Bejövős az opening, andalító áriával, földben
árválkodó kisvirággal, tájképekkel, esetenként lassított harci eseményekkel.
Érződik, hogy egy komolyabb alkotásról van szó (még karaoke sincs). Az ending
szintén nincs túlcsicsázva: általában égboltot és különböző tájakat láthatunk
hosszasan.
Történet
Egy olyan bolygón járunk, ahol az emberek
belső erejükkel képesek egy bizonyos kvarc anyag manipulálására, és
tulajdonképpen erre épül az egész gépesített technológiájuk. Kissé furcsa így
az élet, a szereplők gigantikus robotokat és pisztolyokat használnak egy
teljességgel középkori atmoszférájú világban. Egyetlen kontinenst ismerünk meg,
ahol (ha jól értettem) három városállam csatázik. Krisnát támadja meg Athens
birodalma, majd menet közben Orlando is beszáll a buliba. Krisna királya, Hodr,
vesztett helyzetben van, de rátalálnak egy az ősök által elrejtett gépezetre,
amit senki nem tud beindítani. Az udvarnak szöget üt a fejébe, hogy talán az a
titok nyitja, hogy egy „varázstalan” személynek (így nevezik azokat, akik nem
képesek a kvarc manipulálására - 10.000-ből egy ilyen ember születik) kell
irányítania az ősrégi robotot. Hodr egyik gyerekkori barátja pont ilyen, ezért
elküldet érte. Mint kiderül, az elgondolás helyesnek bizonyul, és a falusi
parasztgyerek, Rygart valóban képes kezelni a gépet. Ez lehet talán a birodalom
utolsó esélye a támadókkal szemben.
Szereplők
Hodr tehát az invázió alatt álló uralkodó, aki
tulajdonképpen nem válik lényegi szereplővé. A hat rész során nagyjából semmit
nem csinál, csak a kastélya erkélyén sóhajtozik. Az ő felesége Sygn, egy
Piroska-cuccban és bugyiban járó-kelő szőkeség. Rygart ugyebár a főhősünk, aki
meglepően gyorsan tanul bele a robotküzdelembe, de elsősorban az érzelmei és
indulatai vezérlik. Ez az erőssége a csatákban, de emiatt kerül bajba is
sokszor. A „jók” oldalán áll még Baldr, a napszemüveges fazon, aki a sereg
tábornoka, továbbá az ő fia, Girghe, aki ugyan kissé pszichotikus, de a végén
önfeláldozóan küzd a végsőkig (talán ő a legizgalmasabb figura a sorozatban).
Az agresszorok oldalán van Zess, aki szintén
Rygart és Hodr barátja volt még az iskolában. A sereg vezére Borcuse tábornok,
aki egy verhetetlen katona (és mindig hipernyugodt, szinte elalszik a harcok
közben), és ott van még két csajszi, a 12 éves (!!!) Cleo, aki olyan 25-nek néz
ki, és a 25 éves Nike, aki pedig 12 évesként viselkedik és öltözködik. Hiába a
komolyabb hangvétel, persze muszáj hogy meglegyenek a kislányos, mell- és
bugyivillogtató karakterek. Érdekesség, hogy a női szereplők jóval
vérszomjasabbak (bár van nekik rózsaszín robotjuk, meg rózsaszín pisztoly is
akad), de Cleo és Sygn a sorozat nagy részében alig takaró hálóruhákban
fetrengenek az ágyban egymás mellett. Bizony, ilyen keményen bánik a Krisna
birodalom az ellenséges foglyokkal…
Stílus, hangulat
Szóval ahogy említettem, a hangulat komoly,
mókázás, hülyéskedés nem nagyon van benne (azért akad 1-2 jelenet). A rajz is
felnőttesebb, a környezet és a színek is visszafogottabbak. A sorozat 70%-a
tulajdonképpen sivatagos kanyonokban játszódik, ahol hatalmas mechák ütköznek
meg egymással, tehát, aki a robotharcokat nem csípi, az kerülje el nagy ívben.
A csaták közben klasszikus zenéket (leginkább Vivaldira emlékeztetőket)
hallhatunk, amik nagyon illenek az akcióhoz, illetve a feszültséget is jól felturbózzák.
Egyszer-kétszer éreztem talán csak, hogy már egy kicsit elegem van a
muzsikából.
Rajz
Jaj, az előző részben már kifejtettem a
rajzról a véleményem, így most akkor ugorjunk.
Benyomások, konklúzió
Én abszolút nem vagyok egy mecha-fan, de mégis
jól szórakoztam a Broken Blade-en.
Izgalmasak a harcok, szerencsére nincs túl sok érzelgősség, és múltba révedés -
ezekből épp eleget tettek a filmbe. Ez a kiegyensúlyozottság jellemző a
legjobban a sorozatra, de talán emiatt egy kicsit szürke is lett, nem tudunk
annyira aggódni egy-egy karakterért, vagy a birodalom sorsáért. A Sygn királynő
és Rygart közötti alakulófélben lévő kapcsolatot sem szőtték tovább az írók,
pedig ugyebár ez egy nem titkolt Arthur király - Ginevra - Lancelot háromszög.
Ötletes az alap koncepció, bár emlékeztet egy bizonyos Code Geass című műremekre, csak itt belerakták a kvarcot is (ez
utóbbi meg kicsit vicces, amikor a pisztolyokkal tüskéket lőnek). Én
mindenkinek ajánlani tudom, ráadásul a maga hat részével nem egy nagy kihívás
(bár a részek 45-50 percesek, de a félidőt jelző hülye intermezzo-animáció nincsenek
bennük - hurrá!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése