„dan dan kokoro hikareteku lá lá lá lá…” -
talán az egyik legtinglitanglibb (igen, tudom, hogy nincs ilyen szó) és
legismertebb anime opening, mely mind a 64 rész elején megszólal. Szörnyű,
amikor az ember már nem is röhög rajta, hanem vele együtt kezdi el énekelni a
dalt. Az endingeket (három különböző is van), és a futó klipeket most nem
elemezném külön. Szokásos idilli képek, „családias” stílusban.
Történet
Huhu… na jó, hát nagy vonalakban megpróbálom
körvonalazni mik is történnek, és persze figyelmeztetek mindenkit hogy innentől
SPOILER hegyek jönnek, tehát aki még csak most szándékozza végigrágni magát a
sorozaton, az inkább ugorjon. Az az újítás történik, hogy a sárkánygömbök segítség
helyett inkább megoldandó problémává válnak. Bejön a képbe például az, hogy ha
1 év alatt nem gyűjtik össze őket, akkor vége a Földnek… Son Goku, Pan (Goku
lányunokája), és Trunks (Vegita fia) elindulnak tehát hármasban megkeresni
őket. Először lezuhannak egy „kalmárbolygón”, ahol még a levegő is pénzbe
kerül. Persze felszámolják a kegyetlen rendszert, és csatlakozik hozzájuk Giru,
a kis robot. Aztán leszállnak egy bolygón, ahol egy szörny földrengéssel
fenyegeti a lakosságot, és feleséget követel magának (ez tiszta népmesei rész).
Ezután jön egy mindenkit babává változtató istenség bolygója, akiről később
kiderül hogy maga is csak egy „biorobot”. Jön aztán Giru bolygója, ahol robotok
élnek, és itt akadnak össze az első komolyabb főellenséggel, a vicces nevü „Babi”-val.
Babi később a Földre menekül, és elkezd embereket is megszállni, többek között
Goku családtagjait is (Gotent, Gohant, Vegitát, stb.). Kiderül róla, hogy egy
tsufri nevezetű faj utolsó életben maradt tagja, akinek bolygóját a
csillagharcosok pusztították el (tehát Vegitáék). Goku végül 4-es szintű
csillagharcossá válva lesz csak képes kinyírni Babit (konkrétan belelövi a
Napba).
Nos, ezután a Föld felrobban a totálisan
instabillá vált sárkánygömbök miatt, de előtte közös erővel az egész emberiséget
sikerül átteleportálni egy másik bolygóra (igen, itt egy kicsit kezdünk átmenni
őrületbe, de hát egy Dragon Ball
kapcsán ilyenen már ne akadjunk fenn). Persze a gonoszok továbbra sem
nyughatnak: a Pokolban (igen, a Pokolban, ez is tök simán belefér a Dragon Ball koncepcióba) összefognak
Babi készítői, és megalkotnak egy újabb robotot: C17-et. Ő, és a korábban Goku
által elpusztított gonoszok (Dermesztő, Cell, stb.) is mind visszatérnek, újra
le kell tehát győzni őket. Szerencsére a jók is sokan vannak, így két csapat
áll egymással szemben.
Miután őket is elpusztítják, utolsó
felvonásként maguk a sárkánygömbök is bedurvulnak. Mivel túl sokszor használták
őket, minden gömb egy-egy sárkánnyá változik, és elkezdik módszeresen lezúzni a
Földet. Mindegyiket külön le kell győzni, sőt a végén mindegyik az utolsóba
száll, így amaz összesített erővel áll ki Goku ellen. Őt már csak úgy sikerül
legyőzni, hogy az egész univerzum ereje összeadódik egy energiagömbbe, amit a
srác belevághat a fenevadba.
A sztori itt ér véget, és erősen le van zárva
(az utolsó részben már Son Goku és Vegita ükunokáit látjuk, és Pan már
nagymama). Azt még hozzá kell tenni, hogy a fentiek nagyon minimálisan vannak
csak részletezve (1-1 sor, amit írtam, körülbelül 5-10 résznek felel meg…), és
ki is hagytam rengeteg történést, de hát a Dragon
Ball-lal kapcsolatban már arról lexikont lehetne írni, hogy milyen szereplők
vannak, és ki kinek a kicsodája.
Szereplők
Itt Son Goku már nagypapa, de bizonyos történések
miatt újra gyerek formájába alakul vissza, tehát olyan lesz az egész, mintha a
klasszikus Dragon Ball sorozatot
néznénk. Úgy tűnik, hogy a testi visszafejlődés egyben lelkit is jelent, mert
Goku pont olyan hülye is lesz, mint 10 évesen. Ez még érdekesebb annak
fényében, hogy a másik főszereplő, Pan (Goku unokája) szájából 1527-szer
hangzik el a sorozat folyamán hogy „nagypapa!”.
Vicces látni az alap szereplőket idősebb
formában, de persze ez az esetek többségében egyáltalán nem látszik rajtuk.
Vegita például bajszos lett, de később leborotválja, és ugyanúgy néz ki mint
hajdanán. Egyedül Krillin öregedett meg durván, de azt nem tudom, miért csak ő
(még Zseniális Teknős is tök ugyanolyan, mint 200 résszel ezelőtt).
Az elején úgy fest, hogy a rózsaszín hajú (!)
és kék szemű Trunks lesz a főbb szereplők egyike, de később lassan eltűnik a
színről. Pan végig ott van, és Giru az idegesítő kis robot is (bár ne lenne),
illetve a végén Vegita kerül nagyobb rivaldafénybe. Rajtuk kívül csak a főgonoszok
meghatározók, de mindenki más eléggé el lett nyomva. Ez lehet, hogy jól van
így, bár azért néha furcsálltam, hogy a család többi tagja semmire nem jó, csak
arra, hogy nézzék, hogy Son Goku hogyan harcol.
Stílus, hangulat
A stílus pontosan ugyanolyan, mint a korábbi
sorozatokban. Nélkülözhetetlenek az 5-10 részeken át tartó összecsapások, és
mellette a rengeteg infantilis humor. Abszolút nem lehet komolyan venni.
Például amikor Gokunak egy másik szereplővel egyszerre kell lőnie
energiasugárral egy robot gyenge pontját, és kiderül, hogy nincs ritmusérzéke.
Viszont mivel mindig a hasára gondol, ezért a „sertés-tengerikaja-belsőség”
visszaszámlálással máris sikerül a mutatvány. Vagy Goku társasjátékozni
kényszerül egy másik dimenzióban egy alakváltoztató lénnyel. Mindig nagyon
keveseket dob, mígnem kiderül, hogy az alakváltoztató fia a dobókocka, és ily
módon csalnak. Vagy amikor két részen keresztül húzzák ki Goku farkát egy
óriási csipesszel, hogy újra csillagharcossá tudjon változni. Na, aki az ilyenektől
a fejét fogja, az készüljön fel… vagy bele se kezdjen.
Rajz
A rajz is pontosan ugyanolyan maradt, mint a
korábbi sorozatokban: az inkább aranyos, gyerekes, mesés stílus, amivel persze
néha elég véres dolgokat láthatunk. A grafika nem a Dragon Ball legerősebb oldala, de tökéletesen illik hozzá. Én
máshogy nehezen is tudnám elképzelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése