2015. október 23., péntek

Parasyte the Maxim

Történet

Az iskolás fiú, Sinichi karját egy éjszaka folyamán valami fura, idegen lény  támadja meg. A srác az utolsó pillanatban képes megállítani a féregszerű dolgot, mielőtt az elérné az agyát, és később persze azt gondolja, hogy az egész pusztán egy lidércnyomás volt. De aztán kénytelen konstatálni, hogy innentől kezdve jobb karja külön életet él, és saját magát irányítja. Vagyis pontosabban a beléköltözött parazita irányítja, aki bár jobban szerette volna elfoglalni az egész testet, most azonban kénytelen megbékélni azzal, hogy Sinichinek csak ezt a részét lakja. A fiú a kezdeti sokk után egy teljesen új világot ismer meg, mely az emberektől rejtve van, és amelyben a valódi személyek szép lassan paraziták által vezérelt bábukká lesznek.

Szereplők

Sinichi tehát a főszereplőnk, valamint Migi, az ő parazitája. A srác igen szép fejlődési utat jár be az anime során, bár ez nem meglepő, hisz annyi mindenben része lesz. Nem elég a földöntúli élmény, de családja és iskolatársai is veszélybe kerülnek, és kisvártatva azon kapja magát, hogy élete tulajdonképpen harcok sorozata.
Ráadásul titkolnia kell mindazt, ami történt, hisz ha mások tudomást szereznének Migiről, több mint valószínű, hogy élete hátralévő éveit kísérleti patkányként kellene leélnie. Szóval Sinichi egy magának való, félénk tinédzserből igazi férfivá válik. Miginek kettős hatása van rá: egyrészről fizikailag felturbózza a fiút, amitől az erősebb és gyorsabb lesz. Olimpiai rekordsebességgel képes futni, és akár ötmétereseket ugrani. Másrészről lelkileg is megváltozik, mert a parazita érzéketlensége rá is átragad, így sokkal szenvtelenebbé válik.
Ez problémás például alakuló szerelmét illetően, hisz osztálytársa, Satomi, nem feltétlenül egy folyton üres szemekkel bámuló fiút akar magának. A lányról sok mindent nem lehet elmondani: ő főszereplőnk szerelme.
Van egy másik lány is, aki bekavar a képbe. Kana először elég negatív figurának tűnik, hisz azokkal a srácokkal bandázik, akik egyszer elég szépen helyben hagyják Sinichit (aztán később Sinichi veri szét őket). Viszont a lány észreveszi magán, hogy folyton a halkszavú srác jár a fejében, így ő is megkörnyékezi.
Nagyon fontos szereplők még Sinichi anyja és apja, kiknek igen tragikus sors jut, és nagyon szomorú volt nézni, ami történik velük (ja igen: spolier, spoiler, spoiler, ha valaki nem tudná ezen az oldalon...). Lényeges továbbá Tamura Reiko, akibe szintén parazita költözött. A "nő" azért is különleges, mert új életével egy csecsemőt is megörökölt, akire így kénytelen vigyázni, nehogy gyanúba keveredjen. A gyermek emberi érzéseket kelt az idegen lényben, és egyre jobban átérzi, mit is jelent valójában szeretni, kötődni, és törődni valakivel. Nem így az testrablók egyik vezére, Gotou, aki igazi főgonosszá avanzsál, és ehhez illően igen kemény ellenfél.

Stílus, hangulat, konklúzió

A Parasyte - the Maxim egy eléggé egyedi hangulatú anime, és ez a hangulat nekem minden résszel egyre jobban tetszett. Az elején is érdekes volt, de talán kissé szürke, így még az abbahagyását is fontolgattam. Örülök azonban, hogy végül nem így döntöttem, mert a végén voltak a legizgalmasabb események, és még néztem volna tovább is. A fantasztikus alaptéma ellenére teljesen realista atmoszférájú. Nincsenek indokolatlan hülyéskedések, sőt egyáltalán nincsenek benne humoros részek. Dráma, tragédia, vér és akció annál inkább. De az aránylag sok harc mellett is valahogy végig nyugodt hangvételű marad.
Amikor az emberek kezdik felfogni, hogy itt vannak a paraziták a nyakunkon, akkor kezdenek felpörögni a dolgok. Rendőrségi akciók, a lények beazonosítására tett kísérletek, és a többi. Ezek tényleg izgin vannak megoldva, én abszolút átéreztem a feszültséget. Voltak persze részek, amikor az ember azt mondja, hogy "ne máár...", például amikor a pszichopata sorozatgyilkos a paraziták elleni akció közben megkéri az egyik nyomozót, hogy vegye már le a bilincsét. Erre ő: "miért ne?" Azt hiszem, megérdemelte a sorsát… De igazából ilyenekből nincs túl sok, én inkább azon agyaltam a sorozat nézése közben, hogy az emberiség (vagyis bocsánat: Japán) körülbelül hasonlóan reagálna egy ilyen helyzetben, vagy akár még ennél is sokkal bénábban. Ami viszont elég bosszantó volt, hogy konkrétan semmit nem tudunk meg a parazitákról. Kik ők? Honnan jöttek? Földönkívüliek vagy nem? Azon túl, hogy elveszik a testünket, tényleg gonoszak? Vagy akár jót akarnak (ahogy egyikük egyszer szónokolja a polgármester bőrében)? Migi miért ennyire jószívű, és miért küzd ilyen hévvel saját fajtársai ellen? Vannak halovány magyarázatok, de általánosságban édeskevés, amit megtudunk.
Az összkép azonban teljesen pozitív. Jól szórakoztam (ha lehet ezt a kifejezést használni, egy ilyen drámai alkotásnál). Azoknak ajánlom, akik a komolyabb műfajt szeretik némi fantasztikummal meghintve, és nem riadnak vissza a horror-elemektől.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése