Megjelenés : 2009
Illusztrálta : Schultz Róbert
Design
Nem túl fantáziadús és ezáltal nem is túl
figyelemfelkeltő a borító, de azért kellemes. A "melankolikus" jelzőt
tudnám leginkább rápecsételni.
Illusztráció
Komolyan nem értem miért csak négy (írd és
mondd: 4 darab) illusztráció van a könyvben. Ráadásul még nem is vészesek, a
Lynquhall (ez a név vajon honnan jött?) szürreális megjelenítését egyenesen
imádtam. Sajnos a kép-szöveg párosítás sem történt meg - de persze ez amiatt is
lehet, hogy a képeken szereplők több helyen is felbukkanhatnak. Ha már ennyire
nincs mit kitárgyalni ennél a résznél, így hát ideveszem azt a jelenséget is
hogy az egymásból származó további fejezetek egymás közelében helyezkednek el. Nekem
furcsa volt hogy a 115-ről a 114-re, vagy a 44-ről a 46-ra kellett
"lapoznom", mindenestre az ujj-csalók jobban járnak így.
Háttértörténet
Nem sok, hiszen ez a kaland lényege.
Amnéziában szenvedve ébredünk egy nagy kastély kis szobájában. Nem tudjuk kik
vagyunk és miért is vagyunk ott. Ezt kéne kideríteni.
Eredetiség
Hát, mivelhogy volt már egy Elátkozott ház...
a zombikat, csontvázakat és a fekete szeánszokat is ismerjük már néhány
helyről... maradjunk annyiban hogy olvastunk már hasonlót. A családtörténeti
nyomozás viszont üdítően újszerű, tetszett.
Kihívás
Nehéz. Rengeteg kód és információ töredék
szükséges a kaland felgöngyölítéséhez, és mivel sokszor az egyik megtalálásával
lelhetjük meg a másikat, ezért az sem mindegy hogy milyen sorrendben járjuk be
a helyeket. Ha idő előtt olyan ponthoz érkezünk (pl. csevely Wilbur
szellemével) ahol már rendelkeznünk kell egy halom előzetes tudással, és mi
ezzel nem rendelkezünk, akkor kampec. Valójában a kastély és környéke minden
négyzetcentiméterét át kell kutatni a végső sikerhez. Én ehhez konkrétan egy
A5-ös oldalt írtam tele feljegyzéseimmel. És az, hogy a befejezéshez szükséges
tárgyat is össze kell raknunk a hozzájuk tartozó számok segítségével, hát nekem
már kicsit sok volt.
Főgonosz
Mivelhogy egy nyomozós könyvről van szó,
aminek ott a csavar a végén - és mivel az író a lelkemre kötötte hogy ne lőjem
le a poént... így hát nem teszem. Ám enélkül meglehetősen nehéz a főgonoszról
írni. Legyen elég annyi hogy győzelmünkhöz kelleni fog egy számszeríj, a
belevaló ezüst nyílvesszőkkel.
Rendszer
Végre: nem is tudom mióta várok egy minden
segédeszközt nélkülöző könyvre. Ha játékkönyvet írnék, lehetséges hogy én is
valami hasonló elgondolással alkotnám meg (azért csak hasonlóval, mert
valószínűleg én egy darab dobókockát azért belevennék a szerencse
szimulálására). Az elképzelés azonban csak félig-meddig öltött testet, ugyanis
egy lapra és ceruzára szükségünk lesz. És miután az erre a lapra való irogatás
a játék tetemes részét kiteszi, ezért egy kalandlap mégiscsak elkelt volna,
maximum csak egy rubrikát ("Jegyzetek") tartalmazna.
Hangulat
Őszinte leszek: nekem kifejezetten frusztráló
volt a játék. Az hogy folyamatosan bolyongunk, szobáról, szobára, folyosóról,
folyosóra, minden helyiségbe visszamegyünk többször is... ha a frusztráció volt
a cél, akkor viszont szép munka. Tök jó, meg tök modern hogy végre nem lineáris
egy játék, de egy idő után valahogy mégis visszasírtam a régi
"zsinór-kalandokat". Nekem egyáltalán nem volt jó móka visszatérni a
könyv szinte végéről a legelejére, mert megtudtam hogy az egyik induló szobában
van egy titkos ajtó. Olykor már klausztrofóbiás rohamok törtek rám (holott
semmi közöm a betegséghez), annyira feszítette az idegeimet az egy helyben
toporgás érzése. Mondjuk a borító kétségtelenül igazat állított: ez tényleg
dark fantasy, érződik a Lovecraft, Poe, stb. hatás. Nekem is olykor
meglehetősen dark hangulatom támadt lapozgatás után. Sokszor éreztem
egyhangúságot, és egy idő után azon kaptam magamat hogy átugrom a helyszín
leírásokat és csak a végét olvasom el a fejezeteknek. A hatodik pincehelyiség
után valahogy már nagyon nem izgatott hogy milyen állapotban van a padló vagy
mennyire van sötét... Feldobják a dolgot a jó kis "gusztusos" horror
jelenetek (lásd pl. 128.), vagy valami szado-mazo erotikus rész, és igazából
amennyire érdektelennek tetszett az elején a történetünk, menet közben valahogy
mégis elkezdett érdekelni, ahogy kiderült egy-két pikánsabb részlet. A gond
csak tényleg az, hogy a mű elején nagyon könnyen el lehet veszteni a motivációt
a továbbjátszására, mert egyszerűen nem történik semmi, nem találkozunk
senkivel, nincs kommunikáció, csak állandóan félünk mindenhol, mindentől. Az is
teljesen rendben van hogy a különböző kódokkal kell például kinyitni egy ajtót,
de a tizedik ilyen után kezdett az az érzésem lenni hogy egy matek példatárat
tartok a kezemben - és hát amúgy egy 200 fejezetes könyvben nem túl nehéz akár
enélkül is bármit megtalálni, ha valakinek már végképp elmegy a kedve a nagy
számolósditól. Számomra egyszer mindenképp érdekes kaland volt, de másodszorra
már biztos nem fogok nekivágni (persze ekkor a sztori végét is tudjuk már előre
...bár ez melyik könyvnél nincs így). Vegyes a kép, és persze ízlés kérdése, de
nekem ez valahogy túl mélabús, túl aprólékos szerkezetű volt.
Hello!
VálaszTörlésLetölthetővé tettem a teljes könyvet, úgyhogy akinek még esetleg nincs meg, de érdeklődik iránta, az most az alábbi oldalról könnyedén beszerezheti a PDF-verziót:
http://szovetsegjtk.hu/?q=node/54
Üdv mindenkinek: a szerző. :-)
Kedves Sang!!! Nagyon fontos lenne, hogy felvegyem a kapcsolatot a szerzővel, mert régen igen jó kapcsolatban voltunk. Még ajándék példányt is kaptam tőle! Tudsz ebben segíteni? Vagy... Szlobo hallasz? :(
VálaszTörlésKöszönöm!! :) Írtam, remélem válaszol. Amúgy nagyon jó a blog. Olvasgatom!
VálaszTörlésNincs mit! Köszi, és BUÉK :)
Törlés