Juuni Taisen

Történet

Néha elfog egy olyan érzés, hogy az animékben már az égvilágon mindent kitaláltak, és egyszerűen nem tudják, még milyen újnak ható agymenést hozhatnának össze. Ebben az alkotásban is fogtak egy koncepciót, amit már rengetegszer láttunk, és próbálták valami érdekes szósszal nyakon önteni, hogy ne nagyon tűnjön fel az egyszeri nézőnek. Ez ebben az esetben ez kifejezetten jól sikerült, mert az első rész után én el is feledtem az erőltetettséget, és teljesen bele tudtam veszni a Juuni Taisen világába.
Ami nem más, mint egy szimpla Battle Royale játék, tehát előkerülhet emlékeinkből a Street Fighter, a Mortal Kombat, az Éhezők viadala, vagy ha már anime, akkor a BTOOM, a K, vagy éppen a Gantz – a sor végtelenségig folytatható.
Itt is a „világ legjobb harcosai” csapnak össze egymással 12 évente, és csupán egyetlen győztes lehet, a többiekre halál vár. A viadal titokzatos szervezői úgy biztosítják be, hogy a műsor izgalmas maradjon, hogy minden résztvevő lenyel induláskor egy kristályt, ami 12 órán belül halált okoz. A cél, hogy egyvalaki az összes kristályt megszerezze (ehhez ugye ki kell belezni az ellenfeleket), mire jutalmul megkapja az ellenmérget, no meg egy kívánságát teljesítik. Bármi is legyen az.

Szereplők

Szerintem ez az anime legerősebb része. Érdekes karaktereket sikerült kitalálni, és mindegyikük megkapja a maga háttértöténetét, amik mind szórakoztatóak lettek. Fura azért, hogy bizonyos figurákat elég röviden intéztek el (pl. Kutya), de ez nem volt túl szembetűnő.  Annak is biztos van jelentősége a sztori kiagyalóinak részéről, hogy mindegyik szereplő egy-egy (kínai) horoszkópi állatot testesít meg. Azért írom így, mert azon kívül, hogy ezzel kicsit színesebb lett az anime, különösebb értelmét nem láttam a dolognak. No de nézzük a versenyzőket egyesével:
Kutya: nem sokat tudunk meg róla, de speciális képessége, hogy szervezete képes mérgeket, vagy egyéb hatású anyagokat kiválasztani, így tulajdonképpen egy élő vegyi laborral van dolgunk. Vicces, hogy ezzel ő rögtön semlegesíti magában a kapott mérget, tehát részéről nem kell törődni a 12 órás határidővel, elég megvárnia, míg az letelik, és mindenki más meghal. Persze nem így alakulnak a dolgok.
Kecske: ő a másik, akinek nem kell problémáznia a méreggel, mert egyszerűen nem nyeli le a kristályt. Az öreg játékos számított rá, hogy ez lesz, így kicselezte a szervezőket, amit ezek szerint ilyen szimplán meg lehet tenni. Ő amúgy bombákat vet be előszeretettel, és korábban már győzött egy ilyen viadalon fiatalabb korában.
Ló: nagydarab fickó, aki mindenféle kísérletek alanyaként hihetetlen ellenálló képességre tett szert. Testi ereje is jelentős, de védekező mechanizmusai révén nagyon kevés dolog árthat neki ezen a világon.
Kígyó és Sárkány: kezeljük őket egyben, bár sorsuk elágazik majd a játék során. Ikerpárról van szó ugyanis, akik teljesen őrültek. Minden alvilági bandával összeakasztják a bajszukat, és el is intézik mindahányt. Iszonyatos vagyonokat zsákmányolnak így, amit legtöbbször szétszórnak mindenfelé az emberek között – szó szerint az utcákon, vagy épp a levegőben egy repülőről. Kígyó lángszóróval pusztít, Sárkány pedig folyékony nitrogénnel teli palackkal a hátán közlekedik, abból fújja az áldást. És utóbbi még repülni is tud valamiért.
Kakas: egy naivnak tűnő lányka, aki azonban parancsolni tud a madaraknak, vagy akár a szemükön keresztül látni, ami óriási előny a viadalon.
Vaddisznó: egy meglehetősen pökhendi nő, aki mindkét kezében gépfegyverrel arat ellenségei között. Az ő apja volt a korábbi bajnok, ami miatt úgy érzi, idén neki kell győznie.
Tigris: egy verhetetlen harcművész, és egyben tapasztalt katonalány, aki számtalan harcmezőt megjárt. Ez nem maradt hatás nélkül, az így keletkező traumákat rendszeresen alkohollal kezeli. Bár ennek is megvan a maga előnye, hisz a részeges technikájával bárkit legyőzhet.
Majom: ő a kakukktojás a csapatban, ugyanis egy vérbeli pacifistáról van szó, akinek a foglalkozása ehhez idomul: országok között vezet béketárgyalásokat. Ennek ellenére szintén nagy erejű harcművészt tisztelhetünk személyében.
Nyúl: egy igazi elmebeteg, akinek csak a gyilkolásban van öröme. Már a megjelenése is vérfagyasztó, hát még amikor kiderül, hogy ő egy nekromanta, tehát képes megölt ellenfeleit zombiként feltámasztani, és azok onnantól kezdve őt szolgálják. Az egyik legveszélyesebb játékos.
Bivaly: őt tartják a legesélyesebbnek a győzelemre. A torreádor öltözéket viselő fickó vérprofi kardművész, aki még nem talált legyőzőre. Akad benne némi tisztesség, de hidegvérrel és pillanatok alatt képes bárkit kettévágni.
Patkány: egy lassú, mindig álmos tini srác, aki igazi rejtély a többiek számára, főleg, hogy nem tudni, milyen különleges képességgel bír. Ettől függetlenül nem nagyon tartják tényezőnek, nála bárki erősebbnek tűnik.

Stílus, hangulat, konklúzió

Az elején kételkedtem, hogy fog-e ez engem érdekelni, de a kezdő epizód végén sikerült meglepnie, és tulajdonképpen innentől kezdve szinte minden részben volt valami olyan húzás, ami jól lett elsütve, így folyamatosan kíváncsi voltam a folytatásra. Vagyis igazából arra voltam kíváncsi, ki fog meghalni legközelebb, és ki marad életben még egy kis időre. Az is megszokottá válik, hogy ahogy jobban megismerünk egy szereplőt, a következő percben simán kinyiffanhat. Ahogy említettem, mindenki múltja érdekes lett, és szerencsére nincsenek elnyújtva a dolgok, tud pörögni tovább a viadal egy-egy hosszabb visszaemlékezés után. Viszont csomó dolog nincs kifejtve bővebben, amik nem voltak túlzottan zavaróak, mert hát lényegében nem igazán mély animéről van szó, de akit érdekelnének kicsit jobban a részletek, az hoppon maradhat. Például nem volt teljesen világos, hogy mi ez a horoszkópos megoldás, ahogyan az sem, hogy itt most emberekről van szó, vagy természetfeletti lényekről. A Ló például kísérletek miatt lett szupererejű, ez realisztikus módon van megmagyarázva. A Vaddisznó, a Majom és a Tigris is a valóság talaján mozognak, ahogy a Kecske és a Bivaly is, de nekik már szarv nő ki a fejükből, míg a Tigrisnél a macskafül egy jelmez csupán, szóval zavaros. Kígyó és Sárkány is alapvetően normális emberek, de utóbbi képes repülni, ahol ez kissé megtörik. A többiek már jóval misztikusabbak, főleg a Nyúl, aki már kinézetében is horror. Eszméletlen amúgy, hogy voltak képesek ilyen figurát összehozni, aki szétgyúrt férfi létére, forrónadrágban, vörös tűsarkúban és gigantikus bojtos farokkal pompázik. Ő amúgy is lehetetlenül erős karakter lett, a vége felé már olyanokat művel, hogy még holtában is kínkeserves elpusztítani. Persze a szokásos japános dolgok megvillannak, értem ezalatt, hogy a 14 éves kislánynak kinéző Majom harisnyakötőben rohangál, a Tigris meg bikiniben. Egy ilyen történetben nyilván a vér is folyik rendesen, de ez aránylag még visszafogott.
Összességében jól elvoltam a sorozattal, két délután alatt el is fogyasztottam. Örültem, hogy nincs benne olyan mértékű lelkizés, ami néha lenni szokott animékben, és tud dinamikus lenni. Közben felmerült még sokminden bennem, mint az, hogy egyesek mi a fenéért neveztek be egyáltalán. A Majom senkit nem akar megölni, mindenkit mindenkivel ki akar békíteni – ezt nem értem, hogy gondolta egy ilyen játékban. Az is érthetetlen, hogy egyes karakterek elrejtőznek, hiszen 12 órán belül úgyis meghalnak. Alkalmi szövetségek születnek, ami ugyan életszerű, de néha hihetetlen naivak a figurák olyan helyzetben, ahol az életükről van szó. A helyszín is érdekes volt. Egy félmilliós nagyváros lett kiürítve a játék biztosítására, de nem vágtam (lehet elmondták, csak épp nem figyeltem?) hogy ez hogy történt. Lehet ugyan flangálni bármerre, de ez baromira nem lett kihasználva, mert az események 90%-a egy-két utca mentén történik. Hogy a végén ki győz, azt már nagyjából a második résztől sejtettem, aki tapasztaltabb filmfogyasztó, az szerintem könnyen kitalálhatja. Az utolsó rész már amolyan bónusz, és azt gondoltam, hogy felesleges szenvelgés lesz, de végül szép lezárást kaptam. Végeredményben: simán tudom ajánlani minden akciókedvelőnek, akik szeretik a pörgős cselekményt, és nem akarnak elveszni a szereplők lelkivilágában.