2013. március 3., vasárnap

When Cicadas Cry

Történet

Egyetlen masszív és szerteágazó történetfolyamról van szó, melynek szálai egymásba gubancolódnak. Ez utóbbit amúgy csak a sorozat közepétől vesszük észre, amikor már annak is tudatában vagyunk, hogy ez az anime az örökös és végtelen ismétlődésekről szól. Rengeteg különböző verzióját ismerhetjük meg egy bizonyos időszaknak, ugyanabban a faluban, ugyanazokkal a szereplőkkel. Vannak egymásnak ellentmondó események, és vannak egymást kiegészítő részek. Jó bonyolultan hangzik, mi? A Cicadas valóban nem gyerekeknek való, és felnőttek közül sem mindenkinek. Most nem a véres jelentekre gondolok (persze azokra is), hanem elsősorban arra, hogy kevesen bírják végigkövetni ugyanazokat az alapsztorikat egymás után sokszor, egészen finom változtatásokkal. Bevallom pirulva, hogy én is belepörgettem néhányszor.
Van amúgy egy kis falu, minden itt játszódik. Van a háttérben egy gátépítés, amit a lakosság többsége ellenez, köztük a legbefolyásosabb család is, mely kábé maffia szinten van. Hozzájuk kötődik egy bizonyos átok, mely szerint a Hinamizawa (a falu neve) fesztivál napján, minden évben rejtélyes módon meghal valaki. Van hat gyerkőc (ketten ennek a maffia-családnak a tagjai), akik kvázi a főszereplők, és akik körül kulminálódnak a rejtélyes és véres események. Ezt ennél jobban nem nagyon lehet összefoglalni (már ezekben a mondatokban is volt spoiler), illetve nem is nagyon szeretnék belemélyedni, mert a sorozat csak pár alaptörténetet veséz ki nagyon durván.


Szereplők

Kei a szokásos, jószívű, átlag fiú főszereplő. Őt látjuk majd a legtöbbször, de érdekes, hogy az anime második felétől egyre jobban háttérbe szorul. Osztálytársa a barna hajú Rena, és a zöld hajú ikerpár Mion és Shion. Ők ketten tartoznak a Sonozaki maffia családba, akiknek ellensége egy másik család is, melynek leszármazottja Satoshi, és annak húgicája, Satoko. Az egyik fő bonyodalom akörül alakul ki, hogy Satoshi eltűnik, amiben valószínűleg a Sonozaki család keze van. Shion szerelmes volt a fiúba, ezért amint ezt megtudja, kegyetlen bosszút áll mindenkin, de legfőképp a saját családján. Van még a kék hajú Rika, aki egyfajta „mindentudó” kislány (hidegrázós jelenet, ahogy megjósolja, mi fog történni a faluban a következő 5 évben, plusz a saját halálát), ő Satoko barátnője. Meg lehet még említeni főbb szereplőként a kövér nyomozót, aki fel szeretné deríteni a faluban burjánzó rejtélyes ügyeket.


Stílus, hangulat

Maga a kettősség. Egyrészt néha tombol az idétlen humor, amikor a szereplők baba-szerű karikatúrákká vállnak, szívatják egymást, stb. (ebben Rena a legjobb), másrészt pedig mindig ott a nyomasztó, pszichotikus, thriller hangulat. Nekem egy idő után mindig egy mű ugrott be: Twin Peaks. Tudom, merész párhuzam egy rajzfilmet David Lynch remekművével egy napon említeni, de ha valaki ez alapján nézi, szerintem észre fogja venni. Vannak nagyon beteg és véres jelenetek (mondjuk nem sok, de amikor például a tíz éves kislány saját fejét vagdossa bele a késbe és úgy lesz öngyilkos, az elég kemény), illetve mindegyik történet változatban teljesen megőrül valaki, és elkezdi aprítani a többi szereplőt. Ennek néha pszichikai, néha érzelmi, néha pedig természetfeletti oka van.


Benyomások, konklúzió

Nem is tudom. Az azért sok mindent elmondhat, hogy ahogy említettem, jópárszor beletekertem a részekbe, mert nekem túl lassúak voltak. Érdekes a koncepció, de egész egyszerűen nincs az alaptörténetben annyi, hogy 26 részen át tizenvalahány féle szemszögből nézze végig az ember. Aki szereti a körmönfont vonalvezetésű, nyomozós thrillereket, az mindenképp tegyen vele egy próbát, de aki akciót akar, az nem nagyon fog találni. Ja, még így a végére két bennem maradt kérdés: 1. Mionnál miért van mindig pisztoly??? (sose csinál vele semmit, és amúgy is egy kamaszlány hogy hordhat a felsőtestén pisztolytáskát mindenhol?) 2. Hogy járnak egy osztályba a szereplők, amikor minimum 3-4 év van köztük?
A When cicadas cry konklúziója számomra az, hogy sose bízz az aranyos, cuki kislányokban, mert bármikor előkaphatnak egy húsbárdot, és lecsaphatják a fejed. A cím amúgy szerintem a legzseniálisabb eleme az animének (Mikor a kabócák sírnak). És valóban: aki nem bírja a kabócák ciripelését, az bele se kezdjen a filmbe…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése