Eredeti cím: Seas of Blood
Eredeti/magyar megjelenés: 1985/1990
Illusztrálta: Bob Harvey
Fordította: Varsányi Mária
Design
Szerintem szuper a borító. Jó a kép,
hangulatosak a színek, még a cím betűtípusát is imádom. Jó, talán lehet rá
olyat mondani, hogy túlzottan mesterkélt a beállítás (ahogy a középső tengeri
kígyó a szemünkbe néz), és talán külön képen már nem tetszene annyira, de
könyvborítóként állat. Mindenképp csalogató lehet, ha egy polcon meglátjuk.
Illusztráció
Na jó, én rájöttem hogy bírom Bob Harvey-t.
Tudsz szebbet mutatni nekem például az ogre bajnoknál? (48.). Bár a
madár-fétise megmaradt a Haláltalizmán
rajzai óta (vagy csak ő kap ki mindig ilyen sztorikat? Hmm… most szöget ütött a
fejembe, hogy is van ez: vajon az illusztrátorok dönthetik el, hogy mely
fejezetekhez készítenek képet?). Nagyon tetszik, hogy a
távolságot/magasságot/mélységet mennyire jól tudja érzékeltetni. Minden rajznak
„súlya” van, mintha tényleg ott lennénk.
Háttértörténet
Ez alkalommal nem vagyunk jó fiúk, sőt,
egyenesen gonosz kalózok vagyunk, ráadásul a legnagyobbak közül valók. Van még
egy másik senkiházi, aki szintén igényt tart a „legnagyobb” címére, Abdul a
Mészáros (bizalomgerjesztő pofa lehet ezzel a névvel). Vele kötünk tehát
fogadást, hogy Takból Nippurba eljutva, maximum 50 nap alatt melyikünk tud több
aranyat összehozni (persze tisztességtelen úton). Ja és hát életben is kell
maradni…
Rendszer
Az alapvető értékeken kívül hajónk
legénységének értékeit is ki kell számítanunk. Nyugalom, ezeket pontosan
ugyanolyan egyszerűen lehet kezelni, mint saját személyes jellemzőinket. A
„Legénység ütései” voltaképpen az Ügyesség, a „Legénység ereje” pedig az
Életerő fogalmainak felel meg. Bár ez utóbbi azért többfunkciós érték, hiszen
erre a pontértékre kell próbát dobnunk akkor is, amikor meg kell állapítanunk,
hogy hány nap alatt jutunk el egy bizonyos úti célhoz (pl. 5 vagy 4 nap alatt,
és ez nagyon nem mindegy). Ha már itt tartunk, az eltelt napok számát is
jegyezni kell, és ha 50 felett járunk, akkor tulajdonképpen abba is hagyhatjuk
a játékot, hiszen túlléptük a fogadásban rögzített limitet. A „Zsákmány” mező
szintén fontos, hisz az összerabolt pénzekért megy az egész játék, illetve
nincs külön jelezve, de a rabszolgának eladható foglyokat is érdemes számolni,
hisz azok is pénzt érnek majd a piacon.
Szóval a tengeri csata ugyanúgy működik, mint
az egyéni harc, ugyanúgy kell számolni a Támadóértéket, stb. Érdekesség, hogy
minden egyes eltelt hajóút napjával visszakapunk egyet esetlegesen elvesztett
Életerő pontjainkból. Ez kellemes bónusz, bár egyéni harc jóval kevesebb lesz,
mint csapatos, így annyira nem fognak fogyni.
Eredetiség
Az eredetiséggel nincs gond, nem rémlik, hogy
lenne hasonló kalózos játék. Pont emiatt nem is kellett annyira megerőltetnie
magát az írónak, mert az alaphelyzet hangulata eleve elég ahhoz, hogy jól
szórakozzunk. Ettől függetlenül azért elég színes a világ, és nem hiányoznak a
fantasy lények, még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez most egy realista közeg
lesz. Furcsa azért a mitológiai sztori megjelenése (Odüsszeia, és a disznókká
változtatott hajósok), aztán a végén is van egy küklopsz (mondjuk, hogy az mit
keres ott, az jó kérdés), de vicces a Négy Szél királya is, akinek ha leöljük
az állatait vagy visszautasítjuk ebédmeghívását, akkor visszafúj minket a
starthoz, és már vége is a kalandnak. Viszont ha jól viselkedünk, akkor
megkaphatjuk tőle a szeleket, amik gyorsabban repítenek majd minket utunkon.
Kihívás
Nem tűnik túl nehéznek, bár hozzáteszem, hogy
a Szerencse próbák elvétésekor nagyon gyakran végezetes lesz az eredmény. Az
igazi problémát azt jelenti, hogy nagyon könnyű túllépni az 50 napot, továbbá
hogy nem fogunk elég aranyat zsákmányolni. Őszinte leszek: nem számoltam utána
(ahogy például az Elátkozott házban
sem a Félelem pontoknak), de necces, hogy le lehet-e egyáltalán győzni Abdult
csalás nélkül. A végén derül ki, hogy minimum 900 arany kell a diadalhoz, ami
lehetetlennek hangzik, amikor az átlag kincsmennyiség 50-100 arany környékén
van egy helyszínen. Ha ezt összevetjük az utazási napok számával, akkor hááát…
Aztán persze lehet, hogy kihagytam valami sokszáz aranyas lehetőséget, de nem
hiszem. Akkor lenne reálisabb a dolog, ha nem kellene lefelezni a végösszeget, ahogy
a könyv utasít. Az amúgy külön vicces, hogy arra már nem is kapunk instrukciót,
hogy mi van akkor, ha nincs meg a kellő mennyiség, szóval még annyit se olvashatunk,
hogy bocs, vesztettél. Vagy 400-ik fejezet, vagy X.
Főgonosz
Az itt nincs, bár a végén ott lebzsel a
korábban említett küklopsz. A vele való harc jól lett kivitelezve, minden egyes
húzásunkon gondolkodni kell, hogyan akarjuk lenullázni az ellenfél Életerő
pontjait. Én baromira ráéreztem a gyenge pontjaira, így hamar meglett a dolog.
Hangulat
Mindent összevetve nem érheti szó a ház
elejét, bár túlzottan nem is pakolták tele a Vértengereket extra meglepetésekkel. Jó, hogy egy vár bevételét
különböző módokon megtervezhetjük; jó, hogy embereinket néha meg kell regulázni
(néha pedig elegük lesz belőlünk és egyszerűen kinyírnak); jók a különböző
hajós manőverezgetések a csatákban; és jó, amikor összefutunk valakivel, akinek
tartozunk, és kockázással intézhetjük el a dolgot (vagy erőszakkal). Azért
volt, ahol már éreztem, hogy fogy a kreativitás, például amikor egy
Szemgolyóval kell megküzdeni (amit a következő pontban már ork-ként említ a
könyv), de furcsa volt az is, hogy a Három nővér szigeteket csak az egyik
szigetről lehet elhagyni, onnan viszont már nem lehet visszatérni a többire. És
ez a 388-as ponton lévő szobor csak nekem tűnik kb. tíz méteresnek? Ezt hogy
tudjuk egyedül kivinni az embereinkhez?
De ezek már csak a kötözködések. A Vértengerek aranyos lett. Jó az
egyszemélyes és hajós kalandok aránya, bár továbbra is fenntartom, hogy győzni
benne nem nagyon lehet tisztességes játékkal. Bár ha már úgyis törvényen
kívülit alakítunk, akkor lehet, hogy úgy gondolták, hogy a játékosnak sem
muszáj betartani a könyv szabályait…
Jó cikk.
VálaszTörlésAmúgy végig lehet vinni csalás nélkül is (ahogy a Házat is :) ), ebben biztos vagyok, bár elég rég toltam már, úgyhogy konmkrétumokat most nem nagyon tudok írni (merre kell menni stb.). Az fix, hogy nem csak aranyat kell gyűjteni, hanem rabszolgákat is, meg néhány egyéb műtárgyat, pl. az általad említett "aprócska" szobrot, és a végén ezeket is pénzzé kell tenni valamelyik városban... és asszem csak így jöhet össze a 900 arany, és az is épp, hogy csak. :) De összejöhet, na.
Az amúgy külön vicces, hogy arra már nem is kapunk instrukciót, hogy mi van akkor, ha nincs meg a kellő mennyiség, szóval még annyit se olvashatunk, hogy bocs, vesztettél. Vagy 400-ik fejezet, vagy X.
VálaszTörlésÉn ezzel a kijelentéseddel vitába szállnék Sang! A könyv úgy írja, hogy kerekítsd lefelé a megszerzett aranytallérjaid számát, oszd el kettővel és lapozz arra a fejezetpontra. Például, ha összegyűjtöttél 700 aranyat, akkor a 350-re kell lapoznod! Ha jól adod el a rabszolgáidat, és a megfelelő helyeket járod be a térképen azért némi pénzt össze lehet harácsolni. Persze, mint az életben, ehhez is kell egy kis szerencse. Persze figyelni kell mely városokat látogatod meg, és milyen sorrendben, mert ezen múlik a siker vagy a bukás. Sőt talán egy kevés aranyért még embert is vehetsz magadnak...