2015. január 31., szombat

Ookami-san

Történet

Na jó, csaltam, a sorozat címe: „Ookami-san to Shichinin no Nakama”, de ki a fene fogja ezt leírni? (ráadásul sehová nem fér ki normálisan) A sztori egy iskolai bankról (?) szól, amit a tanárok és a diákok hoztak létre egyetértésben, és aminek célja, hogy segítsék a tanulókat. Nem pénzzel, hanem szívességekkel, amikért cserébe a bank is kérhet majd valami szívességet a jövőben. Hunyjunk most szemet a rengeteg kérdés felett, amit a koncepció felvet, és afelett is, hogy mennyire maffia hangulata van a dolognak – fogadjuk el. Az epizódok annak a csapatnak a működését mutatják be, akik a bankot működtetik.

Szereplők

Ookami-san tehát az egyik főszereplő. Egy vékony, deszka, barna hajú, lófarkas csajsziról van szó, aki a sorozat 13 része alatt talán 2-szer mosolyogja el magát, de talán túl is becsültem a számot. Szóval magának való, mogorva figura, aki legfőbb örömét a boxedzésekben leli. Szükség is van az erejére, mert vicces módon a 40 kilós lány a bank egyik verőembere.
Belé szerelmes Morino, a tipikus balek srác, aki nem tudja elviselni, ha akár csak egy személy is hosszabban bámulja fél percnél. Ilyenkor legszívesebben sikongatva elmenekülne, és ezt alkalomadtán meg is teszi. Nem semmi komplexusai lehetnek a fiúnak, hm? Ő az Ookami általi imádata (azt totál nem lehet érteni, miért van ez az imádat) révén kerül be a csapatba, a csaj társaként, ami számára a legnagyobb ajándék.
Jelentős karakter még Ringo, egy Piroskának öltözött kislány (komolyan, Piroskának van öltözve MINDIG). Ő Ookami barátnője, és próbálja a normális élet felé terelni a zord csajt, például Morino felé, hogy legyen végre egy barátja is. A „normális”-at mondjuk Ringo néha elég egyénien értelmezi, nem mentes például a perverzebb gondolatoktól, amiktől a többiek furcsállva hőkölnek vissza.
A többiek inkább csak töltelék figurák, mint a bank vezetője, az iskola igazgatója, a cselédlánynak öltözött tipikus karakter, az őrült boszorkánynak öltözött szintén tipikus karakter, stb. Kiemelendő még Urashima és Otohime, akik egy szerelmes pár, érdekes kapcsolatban. Urashima egy szépfiú, akit körbezsonganak a nők, de ettől függetlenül hajdanán észrevette Otohimét, amikor az még duci és csúnya kislány volt. Azóta már ő is gyönyörű lett, akinek emiatt a gyerekkori élmény miatt kizárólag Urashima az egyetlen gondolata. A fiú körül azóta sem csökkent a forgalom, de Otohime ilyenkor mindig fülön csípi a srácot, kihúzza a rajongók gyűrűjéből, és bevonszolja egy hátsó szobába, ahol aztán egymásnak esnek. Ez igazából egy nagyon aranyos koncepció, akármennyire is hülyén hangzik így leírva – őket tudtam szeretni a saját történetük miatt.
Aztán van egy főgonosz is. A csóka egy másik iskola vezető diákja egy saját bandával, de olyan kevés dolog derül ki róluk, hogy teljesen érdektelenek a sztori szempontjából. Nagyjából arra kellenek, hogy legyen kit elverni.

Stílus, hangulat

Könnyed. Az Ookami-san nem mentes a sikamlós megjegyzésektől, de a testiségtől távol tartja magát. Humor akad benne, de az se sok, szóval nehéz behatárolni a műfaját. Igazából ez is amolyan szerelmet keresős, hétköznapi, iskolai életet bemutatós anime. Az ending dalát külön kiemelném, mert valami idegtépő. Nem tudom, és nem is akarom itt kivesézni, mert még visszagondolni is borzasztó rá. De annyit azért elárul, hogy a sorozat lényegében egy Piroska és a farkas koncepció lenne (?), ahol a Piroska személye egyértelmű, és mintha Ookami lenne a farkas… De tökmindegy, a részek közben ebből nem érződik semmi.

Benyomások, konklúzió

Sajnos tehát az Ookami-san nem tartozik a jobb sorozatok közé nálam, de nem volt szenvedős, néha még le is tudott kötni. Inkább a koncepció miatt lehet bosszankodni, de persze 15 évesen ez senkit nem érdekel, szóval minek nézek ilyesmit ebben a korban – jogos a kérdés ^^ Tényleg nagyon reális, amikor a macska formájú boxkesztyűvel verekedő Ookami, és a csúzlival harcoló Morino átmennek egy vadidegen iskolába, és halomra vernek egy seregnyi, náluk kétszer nagyobb diákot... Amúgy ezzel nagyjából ki is merítettem a sorozat bunyót tartalmazó részeit, mert harcok is szökőévenként vannak, tehát azt se lehet mondani, hogy ez egy akció-anime. A részek mindig kerek, különálló történetek, nincs különösebb folyamatos cselekmény.
És majdnem kifelejtettem egy extra „szereplőt”, a narrátort. Egy róka-hangú nőről van szó, aki mindenről és mindenkiről tud mindent, és konkrétan az egész sorozatban be nem áll a szája, mindent kommentál. De olyan szinten, hogy míg a filmben beszélgetnek, addig ő alájuk mondja a saját véleményét, vagy épp beéget egy szereplőt, például hogy „na, ez is milyen okos, pedig nem jellemző rá” és hasonlók. Ilyenkor a megszólított szereplő keze gyakran ökölbe is szorul, mintha tényleg hallaná a hangot. Ezen még akár mosolyoghatunk is.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése