2015. április 3., péntek

Akame ga Kill!

Történet

Valahol egy középkori fantasy világban járunk, ahol egy szegény falusi srác két társával a birodalom fővárosába zarándokol szerencsét próbálni. Egész jól bekezd az első rész, ahol a naiv fiút átverik, majd szerencsére befogadja egy gazdag család. Később azonban a családon egy Night Raid nevű banda üt rajta, és le is mészárolják őket. A srác persze ledöbben a történéseken, de aztán meglátja, hogy „jótevői” korábban már elfogták társait, megkínozták, és megölték őket. A Night Raid magával viszi a dühtől remegő fiút, hogy belőle is orgyilkost faragjanak, aki a romlott birodalom ellen küzd.
Az uralkodó egy kisfiú éppen, kinek drótjait gonosz minisztere rángatja. A nép szenved, és szerveződik egy Forradalmi Hadsereg névre hallgató alakulat is, aki a Night Raid-del kapcsolatban áll. Fontos még a birodalom serege, amit egy Esdeath nevű tábornok(nő) vezet, és a Teigu-k, amik nagy hatalmú varázsfegyverek. Belőlük összesen 48 darab van, és mindkét oldalon feltűnnek bőségesen (például a Night Raid minden tagja birtokol egyet). Alkalmazni őket nem mindig egyszerű, ugyanis ha olyan valaki akar használni egy Teigu-t, aki „nem kompatibilis” vele, az bele is halhat.



Szereplők

Nézzük először a „jó” oldalt, vagyis a Night Raid tagjait: Tatsumi a mi főszereplőnk (a falusi srác), aki alapvetően egy jó harcos, de amikor megismeri a banda tagjait, kiderül, hogy még nagyon messze van a mesteri szinttől. Valójában ő az egész sorozat alatt fejlődik, de sosem lesz a komolyabb harcművészek közé való. Természetesen egy csupa szív fiú, de szerencsére nem olyan béna és bamba, ahogy sok másik animében a főszereplő, szóval lehet szeretni.
Akame a másik fő figura, de azért érdemes megjegyezni, hogy az Akame ga Kill!-ben majdnem mindenki egyenlő játékidőt kap, teljesen ki vannak súlyozva a karakterek. A fiatal lány imád enni, nem beszél sokat, és egy olyan kardja van, ami mindent át tud vágni (ezt a sorozatban sokszor nem lehet észrevenni…).
Leone egy nagydarab, szőke, harsány csaj, aki szeret mulatni. Speciális képessége, hogy még a szokottnál is erősebb lesz, és hihetetlen gyorsan regenerálódik bármilyen sérülésből.
Mine az ügyeletes morcos, okoskodó fruska (tisztára mint Takagi a High School of the Dead-ből), aki egy idő után azért megszereti Tatsumit (sőt…). Az ő fegyvere egy hatalmas puska, ami annál nagyobb erejű varázslövedéket lő ki, minél nagyobb bajban van a gazdája.
Lubb egy zöld hajú srác, aki nagyon laza, szereti a nőket (titkon a Night Raid vezérébe szerelmes), és egy drót-teiguval küzd. A pókhálós, mindent elvágó csapdáktól kezdve a drótból szőtt dárdáig sokfélére tudja formázni eszközét.
Sheele egy lila hajú, visszahúzódóbb csaj, aki egy hatalmas, maci-mintájú (!) ollóval küzd.
Bulat az izomkolosszus a sorozatban, akinek Teigu-ja egy páncélzat, ami sok mindent kibír, és még láthatatlanná is tudja tenni gazdáját. Jó barátok lesznek Tatsumival, és hát valljuk be, hogy Bulat nem a lányokat szereti, szóval ebből a szempontból is gyakran ugratja szegény fiút.
Chelsea később csatlakozik a csapathoz. A vörös, fejhallgatós (!) lánynak is durva képessége van, ugyanis bárkivé és bármivé át tud változni. Ja, és imádja piszkálni Mine-t.
Susanoo egy kakukktojás, mert bár emberhez hasonlít, de tulajdonképpen egy Teigu. Tehát ő egy varázseszköz, ami saját magát irányítja, saját tudattal, gondolatokkal, talán érzelmekkel is. Fura fazon.
Najenda a Night Raid vezetője, aki pozíciójából adódóan nem harcol túl sokszor a műben, így annyira nem derül ki, mennyire erős (azért látjuk, hogy ő sem piskóta). A rövidhajú, szemfedőt viselő nő szeret szivarozni, és egyik karja acélból van.

Érdekes megfigyelni, hogy a „gonosz”, vagyis a birodalmi oldalon majdnem minden Night Raid tagnak megvan a „sötét” ellenpárja, aki sokszor nem is olyan sötét. Vezetőjük Esdeath, a legerősebb figura mindenki közül. A kék hajú nő nagyon kíméletlen tud lenni, mégis szerelembe esik Tatsumi-ba (vagy csak azt hiszi magáról, hogy szerelmes). Ő a jég úrnője, és szinte minden mennyiségben és formában képes jeget idézni.
Kurome Akame húga, és ők ketten nagyon hasonlítanak egymáshoz. A lány ugyanúgy szeret enni, de jóval vérszomjasabb, mint nővére. Nagyon erős, és durva a Teigu-ja is, ami maga mellé állít minden korábban legyőzött ellenfelet (mint irányított bábukat). A két testvér története igazán szomorú, és persze nem maradhat el az a jelenet sem, amikor szembe kell nézniük egymással.
Wave nagyjából ugyanolyan pozícióból indul, amilyenből Tatsumi, és egyáltalán nem negatív karakter, csak egyszerűen Esdeath csapatába állt be.
Seryu szintén egy jóravaló lány, de elég tragikus életutat jár be, ami egy kicsit megzakkantja szegényt. Ő rendelkezik viszont talán a legérdekesebb Teigu-val, ami egy aranyos kiskutya. A Coro névre hallgató állatka parancsra gigászi nagyságúvá tud nőni, ilyenkor szinte sérthetetlen, és bárkit szétmarcangol. Vannak még egyéb trükkjei is, például leharapja Seryu karját (!), minek következtében a végtagból fegyver lesz.
Bols leginkább Bulat ellentétpárja. A maszkos furcsa figura szintén nem tűnik gonosz vadállatnak, még a családját is megismerjük, akiket nagyon szeret. Egy lángszóróval küzd.
És persze még vannak páran, de ők voltak a lényegesebbek, akik több játékidőt kapnak.

Stílus, hangulat

Szép, színes, élénk az animáció, nem lehet rá panasz. Sok a poénkodás, de főleg a sorozat első felében, mert ahogy komolyodnak és komorodnak a dolgok, úgy lesz egyre kevesebb a viccelődés is. Ebből a szempontból nagyon érdekes az anime, a könnyed stílus brutális és véres jeleneteket rejt magában. A harcok élvezetesek, látványosak, érezni lehet, hogy van tétjük, de sokszor eléggé elszállt varázslatokat is láthatunk.
Vannak nagyon gonosz szereplők, és vannak szuper-jóságosak is, de az Akame ga Kill! egyik sarokköve épp az, hogy mindkét oldalon megtalálhatóak ilyenek és olyanok is, illetve összetett figurák, akik nem egyszer kerülnek konfliktusba saját magukkal.

Benyomások, konklúzió

Nagyon tetszett az anime, az utóbbi idő egyik legkellemesebb alkotása volt. Érdekes, megfogja az embert, van stílusa, lehet rajta izgulni, és még röhögni is. A szereplőket jól megismerjük, a szívünkhöz nőnek. És itt jön a fájdalmas rész: a szereplők meghalnak. Bizony. Hiába a jókedv és kacagás, a sorozatban sorra hullanak el kedvenceink, így egy idő után rájövünk, hogy minden egyes csata merő drukkolás, ugyanis itt nem mindig a „jó” győz, és aki végzetes sebet kap, annak bizony kampec (na jó, nem mindig, vannak azért tízméteres zuhanások után felállások itt is). Úgyhogy én erősen meglepődtem, amikor (spolier) a 6. részben meghalt Sheela, a 8-ikban Bulat (az ő Teigu-ját örökli meg Tatsumi, így innentől ő lesz a láthatatlanná tevő páncélzat büszke tulajdonosa), és így tovább. Tulajdonképpen a végére NAGYON kevés szereplő marad életben.
Szóval én mindig vártam, mit hoz a következő rész. Persze a pozőrködés itt is megvolt, de egyáltalán nem bántó módon, nem volt kínos, európai aggyal is simán el lehet viselni. Hibát persze lehet találni. Néha túlontúl mesésen alakulnak a dolgok (hogy egyet mondjak: az uralkodói ünnepségen egyetlen birodalmi katonát vagy őrt sem látunk, a Night Raid-nek csak Esdeath-szel és csapatával kell szembenéznie), tehát aki a nagyon realista megközelítést szereti, annak az Akame ga Kill! is meg fogja feküdni a gyomrát. Ettől függetlenül nekik is ajánlom, és mindenkinek, aki szereti a jó kis harcos, varázslós, könnyed, de egyben mégis komoly történeteket. Érdekes elegynek hangzik, de nagyon jó koktél lett.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése