A gyíkkirály visszatérése

Írta: Paul Partington
Eredeti cím: Return of the Lizard King
Eredeti/magyar megjelenés: 2010/2019
Illusztrálta: Végh Dániel
Fordította: bag, Hullgrim és Loriana

Design

Nekem bejött a borító. Jó a kép, jók a színek, a minőség is kifogástalan (nem lett homályos, mint néhány másik Zagoros könyv eleje), szóval teljesen rendben van. A gyíkkirály kinézete kissé fáraós lett mondjuk.

Illusztráció

Előre is elnézést, nem akarok csúnya lenni, de végre nem egy sokadik Báti László Gábor által illusztrált művet vehettem kezeim közé, hanem hála az égnek, más is megpróbálkozott a dologgal, és milyen jól tette! Persze nem azt mondom, hogy hibátlan, Ian McCraig szintű alkotások születtek, de a többség simán beférne bármelyik nemzetközileg terjesztett könyvbe. Azt hagyjuk is, mekkora a különbség Báti és Végh között (tetemes), de egyszerűen szuper érzés volt most sok idő után ilyen profi rajzokat nézegetni a kaland közben. A szövegközti mini-grafikák is mind rendben vannak, de a nagy képekből is csak kevésbe akarnék belekötni. Ahol még érződik az amatőr hangulat, az mondjuk a 31-es (azokkal a fákkal nem tudom, mi történt), vagy a 99-es (a csonti harcos se lett csúcs, de a pókhálók pláne szörnyűek), a 157-es tájkép se sikeredett a legjobbra, vagy a 400-ason ismételten a táj fura. Szóval van még min csiszolni, de mit nekünk mindez, amikor olyan rajzokat láthatunk, mint a 43-as százlábú szökőkút (hidegrázós), a 85-ös troglodyták (zseniális), a 143-as ládák (mintha a Tűzhegy varázslójából lenne idetéve a kép), a 220-as Fémevő (egyszerű, de stílusos), a 235-ös bolt (szuper aprólékosan kidolgozott), a 246-os Tükördémon (Donnie Darko poén elrejtve!), vagy a 258-as Kentaur.
A titok (a tehetség mellett persze), hogy minden szépen össze van rakva, odafigyelés a részletekre, egyszerűen érződik a munka benne. Így is lehet, gratulálok hozzá.

Háttértörténet

Épp a Feketehomok Kikötőben zúzunk, amikor Nikodémusz hívat minket. A varázsló először elregéli nekünk a Gyíkkirály szigete történetét, majd közli, hogy a Gyíkkirályt a főpapja újjáélesztette, így most erősebb, mint volt, és persze ismételten rosszban sántikál. Tervei még gyerekcipőben járnak, hisz csak a közeli Troglodyta hordák és egy tucatnyi gyíkember áll rendelkezésére, így nekem Nikodémusz aggodalma kissé túlzottnak tűnt, nem igazán éreztem, hogy veszélyben a világ, de oké. A célponthoz történő utazással nem kell sokat vesződnünk, mert a mágus azonnal az Osztriga-öbölbe teleportál minket, ahol egy Jerry nevű pasas fogad, hogy segíthessen (Jerry? Most komolyan?). A lángpallosért sem kell tűvé tennünk a világot, mert a fickótól meg is kapjuk, bár ennek a lángpallosnak csupán 30 sebzés pontja van, ha az elfogy, akkor onnantól már nem sebezhet nagyobbat (hüllők meg dínók ellen), és szimpla kard válik belőle. Szóval spórolni kell, és normál pengénket használni, amíg eljutunk a főgonoszig.

Rendszer

Őszintén szólva én már egy ideje vágytam valami klasszikus kalandra, a sok spéci, extrákkal megtömött, ezernyi különböző jellemzővel ellátott könyv után. Mondjuk úgy, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még megkapod – de ne szaladjunk ennyire előre. Mindenesetre jó volt olvasni a régi szabályokat mindenféle változtatás nélkül, még a varázsitalok is itt vannak, amikből egyet választhatunk az útra.

Kihívás

Könnyű játék lett, nincs sok dolog, ami feltétlenül szükséges. A Gyíkkirály barlangjában mérgező gázok kavarognak, és ha jól számoltam, legalább két ellenmérget be kell szednünk, hogy túléljük a dolgot. Van olyan rész is, amikor a könyv ravaszul ki akarja provokálni, hogy feleslegesen benyakaljunk egy adagot, de ezt persze egy tapasztalt KJK-s nem veszi be. Az egyik ellenméreg a Gyógyítónál van, ehhez tudni kell az ő nevét, mely infót a Medúzánál szerezhetjük be, ha elpusztítjuk. Ezen felül úgy rémlik, hogy az egyik útvonalon bronzkulcs, míg a másikon vaskulcs szükségeltetik, ezekre tehát rá kell lelnünk. Aztán van egy hang is valahol, aminek két kérdésére tudni kell a választ, továbbá sok az Ügyesség és Szerencse próba, legalábbis több, mint általában.

Főgonosz

Az élőhalott Gyíkkirály nem túl szép látvány, bomlik-foszlik, az agya félig szabadon van, még a Goncsong helye is kivehető – olyan remekül azért nem sikerült ez a feltámasztó rituálé… Vicces módon fekete oroszlánja is vissza lett hozva az életbe, vagyis annak csupán a csontváza, ő se járt sokkal jobban a varázslattal. Először vele kell megküzdeni, aztán ha nincs már meg a lángpallosunk vagy egy másik rozsdás késünk (ami ugye szintén lángpallos álcázott formában), akkor kampec, a „haramia” (ahogy a könyv többször nevezi a Gyíkkirályt, elég vicces) megöl minket. Ha nincs majmunk, akkor az uralkodó Ügyessége 14 lesz, amihez sok sikert kívánok, de ha van majom velünk, akkor már csak 8, így sétagalopp lesz a győzelem. Ha esetleg majmunk és Hüllőirányítás varázsunk is van, akkor összesen egy 6-os Ügyességű alakkal nézünk szembe, amivel röhögve söpörhetjük el a Gyíkkirályt. Ezeket a módosítókat azért egy csöppet túlzónak éreztem.

Hangulat

Tehát a végső küzdelem ugyancsak jó egyszerű lett, kicsit lehetett volna bonyolítani, mert az egészet befejezvén az maradt meg bennem, hogy jó a nosztalgia, de úgy kábé minek kellett ez az új kaland? Szinte ugyanaz, mint a régi, csak itt zombi Gyíkkirályunk van, akit ha elpáholunk, utána fütyörészve kisétálhatunk a helyről, hisz addigra nagyjából mindenkit kiirtottunk „félelmetes” seregéből, az egész inkább egy kivégző akciónak mondható, már-már sajnáltam ezt a szerencsétlen társaságot, akik ennyit tudtak összehozni. A kaland elég rövidnek tűnik, és nincs benne túl sok érdekesség, amit külön ki lehet emelni. Vannak ugye a gyíkemberek, dinoszauruszok, troglodyták, grannituszok, vérfarkas, kentaur, pókok, növények, meg ilyesmik, hasonlóan a klasszikus műhöz. Meg van az a hihetetlenül realisztikus figura, aki elénk ugrik és találós kérdést szegez nekünk, amit annyira életszerűnek tartottam mindig is…
Hajózhatunk, és akkor lesz egy-két tengeri kalandban részünk, ami hangulatos lett, ahogy a Troglodyta nyílfutás is jó volt. Sokszor el lehet menekülni a harcokból, illetve remek nézni a megvehető cuccokat egy faluban, amikor nulla aranya van az embernek… És az is humoros, ha a legvégén, a Gyíkkirály előtti teremben rossz ajtón lépünk be, és kiesünk a szabadba, nem vagyunk képesek 3 métert visszamászni a barlangba, így a küldetésnek annyi. Ja, és századszor is hadd írjam le: kérem felejtsük el azt a hülyeséget, hogy a páncél meg a sisak Ügyesség pontokat ad. Arrghh…
De nem akarom nagyon lehúzni a művet, kezdő játékosnak például tökéletes, és voltaképpen nekem is üdítő volt most egy ilyen szimpla kaland. Végre nem kellett dátumokat számolgatni, nem volt Akaraterő, Hit, Félelem vagy mit tudom én még milyen értékeim, csak csapkodtam a rákokat a parton, benéztem a közeli faluba, és fára másztam. Lazulás.