2014. január 11., szombat

Sky Girls

Történet

Nos, a Sky Girls sem vált a kedvenc sorozatommá, de nézzük, miért is lett így. Sztori szempontjából semmi probléma nincs, érdekes, hogy erősen hajaz a mostanság moziban játszott Tűzgyűrű (Pacific Rim) alkotásra, vagyis inkább a film hasonlít az animére. A földet mindenféle szörnyek (ún. Férgek) támadják, melyek egy másik dimenzióból bukkannak elő, és döntik romba a városokat. Az emberek felfedezték, hogy a leghatásosabb módszer ellenük a repülő robotok használata, amiket a bennük lévő pilóták vezérelnek. A sorozat kezdetén éppen békés időszak van, de készülni kell a következő konfliktusra, így a hadvezetés három tehetséges gyereklányt soroz be pilótának. Ők alkotják a Sky Girls csapatát, az ő hétköznapjaikat kísérhetjük nyomon.


Szereplők

Már az alaphelyzet is felbosszantott kissé, mert elég nehéz felfogni, miért pont 16 éves csajokat alkalmaz a sereg (akik ráadásul kb. 13-nak néznek ki). Van valamiféle halovány magyarázat, hogy a férfiak nagyrésze egyszerűen kipusztult a korábbi csatákban, de ezt az anime lépten-nyomon megcáfolja, mert egy csomó olyan hím mellékszereplőt vonultat fel, akik akár sokkal jobban tudnák kezelni az óriás gépeket. A három kiscsajnak természetesen három teljesen különböző karakterrel kell rendelkeznie, ezek a megszokott anime-lánytípusok. A főszereplő Sakurano a talpraesett, de kissé hebrencs figura, a mogorva Eika erősen maximalista felfogást képvisel (értsd: mindenben neki kell a legjobbnak lenni), Sonomiya pedig az idegtépően szégyenlős fajta, akire fogalmam sincs, hogy eshetett a hadsereg választása. Később csatlakozik hozzájuk Elise, aki az „európai vonalat” hozza magával, nevezetesen egy szőke-kékszemű, német árja kislány. Ő szintén teljesítménykényszeres, így Eikával komoly konfliktusba kerül.
A többiek mind mellékszereplők, és mind a sereg tagjai, úgy mint az őrmester, a gépkarbantartók, a szakácsfiú, stb.


Stílus, hangulat

A rajzzal semmi gond nincs, bár az anime meglepően visszafogott. A hatásvadászatot messze elkerüli, inkább realista marad. Természetesen nem maradhatnak el az erotikus utalások, és hát maguk a lányok is az egyik alapvető japán megszállottságot jelképezik. Értem ezalatt, hogy az egyenruhájuk elég sokat mutat, van kis „farkuk” is, mintha kiscicák lennének, és egyértelműen terpeszben állva a lábuk között alkatrésszel kell a robotokban elhelyezkedniük… illetve olyan epizód is akad, ahol a fő téma, hogy kinek mekkora melle van. De ennyiben ki is merül a testiség, és poénkodások se nagyon hemzsegnek az epizódokban – ez inkább komoly hangvételű alkotás lett.


Benyomások, konklúzió

Nagyjából 13 részt voltam képes megnézni, tehát az anime részemről befejezetlen maradt. Sajnos egyszerűen eluntam. De ez nem is jó kifejezés, mert már a legelejétől untam, csak végig reménykedtem, hogy valahol felpörög a történet. Az egyhangúságot jól érzékelteti, hogy a 9-ik részben láthatunk végre először Férget, de sajnos ez sem mentette meg a dolgot, mert inkább aranyosnak tűnt félelmetes helyett (leginkább egy gigantikus teknőcre hajazott a szentem). Szépen le is győzik, aztán folytatódik az unalom. A lányok gyakorolnak, vásárolgatnak, fürödnek, gyakorolnak… ja ez már volt. Tudom, hogy én vagyok az érzéketlen tuskó, de nem tudtam átérezni a hihetetlen izgalmat, amit az jelent, hogy az egyik lányt meglátogatja a bátyja. Ez egyik rész erről szólt. Komolyan.
Tehát a Sky Girls nem nekem való. Izgalom nuku, túlságosan „jól nevelt” az egész, logikátlanság viszont annál több van benne (a japán kormány most tényleg három gyereklány kezébe helyezi az ország sorsát..?). A következőt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése