tovább lapozni…



2 megjegyzés:

  1. Ezt a könyvet hol lehet beszerezni? nem találom szkennelve pdf-ben meg sehol. Olvastam az ismertetődet és kíváncsi lettem :)

    VálaszTörlés
  2. Fene a gusztusodat :D Én a helyedben antikváriumokban próbálkoznék, én is ott szereztem be. Illetve most hogy beírtam google-ba, máris látok egy csomó helyen.

    VálaszTörlés