Eredeti cím: Trial of Champions
Eredeti/magyar megjelenés: 1986/1990
Illusztrálta: Brian Williams
Fordította: Varsányi Mária
Design
Nagyon tetszetős és figyelemfelkeltő. A
Halálarénát láthatjuk, Lord Carnuss testőrei gyűrűjében figyeli (unott fejjel) a
lenti barbár-szerű győztest... egy jelenet a könyvből. Jók ezek a mediterrán
színek, meg a betűtípus, de szerintem legjobban a félig leomlott oszlop néz ki.
Illusztráció
Szépek a rajzok, de valahogy nincs túl sok
hangulatuk. Túl tiszták, túl szimmetrikusak... (pl. 3., 125., 156., stb.)
annyira mások, mint John Blanche "mocskos" világa. Ez persze nem baj,
de a tűz ábrázolások például nagyon gyengék (lásd.: 143., 246., 374.), ennél
még én is jobbat tudok rajzolni. A kedvenceim közé Liche királynő (318.) és a
szirén-csajszi (364.) képei tartoznak (vajon miért..?).
Háttértörténet
Jól indul a történet, rendesen megadja az
alaphangulatot. Rabszolgák vagyunk, mert hajónkat megcsáklyázták a kalózok és
foglyul ejtettek minket. Később a Vér-szigetre kerülünk (bizalomgerjesztő
elnevezés), ahol Lord Carnuss képez ki harcosokat Halálarénájában, hogy a
győztes (az az egy, aki életben marad) a gyűlölt fivére által rendezett
próbatételen sikerrel jusson keresztül a Halállabirintuson (magyarul élve
kerüljön elő). A gyűlölt fivért Sukumvit bárónak hívják. Hát, én nem is tudom,
de mintha már hallottam volna ezt a nevet valahol...
Eredetiség
Persze, hogy semmi eredetiség nincs benne,
hisz a két évvel ezelőtti Halállabirintus felmelegítéséről van szó. Az egyetlen
különbség, hogy most nem saját akaratunkból csöppenünk bele az események
sűrűjébe, hanem kényszerből. Az újítás az arénában való kiképzés, amit bár
akármelyik gladiátoros filmben láthattunk már, mégis csúcs hangulata van. A
labirintusos rész véleményem szerint nem jobb a '84-es előzményétől.
Kihívás
Nehéz, de nagyon. Az egész
"labirintusosdi" voltaképpen egy dologra van kihegyezve: hogy
összegyűjtsünk 9 aranygyűrűt. Ugyanis ha csak egyet is elszalasztunk (azaz
egyszer pl. "balra fordultunk és nem jobbra" típusú dologról van
szó), akkor az utolsó próbamester kíméletlenül végez velünk. Nem tudom, más
hogy van vele, de nekem egy kicsit idegesítő, amikor SENKI nem mondja, hogy ezt
és ezt kell gyűjtögetni. Mikor először játszunk, csak akkor kezdhet gyanússá válni
a dolog, amikor már a harmadik ugyanolyan aranygyűrűre lelünk rá. Arról már ne
is beszéljünk, hogy mindezzel mit sem érünk, ha nincs meg a három sorozat,
ahogy a gyűrűket majd egy táblázatba be kell helyezni... Ráadásul számos
alkalom kínálkozik arra, hogy elveszítsük gyűrűinket. Csak néhány példa: a
hídnál is ezzel kéne fizetni, a kutyafejű bálvány is ilyen áldozatot óhajt, a
Káoszbajnok is ezt követeli rajtunk, ha nem akarunk vele harcolni...
A poén az, hogy ha nem is lennének gyűrűk és
sorozatok, a könyv még akkor is a nehezebb kategóriába tartozna. Az átlagosnál
több szerencse/ügyesség próba és harc van a játékban, így pontjaink gyorsan
fogynak. Aztán még egy-két nélkülözhetetlen tárgy: vasreszelő a
ketrec-csapdánál, tűzvédő bíborpalást a tűzfüggönynél, piros teleportáló por a
boszorkánytól, vaskulcs... szóval rengeteg minden. A 386-os szobáról meg ne is
beszéljünk, mert ez már tényleg a szadizmus határát súrolja... Egyedül annyi
enyhít a nehézségen, hogy egy csomó gyógyító cuccot találhatunk az útvesztőben,
de hát ugye ezeknél mindig ott a kétség a játékosban, hogy segíteni, vagy
ártani fognak-e nekünk.
Főgonosz
Valójában Lord Carnusst lehet annak nevezni,
és tényleg eléggé meg lehet utálni, mire kitántorgunk a labirintusból. Annyira
nem nehéz ellenfél, csak kérdés, hogy nekünk addigra hány Életerőnk és
Ügyességünk marad. Kisebb főellenségeknek lehet minősíteni a próbamestereket is
(Noyt és Lexust), akik azért tényleg beleadnak mindent, hogy megszívassanak
minket (amit Lexusnál ki kell állnunk, hát az már tényleg...).
Rendszer
A hagyományos rendszer. Nincs extra.
Hangulat
Változó. Az elején az arénában nagyon jó,
később viszont sima, ősi labirintus-mászkálás. Persze vannak jó ötletek,
érdekes teremtmények, de sok csontváz, kutya, stb. is, azért Jacksonnál
szerintem mindig eredetibb a teremtmény-felhozatal. Van egy érdekes fordítás is
a kutyafejű bálványnál (398.): ugye angolul láthatjuk a képen - "a gift of
gold will let you pass, unless you want death by gas". Magyarul ez így
hangzik: "ha egy aranytárgyat adsz, továbbmehetsz, hacsak nem akarsz
meghalni". Így nem nagyon világos, miért fogjuk be az orrunkat, és miért
kéne hallanunk a szivárgó gáz hangját, ha nem fizetünk - kiskoromban ezt sose
értettem. A horrort kedvelőknek pedig ajánlom a 265. pont elolvasását.
nekem ez volt az első kjk-s könyvem ezért lehet kicsit elfogult vagyok.nagyon hangulatos de egyben nagyon nehéz,föleg az arany gyűrűk beszerzése miatt.én mindenkinek merem ajánlani,hogy vigye végig.
VálaszTörlésÍgy utólag belegondolva. van egy elég nagy logikai baki a könyvben. Nincs szárnyas sisakod amivel átrepülhetsz a szakadék felett és megmenekülhetsz a zombi-hordától? Sorry game over. Nincs vasreszelőd hogy kiszabadítsd magad a ketreccsapdából? Sorry game over. Nincs bíborpalástod amivel átkelhetsz a tűzfüggönyön ami lezárja a továbbvezető utat? Sorry game over. Ha pedig mindezeken szerencsésen túl vagy, és legyőzted utolsó mebmaradt versenyzőtársadat, a Keleti Hadurat is, elindulsz vissza a zsákutcának bizonyuló járaton, ám láthatatlan fal állja az utadat. Sorry game over... azaz.. várjunk csak... szereztél teleportálóport a Próba elején? igen? Akkor semmi gond! :)
VálaszTörlésÉS EZ MIÉRT NEM JUT ELŐBB AZ ESZÜNKBE?!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés