2013. január 21., hétfő

Broken Blade

Opening/Ending

Bejövős az opening, andalító áriával, földben árválkodó kisvirággal, tájképekkel, esetenként lassított harci eseményekkel. Érződik, hogy egy komolyabb alkotásról van szó (még karaoke sincs). Az ending szintén nincs túlcsicsázva: általában égboltot és különböző tájakat láthatunk hosszasan.


Történet

Egy olyan bolygón járunk, ahol az emberek belső erejükkel képesek egy bizonyos kvarc anyag manipulálására, és tulajdonképpen erre épül az egész gépesített technológiájuk. Kissé furcsa így az élet, a szereplők gigantikus robotokat és pisztolyokat használnak egy teljességgel középkori atmoszférájú világban. Egyetlen kontinenst ismerünk meg, ahol (ha jól értettem) három városállam csatázik. Krisnát támadja meg Athens birodalma, majd menet közben Orlando is beszáll a buliba. Krisna királya, Hodr, vesztett helyzetben van, de rátalálnak egy az ősök által elrejtett gépezetre, amit senki nem tud beindítani. Az udvarnak szöget üt a fejébe, hogy talán az a titok nyitja, hogy egy „varázstalan” személynek (így nevezik azokat, akik nem képesek a kvarc manipulálására - 10.000-ből egy ilyen ember születik) kell irányítania az ősrégi robotot. Hodr egyik gyerekkori barátja pont ilyen, ezért elküldet érte. Mint kiderül, az elgondolás helyesnek bizonyul, és a falusi parasztgyerek, Rygart valóban képes kezelni a gépet. Ez lehet talán a birodalom utolsó esélye a támadókkal szemben.


Szereplők

Hodr tehát az invázió alatt álló uralkodó, aki tulajdonképpen nem válik lényegi szereplővé. A hat rész során nagyjából semmit nem csinál, csak a kastélya erkélyén sóhajtozik. Az ő felesége Sygn, egy Piroska-cuccban és bugyiban járó-kelő szőkeség. Rygart ugyebár a főhősünk, aki meglepően gyorsan tanul bele a robotküzdelembe, de elsősorban az érzelmei és indulatai vezérlik. Ez az erőssége a csatákban, de emiatt kerül bajba is sokszor. A „jók” oldalán áll még Baldr, a napszemüveges fazon, aki a sereg tábornoka, továbbá az ő fia, Girghe, aki ugyan kissé pszichotikus, de a végén önfeláldozóan küzd a végsőkig (talán ő a legizgalmasabb figura a sorozatban).
Az agresszorok oldalán van Zess, aki szintén Rygart és Hodr barátja volt még az iskolában. A sereg vezére Borcuse tábornok, aki egy verhetetlen katona (és mindig hipernyugodt, szinte elalszik a harcok közben), és ott van még két csajszi, a 12 éves (!!!) Cleo, aki olyan 25-nek néz ki, és a 25 éves Nike, aki pedig 12 évesként viselkedik és öltözködik. Hiába a komolyabb hangvétel, persze muszáj hogy meglegyenek a kislányos, mell- és bugyivillogtató karakterek. Érdekesség, hogy a női szereplők jóval vérszomjasabbak (bár van nekik rózsaszín robotjuk, meg rózsaszín pisztoly is akad), de Cleo és Sygn a sorozat nagy részében alig takaró hálóruhákban fetrengenek az ágyban egymás mellett. Bizony, ilyen keményen bánik a Krisna birodalom az ellenséges foglyokkal…


Stílus, hangulat

Szóval ahogy említettem, a hangulat komoly, mókázás, hülyéskedés nem nagyon van benne (azért akad 1-2 jelenet). A rajz is felnőttesebb, a környezet és a színek is visszafogottabbak. A sorozat 70%-a tulajdonképpen sivatagos kanyonokban játszódik, ahol hatalmas mechák ütköznek meg egymással, tehát, aki a robotharcokat nem csípi, az kerülje el nagy ívben. A csaták közben klasszikus zenéket (leginkább Vivaldira emlékeztetőket) hallhatunk, amik nagyon illenek az akcióhoz, illetve a feszültséget is jól felturbózzák. Egyszer-kétszer éreztem talán csak, hogy már egy kicsit elegem van a muzsikából.


Rajz

Jaj, az előző részben már kifejtettem a rajzról a véleményem, így most akkor ugorjunk.


Benyomások, konklúzió

Én abszolút nem vagyok egy mecha-fan, de mégis jól szórakoztam a Broken Blade-en. Izgalmasak a harcok, szerencsére nincs túl sok érzelgősség, és múltba révedés - ezekből épp eleget tettek a filmbe. Ez a kiegyensúlyozottság jellemző a legjobban a sorozatra, de talán emiatt egy kicsit szürke is lett, nem tudunk annyira aggódni egy-egy karakterért, vagy a birodalom sorsáért. A Sygn királynő és Rygart közötti alakulófélben lévő kapcsolatot sem szőtték tovább az írók, pedig ugyebár ez egy nem titkolt Arthur király - Ginevra - Lancelot háromszög. Ötletes az alap koncepció, bár emlékeztet egy bizonyos Code Geass című műremekre, csak itt belerakták a kvarcot is (ez utóbbi meg kicsit vicces, amikor a pisztolyokkal tüskéket lőnek). Én mindenkinek ajánlani tudom, ráadásul a maga hat részével nem egy nagy kihívás (bár a részek 45-50 percesek, de a félidőt jelző hülye intermezzo-animáció nincsenek bennük - hurrá!).



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése