2013. január 21., hétfő

Robot kommandó

Írta: Steve Jackson
Eredeti cím: Robot commando
Eredeti/magyar megjelenés: 1986/1993
Illusztrálta: Gary Mayes
Fordította: Serflek Szabolcs


Design

Első pillantásra a régi Galaktika/Robur magazinok design-ja ugrott be, melyek virágkorúkat a 80-as években élték (nem tudom, egyáltalán ki emlékszik rájuk). Szóval ott voltak ilyen festmények robotokról meg dínókról, nálam teljesen hozta ezt a fajta retró hangulatot. A színek szép egységesek.

 

Illusztráció

Hangulatosak, és jól belerántanak ebbe a sci-fi világba, szóval szó nem érheti a ház elejét. Már rögtön az első kép (1.) megadja a löketet, a kihalt utcákkal, de tetszett még a 156-os (Minos szupertankja), a 208-as (Kígyó VII. dinoszaurusz vadász robot), a 234-es (gorilla a roncstelepen), vagy a 299-es (felénk rohanó brontosaurusok). A viccesebb vagy bénácskább rajzok közé tartozik az 52-es (tyrannosaurus robot képregényesen megoldva), a 78-as (kinyújtott ujjakkal nyakon vágja az egyik robot a másikat), vagy a 182-es (csóri biztonsági robot). Ezen alkotások többségéből is csak úgy áramlik a retró érzés, szóval aki erre fogékony, annak ajánlom figyelmébe.


Háttértörténet

Kicsit vicces a sztori, és kicsit olyan, mintha bekapcsolva maradt volna a „szülői védelem”, ugyanis bolygónk ellenfelei, a Karossiaiak csupán csak elaltattak minden Thalosit (ez a mi népünk), és így akarják átvenni az uralmat felettünk. Mi vagyunk az EGYETLENEK, aki valamiért immúnis az altatószerre, ezért a bolygó kizárólag ránk számíthat. Maradjunk annyiban, hogy kissé gyermeteg lett az alaphelyzet, úgy érzem, Jackson valahogy nem volt formában megírásakor (igen, én is meglepődtem, amikor a könyv végeztével megláttam, hogy ő írta).


Eredetiség

Ha már nem jó a történet, legalább eredeti. A robotos és repülős közlekedés és harc a plusz a kalandban, ez elég jól is lett megoldva, de talán túl lett erőltetve, mert robot nélkül gyorsan halálra vagyunk ítélve. Ezen felül azonban nem tudok túl sok eredeti elemet kiemelni. A helyszínek nagyon hasonlóak, igazából mindig városból-városba, épületből-épületbe megyünk (esetleg a dzsungelba), és az ellenfelekkel pedig ugyanez a helyzet: vagy dinoszauruszt ölünk, vagy karossiait. Bravó Mr. Jackson, ez aztán a szárnyaló fantázia! Rengeteg helyen csak körbenézünk, de nem találunk semmit, vagy éppen lemehetünk a csatornarendszerbe, de ott sincs semmi érdemleges. Egyszerűen unalmas.


Kihívás

A Robot kommandó a nagyon könnyű játékok közé tartozik, ami nem lenne éppenséggel baj, de megfelelő útvonalon haladva, akár egy rekord rövid játék után befejezhetjük győzelemmel. Amúgy több módon is nyerhetünk, így nem a megszokott 400-as fejezet elérése jelenti a célt, hanem több alternatíva is létezik. A legegyszerűbb, hogy besétálunk egy laborba, előállítjuk a kék folyadékot, aztán megkeressük hozzá a szükséges emberfogó virágot, ami még kell bele (ezzel levendulaszínű lesz), aztán belerepülünk egy viharba és szétszórjuk a levegőben, amitől mindenki felébred. Nos, ez lenne a rekord gyorsasággal végrehajtható befejezés (persze csak ha jó útvonalon haladunk, de nekem például elsőre szerencsésen sikerült zökkenőmentesen). A másik két módszer voltaképpen ugyanaz, annyi különbséggel, hogy vagy kihívjuk Minost (az ellenség vezérét) párbajra, miután elfogatjuk magunkat, vagy mi törünk be robotostól a főhadiszállásukra, és lőjük szét a tankját.


Főgonosz

Itt rögtön folytatnám is a Kihívás részben elejtett fonalat, ugyanis ha Minost tankcsatában akarjuk legyőzni, ahhoz kelleni fog egy ún. hálómező. Ha személyesen harcolunk vele, ahhoz nem kell nélkülözhetetlen tárgy. Mindkét esetben egyetlen csatáról van szó (bár értékei igen magasak), úgyhogy Minos nem a legemlékezetesebb főgonosz a kaland játékok történetében.


Rendszer

Itt ugye értelemszerűen bejön a képbe a robothasználat, mely a kaland a leglényegibb része. A robot Páncélzata az Életerejének felel meg, a Sebessége pedig lehet lassú, közepes, gyors és szupergyors. Ez fontos például akkor is, amikor menekülést választanánk egy csatából, ugyanis egy lassabb gép semmi esetre nem tud elmenekülni egy gyorsabb elől. Az adott robotnak van még Harcereje is, ami az Ügyességhez adódik hozzá (ha béna a robotunk, mínusz is lehet), és gépünknek lehetnek egyéb Specialitásai is. Ha robotharcban veszítünk, akkor nem feltétlenül halunk meg, az esetek nagy részében ki tudunk menekülni a roncsokból és akár sérülés nélkül is megúszhatjuk a dolgot.
A többi maradt a szokásos érték, de könyörgöm egy sci-fiben miért megint kard van nálunk? Szakadjunk már el ettől, ááá…


Hangulat

Mit mondjak, a sztori túl egyszerű, a kaland túl unalmas, ráadásul rövid is (bár ebben az esetben ez talán nem negatívum), és túl könnyű, hiszen rengeteg esetben elmenekülhetünk, és új robotot pedig dögivel találunk úton-útszélen. De vannak vicces dolgok, például amikor a könyv kifejti a véleményét, például a 267-es pontnál: „Fontos üzenetet hoztam Minosnak! […] Mit mondjak, jobb ötlet is eszedbe juthatott volna […] kalandod itt véget ért…” Na köszi, nem elég hogy megölnek, de még hülye is vagyok. A 225-ös pont leírása pedig kicsit túl egyszerű lett: „Előtted egy hosszú, csillogó, pipa alakú formát pillantasz meg. Mit teszel?” Na ezt most mégis hogy kéne elképzelnem? Mekkora? Hol? A földön hever ez a valami, vagy áll valahol, vagy talán lebeg? Értem én, hogy menő ez a retró vonal, meg rakjuk tele ógörög nevekkel a könyvet (Thalos, Minos, stb.), de a szöveggel is lehet törődni emellett.
Tetszett ez a Legenda vagyok című filmhez hasonló feeling, hogy egyes egyedül kószálunk folyamatosan, de az interakció hiánya egy idő után inkább fájdalmas. Aztán jó volt a templomok meglátogatása (például a Semmi temploma viccesen van megoldva), vagy kirabolhatjuk a kincstárat, a „ha már úgyis egyedül mi vagyunk ébren, akkor legyen valami hasznunk is belőle” alapon (ha így döntünk, ráfázunk). És jó volt viszontlátni a Skorpiók mocsara megoldást, hogy bárhova visszamehetünk - sőt vissza is kell, hisz voltaképpen az a lényeg, hogy mindent átkutassunk, de ez is nagyon leegyszerűsített lett. Na jó, egy szó mint száz: nem lett a szívem csücske a Robot kommandó. Hüpp.



1 megjegyzés:

  1. Korrekt kritika, tényleg nem valami nagy durranás ez a könyv, viszont "könyörgöm"... nem Jackson írta! :D Illetve Jackson, de az amerikai, nem Ian pajtársa (aki angol). Ahogy a Skorpók mocsarát, meg a magyarul meg nem jelent Mélység démonait is ez a másik hapi írta, a másik Steve Jackson. Azért kicsit necces, hogy ezt nem tetszik utdni Sang Úr! :D (De tényleg, köztudott dologról van szó.)

    VálaszTörlés