2013. január 21., hétfő

Cigánylabirintus

Írta: Kardos Péter, Nyári Gábor
Megjelenés: 2004
Illusztrálta: Stark Attila (borító: Bohus Károly)


Design

Vastagabb, szélesebb és hosszabb a KJK kiadványoktól. A lapminőség jó, a fedőlapon lévő festmény aranyos, hangulatos, bár a hátsó borítón azért mosolyogtam egy jót. Nem tudom, hogy az a férfi cigány akart-e lenni, mert nagyon kínai származásúnak tűnik, a mellette lévő prosti szintén egy transzvesztita gésa képzetét kelti, vagy esetleg Freddy Mercury az "I want to break Free" című klipjében...              


Illusztráció

Jók, aranyosak. Inkább karikatúra-félék, mint régen a Ludas Matyi oldalain. Engem legalábbis arra emlékeztettek.   


Háttértörténet

Árva, 18 éves, intézeti cigányfiú vagyunk, aki épp most gördült be a Keleti Pályaudvarra Vas megyéből. A családi pótlékból összegyűlt minden vagyonunk 210.000 forint, ebből kéne új életet kezdenünk a fővárosban. Nem egy egyszerű feladat...


Eredetiség

Mindenképp nagyon eredeti, én legalábbis nem találkoztam hasonló reál-játékkal a KJK piacon.


Kihívás

Induláskor és menet közben nagyon könnyűnek tűnik a dolog, de a játék vége felé egyre nehezebb tisztességes, józan életű munkavállalónak maradni. Ha például az alvilág kényelmesnek látszó útjára lépünk, nagyon nehéz lesz onnan kitörni, és bármennyire is jól menjen a bűnözés, előbb-utóbb a börtönben kötünk ki (vagy a féltékeny bandatagok karmaiban). Ez a rész különösen jól van felépítve, ahogy lépdelhetünk felfelé az alvilág ranglétráján. Aztán persze ott a többi hétköznapi veszélyfaktor: lehetünk alkoholisták, szipuzók, kőkemény drogosok, vagy akár elmegyógyintézetbe is kerülhetünk az elviselhetetlen viszontagságok hatására. A könyv olykor naturalista módon részletezi végzetünk beteljesedését (magasan a legdurvább a szexuális erőszak miatti börtön-halál).
A kockadobásoktól amúgy a legtöbb esetben nem sok minden függ, csak máshogy történik meg velünk az, ami amúgy is meg kell hogy történjen (pl. ha elkésünk a munkából, ha nem, ugyanúgy kirúgnak, csak más miatt). Mellesleg szerintem nem a 400-ik fejezet a legoptimálisabb happy end (átlagos élet, munka a postázóban), a 166-os befejezés sokkalta reménykeltőbb (főiskolások leszünk, új lehetőségek), én ezt tettem volna a végére.


Főgonosz

Ennek a kategóriának itt nincs értelme. Vagy írhatnánk, hogy a pia, a drog, a bűnözés, a szemétkedő munkaadók, a házinénik, esetleg maga az élet...                


Rendszer

Rendszer, mint olyan nem létezik. A játékhoz egy darab dobókocka szükségeltetik, és ezzel kell dobálózni mindig, amikor valami a szerencsétől függ. De ebben sincs rendszer (mint a valóságban sincs ugyebár), nem mindig a nagyobb dobás a jó.       


Hangulat

A hangulat nagyon ott van, a szerzők képesek megteremteni a folyton ellenséges környezetet, és ezáltal az állandó remegést a holnaptól, a paranoiát, haragot az egész világgal szemben. A hatás érdekében azért volt egy pár dolog, amit túlzásnak éreztem, de nem volt vészesen hihetetlen jelenet. Azért az látszik, hogy az alkotók a KJK-kon nevelkedtek, ugyebár itt is 400 fejezet van, itt is a "kalandunk véget ér" (ami kissé viccesen hangzik ebben a közegben), stb. A másik észrevételem az, hogy a sztori jó hosszúnak fog tűnni a hosszú fejezetek, de leginkább a játék linearitása miatt, amit már említettem (hogy így is, úgy is ugyanaz történik velünk, mindegy mit teszünk, vagy mennyit dobunk). Rengeteg dologgal színesítették a történetet melyekkel bizony mind találkozhatnak a társadalom alján élő romák: a bűnözés szinte minden válfajába belekóstolhatunk, szemétkedések munkahelyen, boltban, villamoson, discóban (a szokásos "tagsági nélkül nem mehetsz be" beszólás), hajléktalannak lenni, skinheadek elől menekülni, stb. Jó a könyv, mindenkinek ajánlani tudom. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése