2013. június 18., kedd

Death Note

Történet

A halálistenek birodalmában, egy unatkozó halálisten, Ryuk, szándékosan leejti a Földre a füzetét. Nem akármilyen füzetről van szó, hanem egy olyanról, amibe ha beírják valakinek a nevét, akkor az illető meg fog halni. A tárgyat egy középiskolás fiú, Yagami Light találja meg, aki persze először nem hiszi el, hogy létezik ilyen irtózatos hatalmú eszköz, de amikor kipróbálja, megbizonyosodhat róla, hogy márpedig ez tényleg a Halál Füzete.
Light úgy érzi, hogy eddigi szürke élete végre új értelmet nyer, és elkezd élni a lehetőséggel. Sorozatban gyilkolja meg a híradóban látott bűnözőket, gyilkosokat, erőszaktevőket, miközben persze a furcsa halálesetek dömpingje feltűnik a hatóságoknak is. Amikor egyértelművé válik, hogy itt valaki áll a háttérben, a rendőrség megkéri az „L” nevezetű, nemzetközileg is elismert nyomozót, hogy járjon az ügy végére. A zseniális koponya munkához is lát, és hamarosan Light is tudomást szerez erről. „L” egyre közelebb jut a fiúhoz, így Light számára egyértelműen az lenne a legkényelmesebb megoldás, ha a füzet segítségével likvidálná őt. A bibi azonban az, hogy senki sem tudja „L” valódi nevét, sőt még az arcát se látta senki…
Ehhez tudni kell némi információt a Halál Füzetéről. Az eszköznek számtalan szabálya van, melyek közül egy csomó csak menet közben derül ki. Az első, hogy ha valaki leír egy nevet, közben az általa megölni kívánt illető arcára kell gondolnia, ezzel küszöbölhető ki, hogy ne egy másik, azonos nevű egyén haljon meg. Ha csak ennyit teszünk, akkor a célpont 40 másodperccel később szívrohamot kap. Meg lehet adni azonban pontos körülményeket is, ha másféle halálnemet szánunk áldozatunknak. Ezeket leírva a személy lényegében irányítható is, tehát ha azt írjuk, hogy szálljon autóba, és hajtson le egy szakadékba, azt is meg fogja tenni. Ami persze nem lehetséges (például ugorjon le 1 óra múlva az Eiffel torony tetejéről, amikor épp Tokióban tartózkodik), az nem fog teljesülni, ilyenkor emberünk simán szívrohamot kap. A füzet belső borítóin van szabályleírás (ezekből minden részben megismerhetünk kettőt), de korántsem szerepel az összes. A füzet megtalálása után maga Ryuk is leszáll a Földre, hogy megismerkedjen annak új tulajdonosával. Ő igazából az egészet unaloműzésként csinálja, és nagyon élvezi, hogy tanúja lehet Light ámokfutásának. Valamennyire segít is neki, egyfajta laza barátság is kialakul köztük, de nem viszik túlzásba. Ryuk mindig megőrzi a megfigyelő státuszát, tehát a lehető legkevésbé szeretne beleavatkozni a földi eseményekbe.


Szereplők

Itt van tehát Light (beszédes név), aki egy teljesen normális, eminens tanuló. Személye az egész sorozat legérdekesebb dilemmája, mert olyan ő, aki akár mi is lehetnénk. Megkapja a hatalmat, és él vele. Persze maga a gyilkolás rossz, de Light kizárólag olyanokat öl meg (eleinte), akik valóban megérdemlik a halált – legalábbis az ő értékrendje szerint. Célja, hogy egy új, bűnözés nélküli világot teremtsen, de ehhez sajnos be kell piszkolnia a kezét. Nem sokat moralizál, és elkezdi osztani a halált rendesen, miközben egyre elvetemültebbé, egyre gonoszabbá, és egyre önhittebbé válik. A kérdés pedig minduntalan ott motoszkál a nézőben: mi mit tennénk? Helyeseljük Light tetteit, vagy elítéljük? Ezt sosem lehet egyértelműen eldönteni, ez mozgatja az egész sorozatot. A fiú persze nagyon okos, éppen ezért is furcsa, hogy a többszörösen átgondolt manőverek mellett teljesen amatőr hibákat is elkövet néha. Poénos, amikor kísérletezik a füzet szabályaival, vagy amikor pontosan tudja, hogy a rendőrség megfigyeli, és szépen kijátssza őket.
„L” a másik főszereplő, aki talán az anime történelem egyik legeredetibb és legnépszerűbb figurája, és aki az én véleményem szerint mégis kissé hatásvadász karakter lett. Ő egy meg nem értett zseni, aki mindig két lépéssel mások előtt jár. Bár még fiatalkorú, mégis régóta oldja meg a más szervezetek által megoldhatatlannak vélt eseteket. Rengeteg allűrje van, például nem tud normálisan ülni, folyamatosan édességet zabál, és amúgy is úgy néz ki, mint egy kábítószeres emós. Ami problémám volt még a személyével kapcsolatban, hogy néha egyszerűen „túl okos”, tehát túlságosan hihetetlennek tűnik az, ahogy mindig ráérez a jó megoldásra. Rosszul voltam a „százalékos” dumáitól („annak az esélye, hogy Light követi a gyilkosságokat, 10%-al növekedett”), és gyerekesek egyes módszerei is (összebilincseli magát Light-tal hónapokra, vagy eljátszatja az apjával, hogy ki kell végezni a fiút).
Ha már szó esett róla: Light apja a japán rendőrség egyik parancsnoka, aki – vigyázat, spoiler – az egyik részben életét veszti.
Ryukról annyit érdemes tudni, hogy imádja az almát (ha nem ehet, elvonási tünetei is lesznek), és végig nagyon jól szórakozik. Ő az első részekben még nagyon hangsúlyos, de a sorozat vége felé már teljesen eltűnik a háttérben. Mellette vannak még más halálistenek is, akik leszállnak a Földre ilyen-olyan okból (van, hogy három különböző Halál Füzet is forgalomban van).
Egy másik füzetet a tini modell, Misa kaparintja meg, aki ezzel teljesen megkavarja a helyzetet. Tudni kell, hogy egy Halál Füzetet birtokló ember egyezséget köthet egy halálistennel, hogy megkapja a halálistenek szemét. A szemmel a tulajdonos minden ember nevét ott látja lebegni azok feje fölött, tehát még hatékonyabban tudja osztani a halált (nincs rá szükség, hogy kinyomozza a célpont nevét). Ez úgy is működik, ha például csak egy fényképet lát az illetőről. Ennek a képességnek az ára a szemet igénylő ember hátralévő élethosszának a fele, tehát ha valakinek még 40 éve lenne hátra az életéből, akkor már csak 20 lesz. Eme borzalmas ár ellenére Misa igénybe veszi a dolgot, ráadásul a történetben ezt kétszer is megteszi! (menet közben lemond a füzet birtoklásáról, ezzel elfelejt mindent, majd később újra a birtokába kerül, és ilyenkor a szemeket is újra kell igényelnie) Ezek után gondolhatjuk, mennyi esze van a csajnak. Szóval Misa is egy olyan szál, ami nem tűnik túl reálisnak, még ha meg is van magyarázva a dolog azzal, hogy a szüleit megölték, és Light volt az, aki likvidálta a tetteseket. A lány olyan szinten szerelmes Light-ba, hogy bármit megtesz érte.
Akiről még érdemes szót ejteni, az „N”, aki – spolier – „L” 25-ik részben bekövetkezett halála után veszi át a helyét. Ő egy meglehetősen antipatikus figura lett, és teljesen egyértelműen „L”-pótlékként szerepeltetik. Közben amúgy eltelik 6 év, Light már felnőtt, és akkor jön „N” (Near). Ő nem sütiket zabál, hanem helyette mindig játszik kisautókkal, babákkal, vagy építőkockákkal… és közben 12 évesen irányítja a hatóságokat, és parancsokat oszt. Szóval tökéletesen életszerűtlen az egész.


Stílus, hangulat

A rajz nagyon szép, részletesen kidolgozott, a stílus pedig teljesen reális és komoly. Ez egy 100%-ig egy felnőtteknek szóló anime, amit minden képkocájából érezni lehet. Ahogy az első részben a földre hull a füzet, az valami hátborzongatóan gyönyörűen lett megoldva, mint ahogy az utolsó részben Light utolsó útja, ahogy régi önmaga elsétál mellette. Őt is sajnálni lehet a végén, de nagyon szomorú „L”, vagy Light apjának halála is.
A 20. Résztől opening és ending váltás következik be, ami magával hozza a talán legzúzósabb anime zenéket, amiket hallottam. A Maximum the Hormone együttes What's up People száma szerintem zseniális alkotás, és tökéletesen passzol a műhöz.


Benyomások, konklúzió

A Death Note az egyik kedvenc animém, amit élvezettel néztem végig másodszorra is (azért harmadszorra már lehet, hogy nem fogom). Apró hibái ellenére egy nagyon okos és komoly alkotás, ami tele van libabőrös eseménnyel. Eléggé elméleti (sok lövöldözést senki ne várjon), de egy percre sem lesz unalmas. Vagyis… hogy kritizáljak is egy kicsit: sokan mondják, hogy az utolsó kb. 10 rész már felesleges volt. Én is hasonlóan éreztem, az „N-érában” kicsit vontatottabbá válik az egész, de nem vészes. Ami még vicces, hogy a 37 rész alatt ugye rengeteg Halál Füzet szabályt ismerünk meg, köztük teljesen feleslegeseket is, de azért én még kíváncsi lettem volna néhány el nem hangzott infóra is. Mi van például, ha a Halál Füzete betelik..?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése