2014. december 11., csütörtök

A végzet profétái

Írta: Takács László (Killmaster)
Megjelenés:
2014
Illusztrálta: Juhász Ernő (Krakatit)

Szerkesztés, átdolgozás: Szlobodnik Gábor


Design

Egy magyar műről van szó, mely amolyan „instant-kalandként” is felfogható, hisz pont a fele a klasszikus KJK-terjedelemnek, azaz 200 fejezetből áll. A szerző, Killmaster maga ajánlotta figyelmembe saját írását, melyre én is kíváncsi voltam. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy az alkotás csak digitális formában elérhető, ami meglehetősen kényelmetlen elemzést ígért, és hát valóban nem volt túl jó így játszani. Szóval vannak kételyeim, hogy bevállalok még egy ilyen formátumú dolgot a jövőben, de ha már valaki ilyen bátor volt (hisz a Bizonytalanság börtönében kritikája elrettentő lehetett), akkor csapjunk is bele.

Illusztráció

A rajzok egész kellemesre sikerültek, és még a hangulatuk is megvan. Tetszettek a fény-árnyék hatások, továbbá a kidolgozottsággal sincs baj, nincsenek elnagyolva a képek. A mozgást vagy mozdulatokat ábrázoló jelenetek is okésak, amin gyakran a „nagy” illusztrátorok is elvéreznek, szóval elismerésem. Nem tudok kiemelni egy grafikát sem, úgy egységesen jó az egész.

Háttértörténet

Háborúkat megjárt zsoldosként egy némileg nyugodtabb meló után nézünk, így válik belőlünk egy kereskedő testőre. Amikor főnökünk karavánjait sorozatban kirabolják, és lassan a csőd szélére kerül, már csak mi vethetünk véget a pechszériának. Kissé eltúlzott ajánlatot kapunk arra nézvést, hogy ha sikerrel védjük meg a következő menetet, akkor nem nagyon fogunk a jövőben szűkölködni semmiben. 260 arany értékben fogadhatunk fel harcosokat az útra, valamint a főnök egy kis szobrocskát is a kezünkbe nyom, hogy vizsgáltassuk meg majd egy tudós barátjával. Erről semmi többet nem tudunk meg, de valami azt súgta, hogy még központi elem lesz a kis mütyürből…

Rendszer

Csapatban, illetve csapattal dolgozunk ebben a játékban, tehát ennek értékeit kell kiszámítanunk. Van egy Harci Ügyesség, meg egy Csapaterő pontszám, melyek tulajdonképpen az Ügyesség és Életerő jellemzőknek felelnek meg, csak a tömegekre értve. Ehhez mérten pontosan ugyanúgy is kell használni őket, a harc menete tehát a klasszikus módon zajlik, csak az elnevezések változtak. Kockákat dobálni nem kell, csak összeadni az összetoborzott csoportok pontjait. Az értékeknek nincs felső határa, ha később felveszünk még embereket, akkor azok ugyanúgy hozzáadódnak aktuális értékeinkhez. Az persze nem túl életszerű, hogy miközben az emberink fogynak, azzal együtt nem csökken a Harci Ügyesség, de ha ez a módosulás is belekerült volna, az már nem kicsit lenne szadista. Mivel egyéni harc nincs, vicces, amikor egyedüli ellenfeleknél olvashatjuk, hogy például a Nandi-medvének Csapatereje van.
A másik használandó dolog a Sorspróba, ami a szerencsét hivatott szimbolizálni, és szerintem sokkal frappánsabb lett, mint az ismert Szerencsepróba. Végre nem csökken folyamatosan a szerencsénk a kaland közben, és végre szintén nincs az a logikátlanság, hogy megtörtént események befolyásolják a sorsunkat (ráleltél egy fontos információra, kapsz +2 Szerencse pontot… he?). Szóval nem lett túlbonyolítva a rendszer, de teljesen korrekt lett.

Eredetiség

Kezdjük a zsoldosok felbérlésével, ami egy remek ötlet volt. Killmaster mintha olvasta volna a Halál seregei kritikámat, hisz valóra váltotta az abban megfogalmazott kívánságomat. A csapatokról megtudjuk, hogy kik ők, mi a céljuk, esetleg kiket utálnak, mik az erősségeik, stb. Ez nagyon hangulatos és ötletes dolog, fel is sorolom most gyorsan mi a választék a kaland elején. Félszemű Thogar rablóbandája; Mileona és sólymai némi misztikus erővel megáldva (utálja Thogart); Theor nagyúr harci szekerei, akik durva harcértékekkel rendelkeznek, épp ezért baromi drágák is; Zender tanítványai (varázslók, olcsók, de harcértékeik gyengék); Estrella hajadonjai (elég drágák); Corpius alkimistái (olcsók, és vannak jó kis löttyeik, de nem közösködnek Zender tanítványaival); és végezetül Femprey felderítői (olcsó utcakölykök). Úgy éreztem, hogy a csoportok ügyesen ki vannak súlyozva, szóval lehet törni a fejünket, kikkel járunk jól. Nem árt némi aranyat is megtartani, mert ami marad, annyit viszünk magunkkal az útra.

Kihívás

A csatáknál észnél kell lenni, mert gyakran nagyon gyorsan fogyhatnak a pontjaink, akár a Harci Ügyesség pontjaink is, ami ugye végzetes lehet. Továbbá a Csapaterőt sem nagyon lehet visszanyerni (csak ha csatlakoznak még hozzánk), így az is simán lenullázódhat. Ellenfeleink többnyire jó kemények, szóval nem lesz egyszerű az élet.
A kaland vége felé sincs könnyű a dolgunk, mert Tannatown (miért van angol neve..?) nem túl biztonságos hely. Ha nem tudunk bejutni Bíborszemű Gerethez, akkor a játéknak vége, illetve egy bizonyos ponton ha nincsenek velünk a) Corpius alkimistái, b) a Méregkeverők, vagy c) a tannatowni törpék, akkor szintén kampec (utóbbi kettő menet közben felvehető csapat). Aztán ha a csatornában nem lesz térképünk, ugyancsak meghalunk, bár nekem ez már kicsit erőltetett volt („Váratlanul gonosz teremtmények, patkányemberek, óriáscsigák tucatjai támadnak rátok, és bár jó részükkel végeztek, ám kíséreted lassan felmorzsolódik”). A legvégén pedig kelleni fog egy láncos buzogány.

Főgonosz

A sztori menet közben fordulatot vesz, és a szimpla karavánkíséret átalakul amolyan világmegmentősdibe. Tanit, az irigység istennőjének híveivel kell leszámolnunk, kiknek kémje Serena, aki pedig nem más, mint megbízónk legfőbb embere. A csajszi tehát elárul minket, ami tetszetős húzás volt, megmondom őszintén, nem számítottam rá. Ha az említett láncos buzogánnyal korábban széttörtünk egy urnát, akkor az abból kiszabaduló bosszúra szomjazó szellem ki fogja nyírni nekünk a Tanit főpapnőt, de ha nem csináltunk ilyet, akkor szimplán egy zsoldosunk teszi ezt meg. Utóbbi esetben viszont lesz még egy ütközetünk az istennő életre keltett bronzszobrával. Karakteres főgonosz tehát nincs, hacsak Serenát nem nevezzük ki annak.

Hangulat

Engem ez a játék nagyon elkapott. Jók a történések, érdekes, izgalmas, és képes berántani az embert a világába. Az is ügyesen van megoldva, hogy mikor melyik csapatra lehet szükség. Például a rablóbanda ismer egy csempészbarlangot a közelben, ahol megbújhatunk a vihar elől, vagy amikor szintén Thogar leleplezi a trükkös kereskedőt, aki így enged az áraiból. Az ilyenek szuperül színesítik, élővé teszik a kalandot, talán csak egy olyan epizódot hiányoltam, amikor embereink fellázadnak ellenünk (mint a Vértengerekben), de hát nem minden fér bele 200 fejezetpontba. Amúgy mindenki hasznos lehet, de ahogy tapasztaltam, a varázstudók különösen.
A történet ugye elég egyszerűen indul, és érdekes megtapasztalni, hová lyukad ki végül, bár a kezdeti szabadság után a városban már nagyon lineárissá válik a cselekmény. Ennek ellenére a mű szerintem simán felveszi a versenyt a külföldi alkotásokkal, és írom mindezt úgy, hogy esküszöm, Killmaster nem fizetett nekem egy forintot se!
Viccet félretéve: tényleg jó. Játsszátok.




9 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy azért valamilyen szinten azért tetszett neked. Sajnos még kiadatnom nem sikerült, noha volt róla szó, de talán jövőre... Egyébként amennyire lehetett igyekeztem egyedi lenni, persze szem előtt tartva a KJK könyvek formai követelményeit. Egyébként visszatérve a magányos ellenfelekhez, nem szabad elfeledni, hogy pl egy Nandimedve sem egy ember erejével ér fel, mint ahogyan az Óriás ölyv a Vértengerekben is harcolhat csak velünk illetve embereink ellenében is. Az emberek lázadása egy fejezetpontba azért bekerült; ha letartóztatnak az őrök a városban, a börtönben pont ők intéznek el... Egyébként a fejezetpontok számát illetően meg volt kötve a kezem, ugyanis egy pályázati felhívásra írtam a művet. 400 fejezetpontban már a sorspróbák is nagyobb szerepet kaphattak volna és talán kerekebb is lett volna a történet. Nem tudom meg merjem-e említeni, hogy hála a Zagor.hu-nak megjelenet könyv alakban a Fekete lovag alkotásom is, ha kifogytál a KJK könyvekből Sang, talán abba is beleolvashatsz majd...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maximum ha elküldöd kinyomtatott könyv formában.. :D

      Törlés
  2. Azt már el is felejtettem hozzátenni, a kaland egyik karakterét épp magamról mintáztam. Annyit segítek, hogy nem a félszemű félorkot... :-)

    VálaszTörlés
  3. Ja tényleg, mikor jelent meg? Csak hogy odaírhassam a kérdőjel helyére.

    VálaszTörlés
  4. Konkrétan ez a kalandom (Itt a Végzet prófétáiról van szó) még nem jelent meg könyv formátumban, bár jó lenne, ha találnék rá vállalkozót! A Fekete lovag című kalandom a Zagor.hu füzetek 5. számában jelent meg, rögtön az első kaland az enyém. Ha beruházol rá Sang, és hát miért ne tennéd, könyv formában olvashatod. Van benne másik 2 kaland is, persze teljesen más jellegűek, mint az enyémek, de pont ez a jó benne. A saját karakter egyébként a 199. fejezetpontnál kerül elő, nos az épp én vagyok. Illetve így képzelem el magam a Titán földjén... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóval egy pocakos, bajszos kereskedő lennél. Hát nem is tudom, én inkább valami hősiesebb arcnak képzelem el magam :)

      Törlés
  5. Szerintem a 199-es fejezethez mellékelt képre gondolt Killmester, nem magára a szövegre. :D

    VálaszTörlés
  6. Vagyis a 198-as ponthoz mellékelt képre... Gondolom csak véletlenül írt 199-est, mert ott tényleg teljesen más van, a pocakos zsibárus. :D

    VálaszTörlés