Eredeti cím: Curse of the Mummy
Eredeti/magyar megjelenés: 1995/2010
Illusztrálta: Martin McKeena
Fordította: Setna
Design
Nagyon hangulatos. A borítón főellenségünket
láthatjuk, ahogy éjszaka épp elővánszorog kriptájából. Szép a kompozíció, csak
ezeket a kísérteties betűtípusokat nem kellene szerintem erőltetni.
Illusztráció
Vegyes a kép. A rajzok többsége átlagos, inkább
elnagyoltnak tűnik (pl. 75., 105.), de vannak jól eltaláltak is. A képekben
leginkább az a furcsa, hogy kevés elemet tartalmaznak, nem mondhatni hogy túl
lennének díszítve. A szfinx (320.) és Nemset (384.) gyengék lettek, de a Drakón
(294.), a Caarth (307.), Amnetut (359.), vagy maga Akharis portréja (397.)
durván néz ki.
Háttértörténet
Egy régész (ezek szerint ilyen foglalkozás a
fantasy-világokban is van) kér segítséget tőlünk, mert egy rég halott
uralkodót, Akharist sikerült híveinek megtalálniuk és szeretnék visszahozni az
életbe. Egy kicsit furcsállottam, hogy ez konkrétan egyetlen embert, a mi
régész barátunkat zavar, hiszen ahogy kiderül, a mumifikálódott fáraó az egész
világot fenyegeti.
Eredetiség
Mi mást mondhatnék, mint hogy eredeti a mű,
hiszen nem nagyon van más ókori atmoszférájú játékkönyv (ja de, most jut
eszembe a Rémület útvesztője…). Ennek
talán megvan az oka, mivel én magam sem tudom, hogy az egyiptomi vonal miképp
egyeztethető össze egy kitalált fantasy világgal. A Múmia átka azonban nem zavartatja magát, és igazából a kezdeti
kétkedés után már engem sem izgatott, hogy ez akkor hogy is van. Ellenfeleink
is igazodnak a környezetükhöz: skarabeusz-bogár, múmiák, állatfejű-embertestű
lények, stb. Persze megjelennek a „klasszikus” fantasy figurák is (a jó modorra
érzékeny Drakón figurája viszi a pálmát köztük), illetve a két világ
találkozásából született hibridek is, mint például az Átkozottak, akik
kifejezetten tetszettek. Ellenpéldának ott a Holtak őrzője, aki egy mérges
csivavára emlékeztet. A 146-os ponton pedig jól érzékelem, hogy egy kevéssé
leplezett Don Quijote utalás van..?
Kihívás
Először azt akartam írni, hogy nem túlzottan
veszélyes a kaland, de miután már a második nekifutásnál is elakadtam, és a
harmadik során pedig már 18 (!) kód-bejegyzés virított a kalandlapomon, kicsit
átértékeltem a dolgot. Szóval sok infó kell, ha végig akarunk érni a kalandban.
A szükséges adatok egymásra épülnek, tehát mire találkozunk a sámánnal, addigra
birtokában kell lennünk egy papirusztekercsnek (amit nem találunk, hanem árucsere
folytán szerezhetjük meg – ezért is lehet gyanús hogy a kaland elején számos
cuccot vehetünk és adhatunk el), ezt ő lefordítja, és onnantól tudjuk elolvasni
az ó-szövegeket. Ez ahhoz kell, hogy megtaláljuk Akharist sírját. Később mindenképpen
beszélnünk kell egy szellemmel, annak a megfelelő kérdést feltenni, ennek
alapján pedig egy titkos kamrát megtalálni. Aztán kell még valami világító
eszköz (nélküle kampec a sírhelyen), aranykulcs, sólyom mellvért, ankh
szimbólum, a szfinx kérdéseire is válaszolnunk kell, és így tovább… Szóval az
élet a múmiák földjén sem egyszerű. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a kaland
során bizonyos pontokon valami oknál fogva eszméletünket vesztjük, akkor a
saját áldozati szertartásunkon ébredhetünk fel. Ez elsőre nem hangzik túl jól,
de mégis jobban járhatunk, mert így az előbb említett szükséges tárgy- és
infóerdőnek a felére sem lesz szükségünk. Ha ilyenkor kiszabadítjuk magunkat,
korábban találkozhatunk Akharissal, szóval ez egy abszolút előnyös „rövidítés”.
Emellett persze ott vannak a szokványos
életerőpont-vesztő események is, nem semmi például, amikor egy fejezetpont
alatt 15 db múmiával kell megküzdenünk.
Főgonosz
Akharis előtt a kultusz főpapnőjét is
eliminálni vagyunk kénytelenek, aztán pedig jön a főnök. Őt jópár módon
gyengíthetjük, ami nem is árt, mert a 12/25-ös harci értékeivel nem kispályás
múmiáról van szó. Itt a bőség zavarával állunk szemben, jó ötlet például
összetörni a szarkofágját, vagy letépni a maszkját, bár ezek nem lesznek
egyszerűek. Utána Sither hatalmas szobrára is vigyázni kell, végül pedig
Akharist másodszor is el kell intézni.
Rendszer
A klasszikus rendszer a „Mérgezés” rubrikával
egészül ki, melynek pontszáma ha eléri a 18-at, akkor meghalunk. Ez az elején
érdekesnek tűnt, de igazából nincs másról szó, csak egy új vonalról, ami mentén
szintén el lehet patkolni. Mondani se kell, hogy mérgezős veszélyek és
ellenfelek bőven lesznek a játékban.
Hangulat
Nem rossz a hangulat, és rögtön egy harccal
indítunk, ami elég egyedi. Régész barátunk (aki a kép alapján leginkább egy
cowboy-ra hasonlít) természetesen nem sokáig lesz velünk, igazodva a
kaland-játékok „magányos főhős” hagyományaihoz. A történet második felében a
labirintus nagyon szerteágazó, ezerfelé mehetünk, de nagyon extra események
nincsenek (leginkább harcok, szakadék-átugrások, stb.), a „hard” labirintusos
rész pedig ugyanolyan kivitelezésű, mint a Tűzhegyben.
Tetszett még a táblás játék Nemsettel, bár itt azért voltak erős feltételezései
a könyvnek (hogy miért pont oda lépek, ahova, és aztán mi történik utána), de
összességében jól volt megoldva. A kaland vége is jó volt, hogy a főgonosz
eleste után a sámánnak még ki kell teleportálnia minket a kriptából.
"Egy régész (ezek szerint ilyen foglalkozás a fantasy-világokban is van)"
VálaszTörlésHogyne volna! Lásd még a Baldur's Gate-et, amiben egy ősi romvárost akarnak feltárni - egy egész régészcsoport! :)
Ezt fejeztem be ma. Összességében ez is pozitív élmény. Ez mondjuk már egyértelműen a nehezebb könyvek között van nálam. Személy szerint még morbid dolognak tartom a könyvben, hogy miközben amuletteket kell gyűjteni, egy ilyen a halálunkat okozhatja.
VálaszTörlésEz a rövidítés nem tudom, hogy tud-e jó lenni. Nyilván, amíg nem szerezzük meg a sólyompáncélt, addig csak a halálunkat okozhatja. Utána már akár jó is lehet, csak akkor elesünk a nap-amulettől és az élet vízétől, holott egyik sem egy fölösleges cucc. Vicces volt ebben a könyvben még, hogy először kéregbőröm lett, majd a mumifikáló szer is vastagította a bőröm, így szinte sebezhetetlenné váltam a végére...csakhogy 8 ügyességgel.
A végén meg egyszer nekem megvolt a slussz-poén: az utolsó szerencse-próba nem sikerült, tudtam, kampó, ekkor láttam, hogy van egy tárgyam, amit még nem használtam...és feltörtem a fekete palack pecsétjét és a 398-ra lapoztam...azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy csöbörből vödörbe...
Ja meg néha nem volt egyértelmű, hogy melyik szám releváns (ezt nem lehetne egy könyvben félkövéríteni? Mégis a 21. században vagyunk vagy mi). A papírusztekercsnél elsőre nem jöttem rá egyáltalán, hogy releváns, hogy 5 oszlopban vannak a hierogrifák.
VálaszTörlés