Eredeti cím: Eye of the Dragon
Eredeti/magyar megjelenés: 2005/2009
Illusztrálta: Martin McKeena
Fordította: Deathangel
Design
Imádom a borítót. Nehéz lenne ennél
egyszerűbbet kitalálni, de épp emiatt hatásos. Ha valamibe nagyon bele akarnék
kötni (és már miért ne akarnék), akkor az az lenne, hogy talán kicsit túlzás a
homályosítás a sárkányszem körül.
Illusztráció
Nem nagyon értettem, miért lettek a többi
könyvhöz képest ilyen fakók a rajzok. Ez amolyan grafitceruzás hatást kelt,
amit mondjuk egy idő után teljesen megszoktam. Az alkotások hangulatosak, és
jól kidolgozottak. Van cuki, köldökpiercinges lány (naná, hogy vele kezdem,
393.), viccesen ripacs gonosz varázsló (354.), tetszetős gremlin rajz (343.),
de szinte mindegyik tetszett.
Háttértörténet
Már akkor a hideg rázott a sablonosságtól,
amikor a hátoldalt elolvastam. Livingstone a Tűzhegy folytatása mellett megint egy igazi, régimódi, oldschool
játékkal lepett meg minket. Egy ivóban egy Henry Delacor nevű ipse mesél nekünk
egy értékes kincsről. Egy aranysárkány szoborról van szó, melynek két emeráld
szeme van. A szemeket külön kell megtalálni, nélkülük a tárgy érintése halálos
lenne. Ő szerencsésen rálelt az egyikre, de nem kíván visszatérni a földalatti
labirintusba, ahol kincs többi része található. Mi vállalkozunk a dologra, mire
megitat velünk egy lassan ható mérget. Ez számára a biztosíték, hogy
visszatérünk hozzá legkésőbb 14 napon belül (mivel csak ő rendelkezik az
ellenméreggel), és akkor osztozhatunk a zsákmányon. Miután lenyeltük a löttyöt,
elmondja, merre is van a hely, és útnak indulunk.
Rendszer
A mű 407 fejezetpontból áll (úgy tűnik
Livingstone épp kicsúszott a keretből), de ezen kívül se a könyvben lévő
térképnek, se a méregnek nincs játékbeli szerepe, szóval minden a hagyományos
szabályok szerint zajlik.
Eredetiség
Nos, ilyen nem nagyon van. Ennél ősibb felütést
(kincset kell megkeresni! föld alatti labirintus!! ivóból indulunk!!!) művészet
lenne alkalmazni, és később sem nagyon ér minket meglepetés. Azon meg tényleg felröhögtem,
hogy egy erdészházból nyíló csapóajtón keresztül jutunk le a szövevényes
kazamatarendszerbe, ahol egy kisebb civilizáció él. Azt mondjuk már
gyerekkoromban sem értettem, hogyan tengeti mindennapjait a folyosókon a
különféle szörnyekkel együtt a kereskedő, a festőművész, és a többi normális
ember.
Nem igazán hemzsegnek az unikális lények. Van boszorkány,
ogre, pók, vámpír, dzsinn, stb. De ha szemfülesek vagyunk, belefuthatunk egy-két
utalásba, például megtalálhatjuk Razaak gyilkos kardját, a Pokoldémon pedig mintha
egy az egyben az Elátkozott Házból
lépett volna elő. Az útitárs elem is jópárszor előtt klisé a játékokban: itt
Littlebig, a szokványos törpe karakter csatlakozik hozzánk idővel. Sajnos ő
meglehetősen sótlan és unalmas figura lett, sokszor teljesen meg is feledkeztem
róla, hogy velem van. Mennyire más volt mondjuk Borri a Varázsló kriptájában, a sok hülyeségével…
Kihívás
A könnyű könyvek közé tartozik. A harcok nem
nehezek, kevés az azonnali halál, kevés a szívatás. Azt kell mondjam, hogy kell
ilyen is, egy szadistább kaland után kifejezetten üdítő lehet. Az emeráld szem
az egyetlen megtalálandó cucc (mondjuk elég jól el lett dugva), ami nélkül nem
fejezhetjük be a küldetést. Ezen kívül van öt különböző kulcs, de ha hiányzik
pár, és szerencsénk van, akkor még simán túljuthatunk a végén. Nekem
kifejezetten bejön, hogy nem attól függ a sorsunk, hogy benéztünk-e egy ládába
az X-ik szobában.
Főgonosz
Érdekes módon pont egy ilyen típusú játékba
illene a legjobban, de sajnos nem nagyon találjuk. Van mondjuk egy fekete
sárkány (nagyon durva harcértékekkel), de vele nem muszáj megmérkőznünk, meg
ott lesz a végén Delacor (jaj, most elmondtam, mi a nagy csavar a végén… tegye
fel a kezét, aki ezt nem tudta előre már a Háttértörténet elolvasása után). A győztes
fejezet amúgy a 400-as maradt.
Hangulat
Folyosó – ajtó – folyosó – ajtó. Azt hiszem,
ezzel össze is foglaltam a Sárkány szeme
lényegét. A dolog amúgy tényleg erről szól, ráadásul nem lett túl szerteágazó a
labirintus. Kb. mindig csak arról kell majd döntenünk, hogy bemegyünk-e az
adott ajtón (márpedig ki a fene választja azt, hogy nem megy be???), komplexebb
döntésekkel nem nagyon terhelnek minket. Elég sok felszedhető cucc van, és a
horrorisztikus lények még tetszettek is (Élősködő ivadék, Alakváltoztató) –
kellett volna még pár hasonló lény a játékba. Ja, és nem gyűjtögettem, de
feltűnt, hogy kifejezetten sok nyelvi hanyagság, szóismétlés, elírás és furcsán
hangzó kifejezés van a magyar szövegben. Nem tudom, hogy ezek egy része már az eredetiben
is így szerepel, de egy idő után kezdte zavarni a szemem.
Összességében lehet, hogy nem lett túl pozitív
az ismertető, de az elcsépeltség ellenére komolyan mondom, hogy élveztem a Sárkány szemé-t. Abszolút megvolt a
nosztalgia-faktor, és teljesen kikapcsolt a klasszikus játékmenet. Retro
kedvelőknek különösen ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése