2013. január 21., hétfő

Shakugan no Shana

Opening/Ending

Pörgős, dallamos J-pop-pal(mi mással?) indulnak az első évad részei, melyben Shana és a többi szereplő kerülnek bemutatásra. A második évad már egy fokkal keményebb zenére vált át. Az ending nagyon el lett találva. A lassan induló szám jól illeszkedik minden befejezéshez (azt már hagyjuk, hogy a zene mennyivel gázabb lesz, amikor átmegy gyorsba), és a fekete-fehér képek is stílusosak. A második ending már nem lett olyan jó, de itt már legalább nem csak Shana-portfóliót látunk, hanem a többi szereplőt is.



Történet

Egyszer csak elsötétedik és megáll az élet a tanuló fiú körül az utcán. Juyi ezután különböző démoni lényeket lát randalírozni, akik kiszívják a lelket a védtelen, mozdulatlan emberekből. Egy vörös hajú lány küzd egyedül a szörnyek ellen, és őt is ő menti meg. „Ezen az átlagos napon kiderült, hogy halott vagyok” – emlékezik vissza a fiú.
Szóval valami ilyesmiről szól a sorozat. Gyilkos és védelmező lények harcolnak lelkünkért, előbbiek gyűjtőneve Tomogara, míg utóbbiak az Őrzők. Minket, embereket csak Fáklyáknak neveznek, kiknek fénye bármelyik percben kialudhat, és ha ez megtörténik, eltűnünk, és senki sem emlékszik rá, hogy valaha is léteztünk.


Szereplők

Az alkotás első részeiben én csak kapkodtam a fejem, annyiféle kifejezés záporozott rám. Fáklya, Mistes, Tomogara, Rinne, meg még ki tudja micsoda. A különböző túlvilági lényeknek ráadásul nagyon hülyén hangzó, rettentően színpadias titulusuk is van, mint például a Mennyország lángja, a Megtévesztés ura, az Ellentétek úrnője. Hát ez eléggé pff…
A főszereplő a teljesen átlagos Sakai Juyi, aki az emberek közül elsőként keveredik bele ebbe az egész őrületbe. Kiderül persze, hogy ő mégsem egy annyira átlagos lény, különleges ereje révén életereje minden éjfélkor visszatöltődik, így nem alszik ki léleklángja. Emellett elkezdi tanulni azokat a technikákat, amikkel varázsolni is képes, de ezeket csak nagyon sokára, a sorozat utolsó epizódjaiban lesz képes használni is. Róla sokat amúgy nem lehet elmondani, tipikus málészájú, „túl jó gyerek”, aki senkit se képes megbántani (ebből aztán lesz sok konfliktusa is).
Shana a másik főszereplő, aki nagyjából Juyi ellentéte. Az eredeti formájában vörös hajú és vörös szemű, kisnövésű kiscsaj igazi méregzsák. Nekem személy szerint az egyik legidegesítőbb, legantipatikusabb figura, akit valaha láttam animében. Morcos, durva, ingerült – nagyjából ezekkel a szavakkal le is írtam a lényegét. Persze folyamatosan kezd emberibbé válni, de nekem a két évad során sem sikerült megszeretnem. Kedvenc szavajárása, amikor zavarában nem tud mit mondani: ”Fogd be, fogd be, fogd be!” Hát nem édes?
Harmadik főszereplőnek Kazumit mondanám, aki szerelmes Juyi-ba, de miután ezzel egy idő után Shana is így lesz, szerelmi háromszög alakul ki. Kazumiről sem lehet semmi érdemlegeset elmondani, és az sem derült ki számomra, hogy miért szerelmes mindenki a fiúba (később egy harmadik lány is az lesz).
Fontos még Margery Daw, aki egy Shanához hasonló Őrző. Az ő segítőtársa a viccelődő könyv, Marco. Margery az elején még érdekesnek tűnt folyamatos lerészegedései miatt, de egy idő után ez is unalmas lesz. Van még két srác a suliból, akik a segítőjévé vállnak (egyikük szerelmes is lesz a nőbe).
Aztán Alastor, Shana nyaklánc alakban lévő segítője, Wilhelmina Carmel, szintén Shana segítője. Az ő párja egy fejkendő, mivel Wilhelmina mindig szobalány ruhában van (???), és a ruhadarab fogcsikorgatóan idegesítő tulajdonsága hogy csak egy-egy szóban képes kommunikálni, amivel mindig nyugtázza a körülötte beszélgetők konklúzióját (pl. „Átgondoltság”).
Rajtuk kívül persze még rengeteg mellékszereplő bukkan fel (leginkább különböző Tomogarák) a 48 rész során, akiket nem kezdek sorolni, mert kissé hosszú lenne a lista.


Stílus, hangulat

Attól függetlenül, hogy itt is iskolás gyerekek vannak a fókuszban, a stílus inkább komoly, sőt melankolikus. Nem voltam felkészülve arra, hogy a sorozat nagy része voltaképpen tini-szerelmekről és érzelmi nyűglődésekről szól, de olyan vontatottan, hogy néha alig bírtam nézni. Itt nagyon kevés a polgárpukkasztás, bár azért akad, például Sorath és Tyriel, a kiskorú Tomogara testvérpár, akik rendszeresen csókolóznak egymással.
Mindenképp készüljön fel arra, aki meg szeretné nézni a sorozatot, hogy gyakran sok-sok részen át nem történik semmi akció, és semmi rendkívüli, csak a hétköznapi életet mutatják. A szereplők találkoznak egymással, vidámparkba mennek, ünnepségen vesznek részt, és a többi. És persze mindig ott a szerelem, de senki, ismétlem, senki nem csókol meg senkit 40 rész alatt.


Rajz

Nagyon szép a rajz, és szépek a varázs-akciók ábrázolása is. Ezen a téren nincs gond.

 

Benyomások, konklúzió

Sajnos negatív szájízzel fejeztem be a két évadot, sőt, menet közben erősen gondolkoztam, hogy egyáltalán megéri-e befejezni. Nem mondom, hogy a Shakugan no Shana egy rossz anime, de hogy nem nekem való, az egyszer biztos. Elsődleges problémám, hogy borzalmasan unalmas, és olyan, mintha 12 éves lányoknak íródott volna, de akkor meg nem kellenének bele a harcok (bár azok a romantika mellett gyenge kisebbségben vannak). Unalmas a szerelmi háromszög, unalmas hogy sok részen át nem történik semmi érdekes, unalmasak a visszaemlékezések, a szülők problémái, de még az ellenfelek is unalmasak, és a vége sem hoz katarzist. A Tomogarákból álló társaság végül nem is bánja, hogy az Őrzők jók meghiúsították a tervüket, és még csak el se pusztul senki közülük. Van egy tényleg izgalmasabb harc a végén Sabrac-kal a Guze királlyal, aki egy nagyon erős Tomogara, de miután elpusztul, később kiderül, hogy mégse pusztult el, és voltaképpen nincs is harag benne. Ez milyen? Nem lehet drukkolni senkinek, nem is érdekelt, kivel mi történt, a főszereplőket pedig legszívesebben megfojtottam volna.
Senkinek nem ajánlom a Shakugan no Shanát, aki a fentiek alapján úgy érzi, hogy nem az ő stílusa. Én személy szerint bánom, hogy végigszenvedtem, jobb lett volna egy (vagy két) másik animét végignézni helyette.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése