2014. május 17., szombat

BTOOOM

Történet

Az anime elején egy 22 éves fiú hétköznapjaival ismerkedhetünk meg. Sakamoto nem éppen ideális főhős, hiszen az anyjával él, állása nincs, de ez nem is nagyon érdekli, mert egész nap a BTOOOM-mal, vagyis egy online robbantgatós videojátékkal játszik. Egy tipikus japán kórtünettel állunk szemben, az ilyen bezárkózó, világból kivonuló alakokat manapság NEET-nek szokták nevezni. A srác egy napon egy dzsungel kellős közepén ébred fel, és fogalma sincs, hogy került oda. Lassan rájön, hogy egy szigeten van, ráadásul nem egyedül. Imádott játékának valós változatába csöppent, ami itt már bizony vérre megy. 10 apró kis bomba van nála, amivel küzdhet az életéért – magyarán szólva elteheti láb alól mindazokat, akikbe belebotlik. És erre bizony rá is van kényszerülve, mert ha összeszed hét darab radar chipet (az ő kezébe is van építve egy), akkor nyereményként távozhat a szigetről. A radar amúgy fontos, mert általa bemérhetőek a többiek, és még sok apróság kiderül menet közben, de nézzük, kik vannak még versenyben.


Szereplők

Szóval Sakamoto civilben egy igazi ingyenélő, aki nem átall az őt eltartó anyjához vágni a videojáték kontrollert, ha az épp felbosszantja őt, mondván, miért nem keres már munkát. Érdekes módon a szigeten ebből a lanyha életfelfogásból már semmi nem érződik, a fiút mintha kicserélték volna. Jószívű, mindenkinek segíteni akar, ráadásul hihetetlenül atletikus mutatványokra képes, ha harcra kerül sor. Szóval egy kissé gyorsan történik meg a váltás, nincs igazán végigvezetve a jellemfejlődés, és nincs megmagyarázva az erőnlét sem. Ez például sokkal jobban lett bemutatva a Gantz főszereplője esetében.
Elmaradhatatlan a szerelmi szál, vagyis egy lány jelenléte. Ő Himiko, a szép, nagymellű, szőke diáklány (akiről sokszor nem tudják megállapítani a sorozatban, hogy japán-e avagy európai - ezt nem is értettem). A csajszi fejlődése sokkal jobban lett bemutatva. Az elején még minden férfit kinyuvasztana, hisz szörnyű tapasztalatai vannak (kábé mindegyik meg akarta erőszakolni), de aztán szép lassan megtanul bízni Sakamoto-ban, miután látja, hogy ő más, mint a többiek.
Taira egy köpcös üzletember, aki nagyon szerencsétlen, és igazából tisztában van vele, hogy semmi esélye nincs ebben a játékban. Jó a szíve, de sajnos egy idő után bekattan (ebbe belejátszik az is, hogy megharapja egy szigeten élő varánusz, így egyre betegebb lesz), és meg van írva a végzete.
Fontos még Oda, hisz ő Sakamoto régi iskolatársa. A fiú mindenben jobb volt, mint főszereplőnk, így Sakamoto mindig irigykedve tekintett rá. Úgy tűnik, hogy ő is a szigetre került.
Nagyon érdekes és beteg szereplő Kira, a pszichopata sorozatgyilkos kisfiú. Megismerhetjük az ő múltját is, azt, hogy az őt állandóan bántalmazó apja miatt vált ilyenné. Poén, hogy nemcsak ő, hanem apja, sőt, ügyvédje is le lett dobva a szigetre, ahol a gyerek végre elégtételt vehet sérelmeiért…
Az eddigi 12 részben fontos szerepet kap még Date, az orvos. Ő már „játszott” egyszer, és akkor sikerült összegyűjtenie annyi radart, hogy kijusson a szigetről. Most valamiért újra itt találta magát, de biztosra veszi, hogy ugyanolyan aljas módszerekkel megint ki tud menekülni, ahogy legutóbb.
És persze sok más szereplő felbukkan, de talán a fentiek kapják a legtöbb játékidőt. Fogas kérdés az is, hogy vajon hogyan választja ki a rejtélyes Tyrannos nevű cég a „játékosokat”. Sakamoto, Himiko és Kira például BTOOOM gamerek voltak, de mondjuk Taira nem, így nem ez a szempont. Himiko meg van győződve arról, hogy rosszakarók ajánlják be az embereket, tehát mindannyian azért vannak itt, mert legalább egyvalaki nagyon gyűlölte őket. Sakamoto-nak erre rögtön eszébe jut az anyja…


Stílus, hangulat

Abszolút reális a hangulat, nélkülöz minden fantasztikumot. Jó, persze az alapötlet eleve nagyon beteg, de azon belül minden esemény teljes mértékben elképzelhető, és pont ez az, amitől az ember hihetetlenül bele tudja élni magát a BTOOOM-ba, és folyamatosan azon gondolkodhat, hogy ő vajon mit tenne ebben a helyzetben. Kicsit Gantz, kicsit Battle Royale, kicsit Az éhezők viadala, szóval aki szereti ezeket, azoknak melegen ajánlható. Nagyon jó az akciók és a nyugisabb részek aránya, egyik sem fojtja el a másikat. A paranoid hangulat is állandó, hisz igazából senkiben sem lehet megbízni. Mindenki az életéért küzd, az ideiglenesen kötött szövetségek egy pillanat alatt felbomolhatnak, és már láthatjuk is szemünk sarkából a felénk röppenő kis bombát.


Benyomások, konklúzió

Hogy kötözködjek egy kicsit, az vicces volt, amikor Sakamotonak kábé negyed óra kell ahhoz, hogy rájöjjön, az ő bombái időzítősek (nem, az hogy a bombán bámulja a 10-től visszafelé számoló számokat nem elég egyértelmű neki). És mindezt úgy, hogy ő a tizedik legjobb BTOOOM játékos a világranglistán! A radarok is érdekesen lettek megoldva. Mindenkinek ott van a kézfején, és persze nem lehet kiszedni senkiből, de ha valaki meghal, akkor maguktól lepottyannak. Az is zavaros volt, hogy kiknek a bombáit lehet használni. Erre egy csomó magyarázatot kapunk, de ezek sokszor ellentmondásba kerülnek egymással (mindenki csak a sajátját használhatja; aki meghalt, annak már lehet használni a bombáit; vagy aki legyőzte a másikat, az használhatja az övét; vagy nem is kell legyőzni… usw.).
Azonban ezen apróságokon kívül másba nem is tudok belekötni. Nagyon feldobja az animét, hogy mindenkinek másfajta bombái vannak (időzítős, becsapódáskor robbanós, becélzós követős, perszelő füstbomba, stb.), így remek taktikai harcok alakulnak ki. A radarokkal is jókat lehet játszani, mert például, aki nem mozog, azt a készülék nem észleli, de azt sem, aki épp abban a másodpercben használja a radart, amikor mi használjuk. És még sok más frankó ötlet van a sorozatban.
Hosszú idő óta ez volt az első olyan anime, amit szinte faltam, és alig vártam, hogy nézhessem a következő részt. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen kevés része volt, szívesen folytattam volna. Érződik a befejezetlenség, hisz egy csomó karakter maradt, akikkel Sakamotoék megküzdhetnek. Reméljük a jövőben ezt is látni fogjuk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése