Történet
Afro, a fekete kisfiú apukáját megöli egy csúnya,
gonosz bácsi, így a srác árván marad. Később befogadják egy kardforgató
testvériségbe, ahol kitanulhatja a harc mesterségét, de lelkében továbbra is
csak a bosszúvágy ég. A fiúhoz már érett férfikorában csatlakozunk, amikor is
apja gyilkosa után kutat, de visszaemlékezéseiből megismerhetjük hányattatott
fiatalkorát. Na jó, persze nem ennyire egyszerű a dolog. Szamurájunk apját egy
bizonyos Nr. 1. fejkendő miatt ölték meg. Ezt csak a világ leghatalmasabb
harcosa birtokolhatja (kérdéses volt nekem, hogy akkor miért végeznek ily
könnyedén a tulajdonosával), de van egy Nr. 2-es kendő is. Később ezt szerzi
meg Afro, nem mástól, mint annak a családnak a fejétől, aki befogadta őt
(megszerezni a fejpántot csak úgy lehet, hogy megölöd a birtokosát). Innentől kezdve
a lélektelen bosszú útjára lép, és el kell viselnie a tényt, hogy a fél világ
meg akar majd mérkőzni vele.
Szereplők
A főszereplő tehát Afro, a fekete kardművész.
Ő egy magányos lélek. Olyan a feje, mint egy majomnak, hatalmas loboncot és
pajeszt hord, cigizik, limonádét iszik, és a 2 órás filmben nem mond 10
mondatnál többet (szinkronhangjának, Samuel L. Jacksonnak nem igazán kellett
megerőltetnie magát). A többiek nagyjából két kategóriába sorolhatók be:
ellenségek és áldozatok. Mindkét típusból vannak elegen. Illetve nem mondok
igazat, mert Afrónak van egy folyamatosan pofázó kísérője (ő ilyen szempontból
a szamuráj tökéletes ellentéte), akiről a vége felé kiderül, hogy nem más, mint
képzeletének szüleménye (ezt mondjuk lehet sejteni előre).
Stílus, hangulat
Én még vacilláltam is, hogy érdemes-e megnézni
ezt a filmet, de mikor már 10 perce ment, azt vettem észre magamon, hogy a
szemem nagyon erősen tapad a képernyőre. A stílus borzalmasan hatásvadász, de
épp ezért nagyon üt. A rajz szemet gyönyörködtető, a harci jelenetek pedig
minden képzeletet felülmúlóan brutálisak. Itt aztán spriccel a vér rendesen, és
tényleg a végletekig túlzásba vittek mindent. Nekem nagyon bejött az egész, de
aki a realitáshoz közelebb álló, kevésbé hardcore dolgokat szereti, az inkább
gondolja meg a megnézését. A sztori nagyon egyszerű (tulajdonképpen csak harcok
sorozata), de épp ezért nagyszerű. Bár Afro karakterében egy szemernyi humor
sincs, de azért vannak vicces elemek (a Kísérő is ilyen, de az Empty 7
testvériség mobiltelefonáló öregjei is mókásak). Jó a zene is, ami leginkább
rap és R&B dalokban merül ki, és van egy csipetnyi westernes feeling is. A főgonosz
figurája is egyfajta „sötét cowboy”, aki amúgy valami nagyon badass-re
sikeredett. A film végén akkora dumákat lenyom, hogy elismerésem a forgatókönyv
írónak.
Benyomások, konklúzió
Nem nagyon lehet sokat írni az Afro Samurai-ról, inkább meg kell nézni.
Tényleg én voltam a legjobban meglepve, hogy ilyen szinten el tudott kapni a
hangulata. Nekem mindenből épp elegendő volt benne (nem hiányzott természetesen
az erotika/szex sem, ha valakit esetleg csak ez érdekelne), de el tudom
képzelni, hogy valakinek ez már „túl sok”. Én mindenesetre ajánlom szeretettel,
és kíváncsi vagyok az Afro Samurai
Ressurection-ra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése