2015. szeptember 3., csütörtök

Kill la Kill

Történet

Van egy akadémia, ami úgy tűnik, az egész városban meghatározza azt, hogy ki milyen szinten áll a társadalmi hierarchiában. Tényleg olyan, mintha aki nem tartozik az iskolához, az kábé nem is ember. A sulin belül a rendszer tovább tagolódik, mégpedig csillagok szerint. Ezek a csillagok az egyenruhákra vannak varrva, és természetesen a csillagtalanok a legalsó kaszt. Aztán jönnek az egy, kettő és három csillagosok – ez utóbbiak már félistenek. Egy új lány kerül az intézménybe, és rögtön meggyűlik a baja a tanárokkal, akik elég érdekesen értelmezik az oktatás fogalmát. Ryuuko gyakorlatilag a küszöbön való átlépéstől kezdve folyamatosan harcol mindenkivel, nagyjából erről szól a sorozat. Persze lesznek azért fordulatok, de a Kill la Kill nem a bonyolultságáról híres.

Szereplők

Ryuuko tehát a főhősünk. Egy hétköznapi tinédzserről van szó, rövid, fekete hajjal (van egy piros tincse), és átlagos kinézettel. Apukája egy feltaláló volt, akit meggyilkoltak, és a lány életének legfőbb célja a tettes kézre kerítése. A vicces az, hogy amikor (elég hamar) megtalálja az illetőt, akkor mégse tesz vele semmit. Hősünk amúgy eléggé mogorva típus, de egyáltalán nem irritáló módon, ahogy az sok anime-lányszereplőről elmondható. Személyisége meglehetősen fiús, a szerelem még csak meg se érinti (a történet során erre mondjuk zéró a lehetőség), és hajlamos a bevadulásra, erőszakra.
Az ő legjobb barátja Mankanshoku Mako (ez az egyik legviccesebb név, amit animében hallottam). A barna, bili-frizurás csaj nagyon szeleburdi és ügyetlen, továbbá órákig képes szónokolni a semmiről. Ez a szuperképessége bármely ellenséget meg tud állítani pár pillanatra, mert ők sem értik, miről dumál a lány. Az ő családja fogadja be Ryuuko-t, és a család többi tagja ugyanolyan vicces, mint Mako. Van dagadt apuka, házitündér anyuka, lejmolós öcsike, és Beles, a zabagép kutya.
Az akadémia vezetője látszik a főgonosznak (aztán ahogy haladnak az események, ebben a szerepkörben sok minden változik), aki egy Satsuki névre hallgató, nagyon zord, nagyon szigorú, fekete, hosszú hajú lány. Míg Ryuuko az apjától örökölt fekete-vörös egyenruhában harcol (neve: Senketsu), addig Satsuki egy fehér-kékben (neve: Junketsu). Nem, nem kattantam be, azért tértem ki a ruhák nevére, mert a ruhák a Kill la Kill-ben komoly szereplők, sőt Senketsu konkrétan egy személyiség, akinek szeme, szája van, gondolkodni, érezni és beszélni tud (bár csak Ryuuko hallja).
Satsuki anyja Ragyou, aki speciális ruhagyárával konkrétan a világ uraként tündököl. A szivárványhajú nő hihetetlen hatalommal rendelkezik, ahogy a „Divatguru”-ként ismert munkatársa, Nui Harime is. A szőke lolita-kislány óriási erővel bír, és nála van Ryuuko olló-fegyverének a fele. A másik fél Ryuukohoz került, aki apjánál talált rá. Ebből ugye ki is derül, hogy Nui ölte meg Ryuuko apját, de drága árat fizetett érte, ugyanis egyik szeme odalett.
Érdemes még megemlíteni Satsuki holdudvarát, a különböző iskolai elnököket. Gamagori egy benga kiképzőtiszt-szerű tanár, aki minden diákot leüvölt, és érdekes módon testmérete gyakran a sokszorosára növekszik minden különösebb indok nélkül. Jakuzure a zenei tagozat vezére. A mazsorett-ruhában feszítő, felvágott nyelvű rózsaszín kislány szeret minden történésbe beleszólni. Aztán ott van még a nem igazán harcos, hanem inkább számítógép-zseni Inumuta, és a bekötött szemű Sanageyama. Ez a kettő nem sok szerepet kap.
Ja, és létezik egy ún. Nudista Klub is, aminek tagjai a ruha-zsarnokok ellen harcolnak. A mágikus ruhák készítői (
Ragyou-ék) ugyanis egy idő után nem titkoltan világuralomra törnek, így bárki, aki az ő ruháikat viseli (tehát kb. mindenki) a bábjaikká vállnak.

Stílus, hangulat

Nos ez az, amit valaki vagy nagyon fog utálni, vagy végig fetrengeni fog a röhögéstől. Én az utóbbi csoportba tartoztam, fergetegesen jól szórakoztam a sorozaton, de meg tudom érteni, aki sugárban hány tőle. A Kill la Kill nem más, mint egy non-stop, 120%-on pörgő, teljesen abszurd akció-orgia. Szinte semmi más nincs benne, mint harc. Nagyon ritkán akasztja meg az összecsapások sorozatát némi beszélgetés vagy hasonló. Erotika külön nincs benne, de fanservice annál inkább, hisz aki veszít a harcban, az általában elveszíti egyenruháját is, szóval a textil cafatok ilyenkor épp csak a mellbimbókon himbálóznak tovább. Az első rész, de inkább az első 5 perc tökéletesen eldönti, kinek való a sorozat, ugyanis a többi 24 rész pontosan ugyanolyan tempóban halad tovább, és ugyanolyan kaotikus lesz. A humor szintén nagyon fontos része az animének, és a Mako-család ugyanolyan forrása, mint mondjuk Senketsu benyögései. A zene kifejezetten jól sikerült, legalábbis az opening és ending muzsikák elejét imádtam (na jó, aztán mindig átpörgettem őket).

Benyomások, konklúzió

Ha nagyon erőltetett párhuzamot akarok találni, akkor a Kill la Kill talán a Soul Eater-re hajaz legjobban, de annál sokkal durvább, véresebb és őrültebb. Grafikára is hasonló (tehát komolytalan), és a különböző arcunkba robbanó giga-feliratok, amik tájékoztatnak bennünket az eseményekről/nevekről szintén a Soul Eater-nél voltak divatban, ha jól emlékszem. Vicces, ha belegondolok, hogy a 24 epizód tulajdonképpen pár nap alatt zajlódik le, annyira sűrű az egész. Mindettől függetlenül én nagyon jól szórakoztam. IQ-t nem igényel, így tökéletes agykikapcsolós cucc, ha valaki ilyesmire vágyik.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése