2021. szeptember 1., szerda

Űrkaland - Csillagharcos


Írta:
Nemes István
Megjelenés: 2000
Illusztrálta: Vass Richárd (borító: dr Bera Károly)


Design

Maradjunk még egy kicsit az érdekességeknél, és nézzük meg a Csillagharcos című művet az Űrkaland sorozatból. A kötet jól érzékelhetően a fiatalabb korosztályt célozta meg, bár nem lő olyan alacsonyra, mint a nintendós játék, valahol félúton van közte és a „vérengzős, szörnyes” kategória között. Itt is akad halál, lövöldözés és robbanás elég érzékletesen tálalva, szóval annyira nem finomkodik, de nem is vehető igazán komolyan. A könyvben olvasható, hogy további történetek „előkészületben”, de én kételkedek, hogy valaha létrejöttek (erősítsen vagy cáfoljon, aki tudja), legalábbis nem láttam több Űrkaland epizódot sehol. Hogy a tervek elakadásának lehetett-e oka a játék minősége, az mindjárt kiderül, fontos azonban megemlíteni, hogy a szöveget maga John Caldwell, azaz Nemes István követte el, aki azért letett egyet s mást a magyar fantasy irodalomban, és az én könyvespolcomon is ott díszeleg jó néhány műve. Engem meglepett, hogy ő írta, úgy tűnik, megpróbálkozott ezen a vonalon is.
Maga a borító, hááát, hogy is mondjam… nem túl szép, emiatt legalábbis biztosan nem venném meg a könyvet. Koncepció nem nagyon volt, talán leginkább egy régimódi sci-fi moziplakátra akar hasonlítani, ahol minden főbb szereplőt felvonultatnak, és szállnak az űrhajók. Sajnos kissé gagyi hatást kelt az egész, nagyon nem áll össze.


Illusztráció

Odabent ellenben sokkal jobb a helyzet. Nekem nem volt bajom a grafikák színvonalával, megvan az egyediség és az egységesség. Ha mozgást ábrázol a kép, ott jó a dinamika, a fény-árnyék hatás rendben van, minden kellően részletes, és az érzelmek is átjönnek, ha arra van szükség. Inkább a témák száma lehetett kevés az illusztrátornak, mert magában a kalandban egyszerűen nincs annyi változatosság, hogy sokfélét lehessen rajzolni. Így a képek nagyrészén Űrdögök szerepelnek, ezt a fajt szinte minden szögből láthatjuk. De több rajzon vagyunk mi magunk is, vagyis egy sötéthajú fiatal srác – micsoda diszkrimináció ez a lány játékosokkal szemben, kérem szépen… Kedvenc alkotásaim a robotkutya (132.), a gyanús mutáns (24.) és az űrpatkányok (170.).


Háttértörténet

PP Lordot (!), Pixit (!!) és Lady Pannit (!!!) elrabolta a gonosz Xyrz Worten, hogy eladja őket rabszolgának. Mi a „Csillagharcos Kommandó” ifjú vadásza vagyunk, és mint ilyen, vállaljuk a feladatot. Be kell jutnunk az álnok kereskedő űrhajójába, aztán ki kell szabadítanunk őket.
Az egyik legfőbb problémám ezzel a ponttal van, úgyhogy most rögtön ki kell írnom magamból: iszonyatosan zavart, hogy semmit nem tudok a világról, amiben a kaland játszódik. Pár mondattal van elintézve mindennemű információ, és onnantól kezdve be vagyunk dobva a mélyvízbe. A könyv nem alakít ki k bennünk fikarcnyi motivációt sem, hogy bármilyen érzelmet vagy kötődést érezhessünk egy nép, egy világ vagy a karakterek iránt, akikért harcba szállunk. Fogalmam sincs, ki az a PP Lord, Pixi, Panni meg Zedi, akik minimálisan jelennek meg a kalandban, és a sztori végére se tudtam meg róluk semmit. Külön poén, hogy több képen is szerepelnek, de egyiket-másikat be se tudtam azonosítani, annyi leírás sincs róluk. Ha az erőltetett cuki nevek helyett csak 4-5 sor személyiséget és hátteret kapnak a figurák, már sokkal több értelme lett volna az egésznek.


Rendszer

Van Pajzsunk (4K6 + 10), Támadásunk (2K6 + 6), Védettségünk (2K6 + 6), és Szerencsénk (két dobás közül a nagyobb + 4).
Harc esetén minden körben van kezdeményezés megállapítása, ami igazából egy tök sima kockadobást jelent, az kezd, aki nagyobbat gurít. Egyenlő esetén mi kezdünk. Aztán a Támadás + 2K6 értéket kell szembe állítani a Védettség + 2K6 értékkel. Ha a Támadás kisebb vagy egyenlő, nincs sebzés, elhibáztuk a dolgot. Ha nagyobb, akkor -1 Pajzs az ellenfélnek. Van „két 6-os” szabály is, ha ennyit dobunk, mindenképp sebzünk, a másik dobásától függetlenül. A szabályrendszer ismeri az egyszerre több ellenféllel és a szimultán csatákat is.
A kalandlap a minimálisnál is kisebb, csupán a négy értékünk szerepel rajta. Azért a felszedhető tárgyaknak én raktam volna még egy rubrikát.


Kihívás

A harcok és a Pajzs pontjaink miatt igencsak lehetnek problémáink, de elakadni nem nagyon fogunk, és furmányos fejtörők se állják utunkat. Gyakran szenvedhetünk el azonban gigantikus sebződéseket, illetve vannak kemény ellenfelek, jó lesz tehát vigyázni. Továbbá, ha bármikor riadót robbantunk ki a hajón, akkor tuti kampec: hiába tűnik úgy, hogy harcolhatunk tovább, az ellenség ilyenkor kifogyhatatlanul fog áramlani felénk.


Főgonosz

Xyrz Worten az ügyeletes gonosz, aki csúnya is, kövér is, gúnyos is, szóval minden stimmel. Előtte még mindenképp meg kell küzdenünk két speckó emberével: egy fanatikus hőgránátossal és egy magát Billy a Kölyöknek képzelő párbajhőssel. Utánuk elkerülhetetlenül 1 darab Pajzzsal érkezünk meg Wortenhez, de ez nem túl nagy probléma, mert ha nem dőlünk be a fenyegetéseinek, remegve megadja magát. Katonáinak kvázi elmegy az eszük, és a túszunk miatt mindenki feladja a további harcot. A foglyok kiszabadulnak, happy end.


Hangulat

Alapvetően ez egy igényesen megírt könyv. Látszik az odafigyelés, a szabályrendszer rendben van, a tálalás sem rossz, mégse voltam kibékülve vele. Az egy dolog, hogy 230 fejezetpontból áll, ami nem túl sok, de összehasonlítva például Marioék 61 fejezetes kalandjával, abban sokkal több minden történik, és sokkal hosszabbnak érződik. A Csillagharcosban olyan brutális fejezetpazarlás történik, amilyet én még életemben nem láttam. Minden egyes lépésünk annyira aprólékosan van kidolgozva, hogy az már fáj. Ez az elején érdekes volt, de később már csak sóhajtozni tudtam, hogy az összes lehetséges variációnak van külön fejezete. Például: kikémlelünk a folyosóra. Oké, de hogyan teszed meg? Simán kidugod a fejed? Lehasalsz? Nem törődve semmivel csak kisétálsz? Az a poén, hogy MINDEGY, semmi jelentősége nem lesz végül. A másik kedvencem a kódolt ajtó volt, ahol beírhatunk mindenféle értelmetlen random kódot, amik úgyse fognak működni, de mindegy, próbálkozhatunk dögivel, hadd fogyjanak a fejezetek. De még egy olyan alap tevékenység, mint a holtest átvizsgálása is egy csomó kombinációban valósulhat meg, nem beszélve arról, amikor meghalunk. Ez teljesen komoly: minden egyes vesztes csata után külön elolvashatjuk, hogyan halunk meg, illetve az se biztos, hogy vége a kalandnak, mert Bölcs Harides (valami istenszerű figura, kvázi a „védőszentünk”, akiről ugyancsak nem sok minden derül ki) egy alkalommal újraéleszthet, és visszakerülünk a játék egy korábbi pontjára. Erősítő vagy gyengítő módosítókat is kaphatunk ilyenkor, ami aranyos ötlet, de persze ez is jó pár fejezetbe kerül.
Eme megoldásnak hála a kaland valós és egyben játékbeli ideje is iszonyatosan rövid. Poén, hogy valószínűleg mi lassabban fogjuk befejezni az egészet, mint amennyi idő eltelik a történetben. Szerintem nincs több FÉL ÓRÁNÁL a full cselekmény, ami egész biztosan rekord. Igazából érdekes koncepció, csak lehet, hogy nem teljesen ez volt a cél. De az is lehet, hogy én tévedek, és a realitásra próbáltak ráfeküdni, amit jól mutat például, hogy a kaland legelején úgy is dönthetünk, nem vállaljuk a missziót, hazamegyünk, és inkább nem játszunk… Vagy akár szétlőhetjük Worten űrhajóját, ami a kiszabadítandó túszokkal a fedélzeten mondjuk nem túl elmés ötlet. De megtehetjük!
Utolsó észrevételem pedig, hogy a mű olyan szinten emlékeztetett az Űr-orgyilkosra, hogy nem tudtam nem arra gondolni, hogy erőteljesen hathatott rá. Ugyanúgy kezdődik, ugyanúgy egy űrhajón bóklászunk, Worten tök hasonlóan viselkedik, mint Cyrus… nagyon gyanús mindenesetre.
Szóval ilyen a Csillagharcos, nem túl erős a végeredmény. Vannak benne jó ötletek, de a háttérvilág kifejtetlensége, a mozzanatok iszonyú részletessége, a fél órás kaland, a tökegyforma ellenfelek és a totális linearitás eléggé megölik az élményt. A végén mondjuk jót kuncogtam, amikor a happy endnél válaszolnunk kell arra, hogy fiúk vagy lányok vagyunk-e, és ennek folyományaként Lady Panna puszilgat meg minket, vagy PP Lord kezd el szemezni velünk. Kár, hogy a képeken korábban már fiúként vagyunk ábrázolva, de azért ez aranyos…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése