2015. február 24., kedd

Chaos;Head

Történet

Taku egy otaku, vagyis egy olyan srác, aki csak a lehető leminimálisabb dolgokra képes annak érdekében, hogy eleget tegyen társadalmi kötelezettségeinek. Egy ház tetőrészén tengeti napjait egy konténerben (!), ami szépen be van rendezve, vagyis megvan az ágy, a számítógép, a kóla, és az anime figurák. Takut ugyanis csak a számítógépes játékok és a babái érdeklik, iskolába csak azért jár, mert muszáj. A valódi lányok sem izgatják, lenézően csak 3D-seknek nevezi őket (lehet még ennél szánalmasabb valaki?).
Felkavarja azonban az életét egy sorozatgyilkosság, melynek előjelei, úgy tűnik, megtalálhatóak az interneten. Ezt úgy kell érteni, hogy lát egy fotót egy olyan tettről, ami csak másnap következik be, ráadásul ő maga is belekeveredik a dologba.

Szereplők

Nem nagyon szeretnék több poént lelőni a sorozatból (attól függetlenül, hogy ez egy SPOILERES oldal), elvégre mégiscsak egy nyomozós történetről beszélünk, ahol lényegesek a fordulatok. Takun kívül fontos még a Shogun nicknevű netes csóka, aki láthatóan a sötét titkok mögé lát, és jól ismeri Takut. Feltűnnek aztán a különböző csajok is, és valójában innentől kezdve szinte kizárólag csajokról beszélhetünk, ugyanis minden más szereplő nőnemű (na jó, még a nyomozó férfi). Szóval van egy pink hajú Rimi, akinek láthatóan köze van a gyilkosságokhoz, egy szőke Yua, aki elkezdi Takut követni, egy szőke Kozu-pii, aki néma, egy szőke Nanami aki Taku húga (mondani se kell, hogy orrba-szájba kevertem a szőkéket a sorozat alatt), egy rövidhajú énekesnő Ayase, és egy fekete (lila) Sena. Ahogy említettem, van még egy nyomozónk és annak egy asszisztense, akiről képtelen voltam eldönteni, hogy nő, férfi, avagy transzvesztita. És persze lesz egy főgonoszunk is a vége felé.

Stílus, hangulat

Részleteiben a következő pontnál fejtem ki, hogy milyen műfaj is lenne ez, de annyit érdemes tudni, mielőtt nekiállunk, hogy egy komolyabb, sötétebb alkotás. Ez aztán rengeteg alkalommal meg lesz kavarva mindenféle furcsasággal, de alapvetően nem egy felhőtlen, bolondozós anime. Akció kevés van benne, inkább a beszélgetések, belső monológok és lelki folyamatok játsszák a főszerepet.

Benyomások, konklúzió

Az a baj a Chaos;Head-del, hogy egyszerűen nem tudom, mi akar lenni. Az se, hogy milyen műfaj, az se, hogy mit szerettek volna vele elérni, és azt se, hogy egy csomó felvillantott részletnek mi volt az értelme. Adva van tehát Taku, aki fokozatosan kavarodik bele a gyilkossági ügybe, állandóan üldözési mániája van, és nagyjából az összes barátja, ismerőse, osztálytársa, de még a húga is gyanús neki (mint később kiderül, a paranoia több esetben jogos). Számos jel mutat arra, hogy világa csupán valami virtuális világ, vagy esetleg ő egy meghasadt személyiség, de ezt ugye sosem tudhatja biztosan. Aztán ez a nyomozós-thriller-paranoid vonal átmegy fantasztikumba, ahol már előkerülnek a megidézhető varázskardok, és egy teljesen új magyarázat arról, hogy mi is ez az egész. Innentől kezdve mintha egy tök másik sorozatot néznénk, és mintha az előző koncepció el lett volna feledve. Borzasztó lassan csordogál a sztori, egyre jobban bonyolódik, aztán a hetedik részben meg bejön a „gonosz nagyvállalat, aki a világunkban jelenlévő káprázatokat akarja irányítani, és persze visszaélni vele” dolog. Innentől meg amolyan Mátrix-féle eszmefuttatásokat hallgathatunk a világról, és ami mögötte van. A hab a tortán, hogy az egész mix a legvégén egy tök szokványos akciófilmmé degradálódik, ahol a jók küzdenek a gonosszal. Az összevissza kavarás amúgy mindettől még nem szűnik meg, a vége felé már teljesen bele lehet bonyolódni ki káprázat és ki nem. Szóval főhősünk lelkiállapotát elég jól át lehet érezni.
Az olyan említett részletek, mint például a rendőrségi nyomozás, vagy Taku kedvenc babájának állandó szereplése a fiú képzeletében, végül nem vezetnek sehova, semmi érdemlegesebb funkciójuk nem lesz.
Végeredményben nem is tudom, milyen a Chaos;Head. Mindenesetre érdekes műfaji elegy, és akit nem zavarnak a fent említett dolgok, és szereti a sötétebb, nyomozós stílust, az bepróbálkozhat vele, csak készüljön fel rá, hogy menet közben sokszor változik az irány. Nekem ez teljesen olyannak tűnt, mintha a készítők állandóan módosították volna az elképzelést, így a végére valami zavaros elegyet kapunk. Hogy ez jó-e, mindenki döntse el maga.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése