2013. január 21., hétfő

Dragon ball GT

Opening/Ending

„dan dan kokoro hikareteku lá lá lá lá…” - talán az egyik legtinglitanglibb (igen, tudom, hogy nincs ilyen szó) és legismertebb anime opening, mely mind a 64 rész elején megszólal. Szörnyű, amikor az ember már nem is röhög rajta, hanem vele együtt kezdi el énekelni a dalt. Az endingeket (három különböző is van), és a futó klipeket most nem elemezném külön. Szokásos idilli képek, „családias” stílusban.


Történet

Huhu… na jó, hát nagy vonalakban megpróbálom körvonalazni mik is történnek, és persze figyelmeztetek mindenkit hogy innentől SPOILER hegyek jönnek, tehát aki még csak most szándékozza végigrágni magát a sorozaton, az inkább ugorjon. Az az újítás történik, hogy a sárkánygömbök segítség helyett inkább megoldandó problémává válnak. Bejön a képbe például az, hogy ha 1 év alatt nem gyűjtik össze őket, akkor vége a Földnek… Son Goku, Pan (Goku lányunokája), és Trunks (Vegita fia) elindulnak tehát hármasban megkeresni őket. Először lezuhannak egy „kalmárbolygón”, ahol még a levegő is pénzbe kerül. Persze felszámolják a kegyetlen rendszert, és csatlakozik hozzájuk Giru, a kis robot. Aztán leszállnak egy bolygón, ahol egy szörny földrengéssel fenyegeti a lakosságot, és feleséget követel magának (ez tiszta népmesei rész). Ezután jön egy mindenkit babává változtató istenség bolygója, akiről később kiderül hogy maga is csak egy „biorobot”. Jön aztán Giru bolygója, ahol robotok élnek, és itt akadnak össze az első komolyabb főellenséggel, a vicces nevü „Babi”-val. Babi később a Földre menekül, és elkezd embereket is megszállni, többek között Goku családtagjait is (Gotent, Gohant, Vegitát, stb.). Kiderül róla, hogy egy tsufri nevezetű faj utolsó életben maradt tagja, akinek bolygóját a csillagharcosok pusztították el (tehát Vegitáék). Goku végül 4-es szintű csillagharcossá válva lesz csak képes kinyírni Babit (konkrétan belelövi a Napba).
Nos, ezután a Föld felrobban a totálisan instabillá vált sárkánygömbök miatt, de előtte közös erővel az egész emberiséget sikerül átteleportálni egy másik bolygóra (igen, itt egy kicsit kezdünk átmenni őrületbe, de hát egy Dragon Ball kapcsán ilyenen már ne akadjunk fenn). Persze a gonoszok továbbra sem nyughatnak: a Pokolban (igen, a Pokolban, ez is tök simán belefér a Dragon Ball koncepcióba) összefognak Babi készítői, és megalkotnak egy újabb robotot: C17-et. Ő, és a korábban Goku által elpusztított gonoszok (Dermesztő, Cell, stb.) is mind visszatérnek, újra le kell tehát győzni őket. Szerencsére a jók is sokan vannak, így két csapat áll egymással szemben.
Miután őket is elpusztítják, utolsó felvonásként maguk a sárkánygömbök is bedurvulnak. Mivel túl sokszor használták őket, minden gömb egy-egy sárkánnyá változik, és elkezdik módszeresen lezúzni a Földet. Mindegyiket külön le kell győzni, sőt a végén mindegyik az utolsóba száll, így amaz összesített erővel áll ki Goku ellen. Őt már csak úgy sikerül legyőzni, hogy az egész univerzum ereje összeadódik egy energiagömbbe, amit a srác belevághat a fenevadba.
A sztori itt ér véget, és erősen le van zárva (az utolsó részben már Son Goku és Vegita ükunokáit látjuk, és Pan már nagymama). Azt még hozzá kell tenni, hogy a fentiek nagyon minimálisan vannak csak részletezve (1-1 sor, amit írtam, körülbelül 5-10 résznek felel meg…), és ki is hagytam rengeteg történést, de hát a Dragon Ball-lal kapcsolatban már arról lexikont lehetne írni, hogy milyen szereplők vannak, és ki kinek a kicsodája.


Szereplők

Itt Son Goku már nagypapa, de bizonyos történések miatt újra gyerek formájába alakul vissza, tehát olyan lesz az egész, mintha a klasszikus Dragon Ball sorozatot néznénk. Úgy tűnik, hogy a testi visszafejlődés egyben lelkit is jelent, mert Goku pont olyan hülye is lesz, mint 10 évesen. Ez még érdekesebb annak fényében, hogy a másik főszereplő, Pan (Goku unokája) szájából 1527-szer hangzik el a sorozat folyamán hogy „nagypapa!”.
Vicces látni az alap szereplőket idősebb formában, de persze ez az esetek többségében egyáltalán nem látszik rajtuk. Vegita például bajszos lett, de később leborotválja, és ugyanúgy néz ki mint hajdanán. Egyedül Krillin öregedett meg durván, de azt nem tudom, miért csak ő (még Zseniális Teknős is tök ugyanolyan, mint 200 résszel ezelőtt).
Az elején úgy fest, hogy a rózsaszín hajú (!) és kék szemű Trunks lesz a főbb szereplők egyike, de később lassan eltűnik a színről. Pan végig ott van, és Giru az idegesítő kis robot is (bár ne lenne), illetve a végén Vegita kerül nagyobb rivaldafénybe. Rajtuk kívül csak a főgonoszok meghatározók, de mindenki más eléggé el lett nyomva. Ez lehet, hogy jól van így, bár azért néha furcsálltam, hogy a család többi tagja semmire nem jó, csak arra, hogy nézzék, hogy Son Goku hogyan harcol.


Stílus, hangulat

A stílus pontosan ugyanolyan, mint a korábbi sorozatokban. Nélkülözhetetlenek az 5-10 részeken át tartó összecsapások, és mellette a rengeteg infantilis humor. Abszolút nem lehet komolyan venni. Például amikor Gokunak egy másik szereplővel egyszerre kell lőnie energiasugárral egy robot gyenge pontját, és kiderül, hogy nincs ritmusérzéke. Viszont mivel mindig a hasára gondol, ezért a „sertés-tengerikaja-belsőség” visszaszámlálással máris sikerül a mutatvány. Vagy Goku társasjátékozni kényszerül egy másik dimenzióban egy alakváltoztató lénnyel. Mindig nagyon keveseket dob, mígnem kiderül, hogy az alakváltoztató fia a dobókocka, és ily módon csalnak. Vagy amikor két részen keresztül húzzák ki Goku farkát egy óriási csipesszel, hogy újra csillagharcossá tudjon változni. Na, aki az ilyenektől a fejét fogja, az készüljön fel… vagy bele se kezdjen.


Rajz

A rajz is pontosan ugyanolyan maradt, mint a korábbi sorozatokban: az inkább aranyos, gyerekes, mesés stílus, amivel persze néha elég véres dolgokat láthatunk. A grafika nem a Dragon Ball legerősebb oldala, de tökéletesen illik hozzá. Én máshogy nehezen is tudnám elképzelni.


Benyomások, konklúzió

Összegzésként: a GT méltó a sorozathoz, de nálam azért a Zed maradt a csúcs. Mindig ott van az emberben az érzés, hogy hova a fenébe lehet ezt még fokozni, amikor már a korábbiakban legyőzték az univerzum leghatalmasabb lényeit, de még mindig vannak, akikkel meggyűlik Gokuék baja. A harcok továbbra is jók, bár a hősök itt már olyan könnyedén vállnak szuper csillagharcossá, mintha csak levegőt vennének. A négyes szintű csillagharcos is egy ultra-giga-mega továbbfejlesztés, de a végén bejön a fuzionálás Goku és Vegita között, amikor (egy hihetetlen idétlen koreográfia segítségével - Vegita szénné is ég miatta) egy testbe költözik a kettejük ereje. Aztán van itt még 10-szeres Kamehame, meg minden, amit akartok… Na jó, ezt már úgyis csak a Dragon Ball hívők értik, szóval befejezem, és… harcra fel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése